A jóganidrászana mitológiája

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Jóganidrászana (jógikus alvópóz)

Patandzsali a nidrát az elme öt állapotváltozása egyikeként sorolja fel. A nidrá az az állapot, melyben az ébrenlét és álom állapota is hiányzik, így ez az elme harmadik állapota. Ez a harmadik állapot, valamint a negyedik, a turíja (tudat) hasonlítanak egymásra abban az értelemben, hogy az elme lángját egyikben sem legyinti meg a prána szele, vagyis az elme szilárd. A nidrá és a turíja mégis különbözik egymástól abban, hogy a turíjában jelen van a tudatosság, míg a nidrában nincs. A jógikus alvás (jóganidrá) állapotában a turíja tudatosságát a nidrá szilárd elmeállapotával kombináljuk. Az elme egyáltalán nem mozog, mégis tudatában vagyunk ennek a mozdulatlanságnak. Monier-Williams szerint a jóga-nidrá, vagyis a jógikus alvás félúton van a meditáció és az alvás között.

Az a történet, amelyből e póz neve származik, az Úr Visnuhoz kapcsolódik, aki minden mahájúga végén a jóga-nidrá állapotába kerül. A mahájúga, vagy nagy júga az az idő, ami alatt négy világkorszak eltelik a világban (ez 8 millió 400 ezer évnek felel meg, bár egyes források ennek ezerszeresét, 8 milliárd 400 millió évet határoznak meg).

Mrikandu, Bhrigu Rishi unokája hosszú ideig gyermektelen maradt. Végül az Úr Sivának szóló tapaszt kezdett végezni. Amikor az Úr Siva elégedetté vált vele, akkor választási lehetőség elé állította: lehet egy hosszú életű, de gonosz és zavart elméjű fia, vagy egy nemes lelkű, tanult, erényes fia, aki tizenhat éves korában meghal. Mrikandu a második áldást választotta. Amikor Mrikandu fia, Márkandéja közeledett a tizenhat éves életkorhoz, az apja elárulta neki, hogy milyen sors vár rá. Márkandéja leült az Úr Siva szobra előtt, és mély meditációba merült. Amikor Jama, a halál ura a kellő időben megjelent, akkor az istenszobor és Márkandéja köré dobta hurkát, hogy elkapja áldozatát. Ez feldühítette az Úr Sivát, aki megnyilvánult a szobrából, megölte Jamát és megáldotta a hívét, Márkandéját, hogy örökre tizenhat éves marad és elkerüli a halált.

Ezek után Márkandéja több világkorszakot töltött mély meditációban, anélkül, hogy észlelte volna a korszakok változását maga körül. Egy napon, miközben meditált, erős szél támadt, ami hamarosan hurrikánná változott. Elkezdett szakadni az eső, és a folyók hamar kiáradtak, majd elárasztottak mindent. Márkandéját hegynyi hullámok dobálták ide-oda, amikor hirtelen egy óriási hullám tetején egy hatalmas banjanfát pillantott meg. Nagy ragyogás áradt a fából, ami vonzani kezdte Márkandéját. Amikor közelebb került hozzá, akkor látta, hogy csak egy ágból ered a fény. Még közelebb érve látta, hogy a fény csak a fának egyik leveléből jön. Ezen a levélen egy ragyogó kisbabát látott, aki a hátán feküdt, és a lábujjait szopogatta.

Márkandéját egy belégzés beszívta a csecsemő testébe. Ott nagy megdöbbenésére látta az egész univerzumot az összes galaxissal, nappal, bolygóval, óceánnal, kontinenssel, heggyel, folyóval, fával, satöbbi. Látta, ahogy az egész teremtés az idő hatására tovatűnik a szemei előtt. Amint nézett, gyorsan követték egymást a korszakok. Utána hirtelen a csecsemő kilégzése kivetette belőle. Amikor látta a gyermeket ott heverni az aranyló fényben a banjanfa levelén az egész teremtéssel a testén belül, akkor rájött, hogy az Úr Visnut látta, és a nagy pusztulás, a mahápralaja ideje volt éppen, amikor az egész teremtés a vízbe fulladt a mahájúga végén.

Az Úr Visnu, az univerzum fenntartója magába lélegzi a teremtést minden egyes világkorszak végén és a jógikus alvás állapotába merül. Ebben az állapotban az univerzum és az idő felfüggesztett állapotban van az Úr csecsemő-testében, amíg ki nem lélegzi a következő világkorszak kezdetekor.

A jóganidrászana póz az Úr Visnu gyermeki formáját képviseli a világfa levelén a nagy hullámon az okozati óceánban a nagy megsemmisülés idején az idők végezetével."