"3.19. pratjajaszja para-csitta-gjánam
pratjajaszja – az elme tartalmának; para – egy másik; csitta – elme; gjánam – tudás.
Ha valaki gondolataira irányítjuk a szamjamát, akkor az egész elméjét megismerjük.
Ha valaki gondolataira irányítva gyakoroljuk a szamjamát, akkor megismerhetjük az egész elmeműködését, amely azt a gondolatot létrehozta. Azt az elképzelést használjuk itt, hogy a mikrokozmosz visszatükröződik a makrokozmoszban, és vice versa. Egy gondolatot mindig megszínez a személyiség vagy a feltételekhez kötöttség (vászaná), amely létrehozta. Ha a gondolatra irányítva gyakoroljuk a szamjamát, akkor megértjük a gondolatot létrehozó mátrixot – azaz feltételekhez kötöttséget. Ezt a megértést alkalmazva tudni fogjuk, hogy ez a bizonyos személyiség hogyan fog módosítani bármilyen más érzékszervi benyomást, amit befogad. Más szavakkal meg tudjuk jósolni az illető gondolatait, amire a köznyelvben azt mondjuk, hogy „olvas a gondolataiban”.
Vjásza saját maga is sok alkalommal gyakorolta ezt a technikát. A Mahábháratában azt olvassuk, hogy Vjásza egyik unokája, az erényes Judhisthira száműzetésben élt testvéreiven az erdőben. Mivel még így sem volt elégedett azzal, amit elért, Vjásza másik unokája, a gonosz Durjódhana, aki az erdőbe száműzte Judhisthirát, utánament a hadseregével, hogy megölje őket. Vjásza olvasott a gondolataiban, és hirtelen megjelent előtte, hogy lebeszélje borzasztó tervéről. Itt fontos megjegyezni, hogy Vjásza nem a saját hasznára alkalmazta e képességét, hanem azért avatkozott be, mert valaki más veszélyben forgott. A jógi számára nem engedélyezett az, hogy személyes előny szerzése érdekében olvasson valaki elméjében, ugyanis ez a mohóság kategóriájába esik.
3.20. na csa tat szálambanam taszjávisají-bhútatvát
na – nem; csa – és; tat – az; szálambanam – támogatással; taszja – az övé; avisají-bhútatvát – mivel nem a szamjama tárgya.
Az ilyen szamjama azonban nem fedi fel a tárgyat, amin a gondolat alapult.
Térjünk vissza az előző szútrában említett példához! Vjásza Durjódhana gondolatára irányította a szamjamát. Ebből a szamjamából megértette a mátrixot, ami a gondolatot létrehozta, vagyis Durjódhana elméjét. Ebből megismerte Durjódhana összes gondolatát. A mi példánkban Durjódhana elmeműködését főként a Judhisthira iránti gyűlölet uralta, ebből pedig Vjásza megértette, hogy Durjódhanát az a gondolat foglalkoztatja, hogyan ölhetné meg őt.
A jelen szútrában Patandzsali azt mondja, hogy ha gyakoroljuk a szamjamát és olvasunk valaki elméjében, akkor mindent meg fogunk tudni róla, de semmit nem tudunk meg a tárgyról, amire gondolt. Vjásza szamjamája által megsimerte Durjódhana gondolatait. De a tárgyat, amely körül a gondolatok forogtak, a mi esetünkben Judhisthirát nem lehetett megismerni e szamjama által.
Ezt fontos megérteni. A szamjama célja az, hogy objektív tudáshoz jussunk. A másik személy elméje (csitta) a saját módosulásainak (vritti) megfelelően torzítja el a tárgyat. Ha a szamjamát az eltorzított képre irányítjuk, akkor megismerjük az adott elme képességét az igazság eltorzítására. De az eredeti tárgy tényleges mását nem kaphatjuk meg azáltal, ha valaki más szemeivel nézzük.
Ez a hétköznapi életre is igaz. Nem ismerhetünk meg valakit azáltal, amit mások mondanak róla. Nem érthetjük meg a só vagy cukor ízét azáltal, hogy hallunk róla. Ha sohasem láttuk az óceánt, nem tudjuk megérteni mások leírása alapján. Nem érhetjük el a misztikus élményt csak azáltal, hogy hallgatjuk egy nagy tanítómester szavait (hacsak nem éltük már át az élményt anélkül, hogy felismertük volna a jelentőségét). Az élmény maga nincs benne mások szavaiban. Saját magunknak kell megtapasztalnunk ahhoz, hogy szabaddá válhassunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése