"Amikor egy fiatal, képlékeny testet látunk, amint szupernehéz jógapózokba tekeri magát, könnyű azt feltételezni, hogy eleve így született. A kezdő tanulók néha azért adják fel a gyakorlást, mert elveszítik a hitüket abban, hogy valaha is képesek lesznek tökéletesen belehajolni a jóga-ászanákba. De a jóga az erőfeszítés útja, amely sok évnyi elkötelezettséget igényel. A legjobb tanárok azok közül kerülnek ki, akiknek a legküzdelmesebb volt az útjuk. A legintenzívebb és legnehezebb útból lesz a leghangzatosabb és legdrámaibb történet a végén, amikor végigjártuk. A sikert a jógában nem a haladó pózokon mérik - hanem a belső folyamat mélységén. Azok a legjobb jógik, akik nem csak a gyakorlás fizikai akrobatikáját, hanem annak mentális, érzelmi és spirituális aspektusait is elsajátítják.
Túl könnyű azt mondani, hogy mindenki, aki ki tudja emelni magát kézenállásba, mélyen hátra tud hajolni, vagy mindkét lábát a feje mögé tudja rakni, az természetes adottsággal rendelkezik hozzá. Ha ez így volna, akkor mindenki születésétől fogva vagy meg lenne áldva, vagy meg lenne átkozva. A jóga a belső utazásról szól, és még annak a néhány szerencsés, természetes tehetséggel megáldott embernek is bele kell tennie a munkát, hogy elérhesse maximális potenciálját. A kiválóság megnyilvánulásához szükség van egy bizonyos minimális mennyiségű gyakorlásra. A tehetséget kutató tudósok abban egyeztek meg, hogy minimum tízezer órát kell foglalkozni valamivel, hogy kiderüljön, mennyire válhatunk kiválóvá benne.
Daniel Levitin idegsebész azt állítja: "E kutatósokból az a kép bontakozott ki, hogy legalább tízezer órányi gyakorlás szükséges ahhoz, hogy világszínvonalú mesterévé váljunk bárminek. Sok-sok tanulmányban vizsgáltunk zeneszerzőket, kosárlabdázókat, regényírókat, jágkorcsolyázókat, zongoraművészeket, sakkozókat, profi bűnözőket, és mindig ugyanez a szám jött elő… Senki sem talált még olyan esetet, amelyben kevesebb idő alatt vált valaki világszínvonalú szakértővé bármiben. Úgy tűnik, hogy ennyi időre van szüksége az agynak ahhoz, hogy mindent magába szívjon, ami szükséges a valódi mesteri szint eléréséhez… Ez még az olyan emberekre is igaz, akiket csodagyereknek tekintünk."
Még ha természetesen hajlékonynak is születtél, még mindig gyakorolnod kell, hogy ki tudd virágoztatni azokat a képességeket, és elérd a mesteri szintet. Elkötelezettség, odaadás és sok-sok évnyi kemény munka nélkül a természetes tehetség kiaknázatlan marad. Sokan Mozart zenei zsenijére hivatkoznak, aki hatéves korában kezdett zenét szerezni. Egyes "korai" darabjait igazából tinédzser-korában írta, miután már vagy tíz éve szerzett zenét. Magnum opusát pedig halálos ágyán írta, egy egész életnyi koncentrált tanulás, gyakorlás és elkötelezettség csúcspontján.
A jóga-gyakorlásban több, mint egy pár óra gyakorlásra van szükség, ha el szeretnénk érni a tízezer órás pontot. Ha napi két óra gyakorlást feltételezünk, heti hat napon keresztül, és levonjuk belőle mindazokat a napokat, amikor nem jutottunk el a matracra, akkor majdnem húsz évre lesz szükségünk, hogy meglegyen a tízezer óra gyakorlás. Persze vannak olyan tanulók, akik napi három órát gyakorolnak, mások pedig naponta kétszer gyakorolnak, és délután még technikai workshopokra is mennek, hogy mélyebben megértsék a jóga-ászanákat. Ez lerövidítheti az időtartamot, amire meglesz a tízezer óra.
Az is lehet, hogy a legjobb tanárok megvárják, amíg a tanulóik elérik a tízezer órányi tapasztalat szintjét, mielőtt felhatalmazzák őket a tanításra. Az én tanárom, Sri K. Pattabhi Jois, azt kérte az Ashtanga-jóga tanulóitól, hogy legalább nyolcszor jöjjenek el Mysore-ba, alkalmanként hat hónapra, mielőtt fontolóra vette volna, hogy jógaoktatónak minősíti őket. Ezt az elismerést nem sok Ashtanga-jóga tanuló kapta meg, akik viszont megkapták, bizonyára beletették a munkát.
A jóga gyakorlása nagyon kiegyenlítő hatású. A tiszta gyakorlás dönti el, hogy sikeres leszel-e. Nem számít, hogy természetesen hajlékony vagy erős vagy, vagy pedig egész nap a díványon ülve tévézel. Az számít, hogy még ma ráállsz a jógamatracodra és elkezdesz gyakorolni. Amikor eléred a megértés egy bizonyos szintjét az elkötelezett gyakorlás által, akkor megkapod a munkád gyümölcsit, és meg tudod osztani azokat másokkal. Ekkor vagy képesített arra, hogy közvetlen tapasztalat alapján oktasd, amit tudsz. nagyon sokan azt feltételezik, hogy akrobata, táncos voltam, vagy csak természetes adottságom van hozzá, amikor látják az Ashtanga jóga haladó pózaiból álló rendszeres gyakorlásomat. Sohasem voltam akrobata vagy táncos, és természetes adottságom sincsen. Az átlagnál valamivel több természetes hajlékonyságom volt, amikor elkezdtem, de az semmi ahhoz képest, amit ma meg tudok csinálni tizennégy évnyi gyakorlás után.
Amikor először megpróbáltam a lábamat a nyakamba rakni, akkor nem ment, és amikor első alkalommal próbáltam felállni a hídból, akkor bevertem a fejemet a padlóba. Amikor bármely erő-gyakorlatból megpróbáltam kiemelni magamat, akkor szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy gyenge voltam, és nem tudtam felemelni egyik testrészemet sem a talajról. Sok évnyi gyakorlás által, a hagyományos gyakorlás, és sok délutánnyi technikai gyakorlás által szereztem meg azt az erőt és hajlékonyságot, amivel ma rendelkezem a gyakorlásomban. Ha én meg tudom csinálni, akkor bárki meg tudja. Az egyetlen különbség az a néhány év és néhány ezer jógamatracon töltött óra. A jóga haszna nem olyan dolog, ami a puszta levegőből nyilvánul meg. Meg kell dolgoznod érte, és akkor kapod meg a kegyét."
1 megjegyzés:
Nemrég fedeztem fel a videóit, döbbenetes ez a nő.
Nagyon jellemző manapság hogy meglepődnek az emberek hogy van aki tesz is azért hogy az legyen aki. Például ha valaki azt mondja persze, neked könnyű, te vékony vagy, és elmondom neki hogy igen, mert sportolok és figyelek arra hogy mit eszek, akkor sorozatosan meglepődnek, merthogy ők azt hitték hogy nekem ezért semmit nem kell tennem.
És ez ugyanúgy igaz a nyelvtudástól kezdve a hajlékonyságon át mindenre sajnos. Ilyenkor el szoktam gondolkozni, hogy mennyi ember lehet aki meg sem próbálja soha, csak nyavalyog...
Megjegyzés küldése