A nemzeti alaptantervbe bekerült a meditáció és a relaxáció, amit ráadásul tornaórákon fognak tanítani. A téma vegyes visszhangot keltett a szakmabeliek és a meditációval foglalkozók, esetleg azt gyakorlók körében. A "Sorskönyv nélkül" blogon megfogalmazott aggályokkal nagyjából én is egyet tudok érteni. Az egyik zsigeri reakcióm nekem is az volt, hogy ha kötelező lenne, akkor biztos, hogy utálnám. Ráadásul a gyerekek pszichéje jóval kiforratlanabb, nyugtalanabb, mint a felnőtteké. Nem véletlenül alakította ki Krishnamacharya az Ashtanga vinyásza gyakorlási rendszert, melyet ő, majd később Pattabhi Jois is elsődlegesen fiatal fiúknak és lányoknak oktatott, jól tudván, hogy lehetetlen lenne leültetni őket meditálni, hiszen a gyerekek leginkább az aktivitást, a játékot szeretik.
Legfeljebb mantra-éneklést tanított nekik, mert az a meditáció aktívabb formája, amely jobban leköti a nyugtalan gyerekeket is. A jóga rendszere egyébként életkortól függetlenül úgy kezeli a képzetlen elméjű gyakorlókat, mint a gyerekeket. Először megtanítja őket viselkedni, betartani a társadalmi normákat. Utána jól lefárasztja őket az ászana-gyakorlással, majd amikor már valamennyire urai a testüknek, akkor megtanítja őket a tudatos légzésre. Ez az a pont, ahol a relaxációt, mint pratjáhára-gyakorlatot be lehet vezetni, és ezután jöhet a meditáció, amikor a gyakorló ténylegesen képes és szeretne is elfordulni a külvilágtól, és befelé fordulni.
Ezt pedig szerintem nem érdemes erőltetni, legalábbis nekem az a tapasztalatom, hogy ha valaki egy olyan spirituális vagy önmegvalósítási folyamatba kezd, amelyhez még nincs megfelelőképpen felkészítve, akkor kudarcok és csalódások érhetik, és ezek a negatív tapasztalatok asszociatív módon kötődhetnek az egyébként nagyszerű dologhoz, ami a meditáció vagy a relaxáció.
Nálam körülbelül 17-18 éves koromban jött el a spirituális ébredezés időszaka, és nem hiszem, hogy az átlagembereknél sokkal fiatalabb korban érdemes mindezt erőltetni. Korábban már vitáztunk például a Transzcendentális Meditáció gyakorlóival arról, hogy eleve nem tartom célravezetőnek a meditáció gyakorlásának erőltetését még felnőttkorban is, ha nem építettünk neki biztos alapot a jóga alacsonyabb fokozatainak több évig történő rendszeres gyakorlása által. Van, aki azt mondja, hogy a meditáció önmagában képes elcsendesíteni az elmét, míg szerintem a jama, nijama, ászana és a pránájáma képesek olyan állapotba hozni az elmét, amely alkalmassá teszi a meditációra.
Az iskolás korú gyerekekkel az a tapasztalatom, hogy még egy ashtanga-gyakorlatsoron is nehéz végigvinni őket, mert elkalandozik a figyelmük a gyakorlatokról. A gimnazistákkal már egy kicsit jobb a helyzet, velük végig lehet csinálni egy másfél órás gyakorlást, és van, aki még élvezi is. Az a jele, hogy a végére sikerült valamennyire "jógikus" állapotba hozni őket, hogy nem mocorogják végig a tízperces savászanát, hanem tényleg képesek mozdulatlanul belelazulni.
A történet másik részéről, amire a blog szerzője hivatkozik, hogy a meditáció és a relaxáció módosult tudatállapotot hoz létre, ami egyes gyerekeknél problémás élményeket szabadíthat fel a tudatalattiból, nem tudom kompetensen megítélni, hogy mennyi ebből a valós veszély, és mennyi a riogatás, hiszen a különböző csoportos transzélmények példái, amiket felhoz, mind felnőttek csoportjairól szólnak, és nem gyerekekről. Egy felnőtt terápiás vagy spirituális vagy ezó kurzuson résztvevő csoport dinamikája más egy kicsit, mert ide eleve önként jönnek az emberek, és java részük nagyon sokat vár az adott élménytől, szinte szánt szándékkal szeretnék a felszínre engedni a problémáikat. A gyerekek egy kötelező meditációs gyakorlat alkalmával eleve nem biztos, hogy úgy érzik, hogy problémáik vannak, amiket így szeretnének megoldani, így maga az élmény sem lesz várhatóan annyira mélyreható.
Az viszont való igaz, hogy az ilyen módszerek oktatásának elsajátítására vajmi kevés egy harminc órás gyorstalpaló képzés, tekintve azt, hogy a pedagógusok pszichológiai képzése eleve sok kívánnivalót hagy maga után. Őszintén szólva annak jobban örültem volna, ha sikerül a jógát, dominánsan az ászana-gyakorlást belobbizni az iskolákba, és erre kiképezni a tornatanárokat, ennek szerintem még ők maguk is örültek volna, legalábbis engem nagyon pozitívan és elismeréssel fogadtak a tornatanárok az iskolákban. De talán még ez is bekövetkezik majd, hiszen a jógához mindenkinek joga van! :-)
3 megjegyzés:
Szia!
Itt vagy egy bejegyzés keretein belül kifejtenéd bővebben erről a nézeteidet: "Korábban már vitáztunk például a Transzcendentális Meditáció gyakorlóival arról, hogy eleve nem tartom célravezetőnek a meditáció gyakorlásának erőltetését még felnőttkorban is, ha nem építettünk neki biztos alapot a jóga alacsonyabb fokozatainak több évig történő rendszeres gyakorlása által. Van, aki azt mondja, hogy a meditáció önmagában képes elcsendesíteni az elmét, míg szerintem a jama, nijama, ászana és a pránájáma képesek olyan állapotba hozni az elmét, amely alkalmassá teszi a meditációra. "?
Előre bocsájtom, hogy nem tudom miről írsz, csak saját tapasztalatomat tudom elmondani a témáról...nagyjából én s olyan korban kezdtem el foglalkozni a belső életemmel mint ahogy említetted a bejegyzésedben...a tapasztalatom az a meditációval kapcsolatban, hogy bármit és bárhogy csinálom előtte, nem leszek egy ponttól mélyebb meditációban, ha erre akartál kilyukadni az idézett résszel. Vagyis nem volt még olyan tapasztalatom, hogy ha X dolgot teszek egy meditáció előtt, akkor attól mélyebb, jobb, szebb, stb. lett volna az. Azt hiszem magától a meditációtól függött, mennyire mély nálam. Hozzá kell tenni, hogy legalább 50%-ban de inkább nagyobb százalékban vezetett meditációkról beszélek.
Egy teljesen más kérdés, de akkor egy kalap alatt megkérdem ezt is. Sejtem egy választ, de egy sokkal tapasztaltabbtól szeretném megkérdezni, tőled. Már egy ideje mindennapos programom az itthoni jógázás. Munkából haza jövök, és a kislányommal egy közös programunk. Mindketten úgy csináljuk ahogy...és ebben az ahogyban talán minden benne van. Csak annyi, hogy a kislányom 5 éves, és ez talán részéről annyiról szól, hogy végre az apával lehet, és közös programon vehet részt vele...:) de ez egy mellékszál.
Van már sok éve a bal combomban egy csomó, még amíg aktívan sportoltam egy orvos azt mondta rá, hogy zsírcsomó, és nem kell vele foglalkoznom. Csak megtapizta egyébként és abból diagnosztizált. Ez a csomó az utóbbi időben azt vettem észre, hogy növésnek indult, és a napokban egy zavaró zsibbadás lépett fel a bal lábamban, ami valamennyire kisugárzik még a nyakamra is bal oldalon. Lehet-e ezt bárhogy kötni a jógához, hogy most mintha mozgósította volna magát ez a zsírcsomó? a kérdésem arra irányul, hogy okoz-e az ilyen házi jóga testi változásokat, értem ez alatt bármilyen pozitív vagy negatív hatást. Lehet-e ez a mozgolódás konkrétan a jógától? Esetleg attól, hogy tunyultam eddig, és most ezen változtattam...?
köszönöm
Zoli
Kedves Zoli!
Röviden a válaszaim a kérdéseidre: a meditáció előkészítése alatt nem feltétlenül azt értettem, hogy közvetlenül előtte mit csinálsz, bár szerintem az is nyilván befolyásol. Inkább arra értettem, hogy az ászana és a tudatos életmód éveken keresztül történő gyakorlásával előkészítjük az elménket a meditáció gyakorlására. Persze ebbe beletartozik az is, hogy napi szinten mit eszünk, mennyit pihenünk, mennyire egészséges a testünk, ki idegesített éppen fel, stb. Én legalábbis sohasem tudtam ezeket a tényezőket teljesen kiiktatni meditáció közben, persze lehet, hogy nem csináltam olyan elmélyülten, mint te.
Az otthoni jóga-gyakorlással kapcsolatban a következőt tudom mondani: nagyon örvendetes, hogy csinálod, és az is, hogy a lányoddal együtt. Bizonyosan jobb csinálni, mint nem csinálni. Természetesen lehet pozitív és negatív hatása is, ha valamit nem helyese csinálsz esetleg, de azért a veszélyek nem olyan nagyok. A zsírcsomóval kapcsolatban nehéz látatlanban pontos diagnózist mondani, azt javasolnám, hogy nézesd meg szakorvossal, és ha zavar, akkor biztosan fog rá megoldást javasolni. Ez ne hátráltasson a jógában. Sok sikert kívánok.
köszönöm válaszod.
Megjegyzés küldése