A lehetetlen igenis létezik!

… azok számára, akik elhiszik. Az internetes képeket vagy Yutube-videókat nézegetve az emberben felvetődhet a kérdés: vannak-e olyan ászanák, amiket átlagos genetikával rendelkező ember számára lehetetlen elsajátítani, még akkor is, ha lelkiismeretesen gyakorol? Nos, a jó hír az, hogy gyakorlati szempontból teljesen fölösleges a választ firtatni erre a kérdésre. A legtöbb gyakorló ugyanis messze nem gyakorol annyit, hogy a maximális potenciált ki tudná hozni a testéből és az elméjéből. És ha nem gyakorlunk elég komolyan, akkor nem csoda, hogy nem fogunk fejlődni, inkább az lesz a csoda, ha valamilyen oknál fogva mégis jobban mennek egy idő múlva a dolgok. 

Amikor tehát egy egzotikus ászanát látsz például, akkor nem az a kérdés, hogy valaha képes leszel-e megcsinálni, vagy pedig sohasem, hiába gyakorolsz akármennyit. A kérdés elsődlegesen az, hogy meg akarod-e tanulni. És ez a gondolatmenet szinte az élet bármilyen területén lévő feladatokra, célokra kiterjeszthető. Futtassuk most végig az egészet például a vinyászára vonatkozólag, amiről már több tucatszor volt szó a blogban, és mégis, az Ashtangások kilencven százaléka semmi fejlődést nem mutat a vinyásza végrehajtásában, még több évnyi gyakorlás után sem. Már minden létező tippet és rávezető gyakorlatot leírtam ezzel kapcsolatban, szóval ezt most nem fogom megismételni. 

Ha te is abba a kategóriába tartozol, akinek nem megy a vinyásza, vagy ha megy, akkor még szeretnél javítani rajta, akkor gondold végig a következőket: A kifogásokkal most fölösleges is foglalkozni, mert bármennyire is megalapozottnak tűnik egy kifogás, csupáncsak azt tudod vele alátámasztani, hogy miért nem megy, és miért nem fog menni a jövőben sem, akármennyi erőfeszítést teszel bele. Ez nálam az a kategória, aki nem is akarja megtanulni, csak nem elég őszinte, hogy ezt bevallja magának vagy másoknak. Szeretne gyakorolni egy ászana-sorozatot, ami úgy néz ki, mintha Ashtanga lenne, de már eldöntötte, hogy ő egész életében el fogja lógni a vinyászkat, így az oktató bárminemű erőfeszítése tulajdonképpen hiábavaló volna. 

Ha pedig őszintén eldöntötted, hogy szeretnéd megtanulni, akkor a következő lépéseket kell tenned:

1. Meg kell vizsgálnod, hogy milyen akadályok miatt nem megy (például gyenge a karod, a core-izomzatod, nem tudod kiemelni a medencédet stb.).
2. Miután feltérképezted az akadályokat, ki kell dolgoznod egy módszert, amivel leküzdheted őket. Ez mindenféleképpen azt jelenti, hogy plusz gyakorlatokat kell végezned, melyekkel fejleszted a problémás területeket. Ha túlsúlyos vagy, akkor le kell fogyni, ha nem elég mozgékony  a csípőd, vagy gyengék az izmaid, akkor azokon kell dolgoznod. Ne várd, hogy meg fog változni a helyzet, ha ugyanazt a dolgot ismételed, ami eddig sem oldotta meg. 
3. Ha elkezded gyakorolni azokat a plusz dolgokat, amelyekkel le akarod küzdeni az akadályokat, akkor állíts fel célokat és határidőket! Ha nem sikerül őket elérni, akkor változtass a módszeren, gyakorolj többet vagy más dolgokat. Bármilyen lehetetlennek tűnő célt elérhetsz, ha elegendő lépésre bontod le a megközelítését, és következetesen ragaszkodsz a végrehatjásukhoz.
4. Gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj, és ne sajnáld rá az időt, ne bújj a lustaságod mögé! A legtöbb célod elérésében éppen hogy a lustaság akadályoz meg, mivel kényelmesebb kifogást találni és így elkerülni az erőfeszítés és az esetleges kudarcok okozta kellemetlenséget. Viszont így eleve beírtad a nevedet a lúzerek névsorába, és eldöntötted, hogy te vagy az, akinek sohasem fog sikerülni a vinyásza. 
5. Ha nem hiszel az álmaidban, akkor garantált, hogy nem fogod valóra váltani őket. Ha hiszel bennük, de nem teszel erőfeszítést, hanem csak álmodozol róluk, akkor szintén biztos, hogy nem fognak megvalósulni. Csak a tudatos, tervszerű cselekvés, a rendszeres gyakorlás és a lépésenkénti fejlődés fogja meghozni a kívánt eredményt.

Ez az élet legtöbb területén így van, és a vinyászára is igaz. Aki meg akarja tanulni, az meg fogja, de akármelyik ászanával is így van. Ha nehézségünk van vele, akkor szánjunk rá egy hónapot, amikor kiemelten koncentrálunk arra a pózra, rávezető gyakorlatokkal felkészítjük a testüket, és addig gyakoroljuk, amíg meg nem lesz. Utána, ha megvan, válthatunk egy másik pózra, vagy a gyakorlás másik aspektusára. Az ember ugyanis nem tud százfelé figyelni, ha sok mindenre koncentrál, akkor szétszóródik az erőfeszítés, és kevesebb lesz az eredmény. Szóval ezen túl, ha valakinél nem látok fejlődést egykét hónapon belül a vinyászában, akkor azt úgy fogom tekinteni, hogy eldöntötte, nem is akarja megtanulni, inkább marad a kényelmes verziónál. Pedig ami nem jelent kihívást, az nem is változtatja meg a személyiségünket.