Paleó vs Vegán?

Sokféle "egészséges" vagy "reform" vagy nem is tudom, minek nevezzem, irányzat van mostanában a táplálkozásban. Az egyik ezt nem eszik, a másik azt, és mindenki az egészség, a hosszú élet és a boldogság titkát reméli megfejteni a táplálkozás segítségével. Egyet leszögezhetünk, valóban nem mindegy, hogy mit eszünk, és mit nem.  A jóga tanítása szerint a táplálékok nem csak fizikai, de tudati, illetve karmikus szinten is hatást gyakorolnak ránk, vagyis egy jógi esetében is cél az, hogy egészségesen, harmonikusan tudjon táplálkozni, hiszen az önmegvalósításhoz sok időre és egészéges testre lesz szüksége, a hosszan tartó meditációknak pedig még inkább előfeltétele a "gyémántkeménységű" test és a kikezdhetetlen egészség. Mai blogbejegyzésemben a számos különböző táplálkozási irányzat közül vizsgáljuk meg a talán két legnépszerűbbet, a paleo és a vegán táplálkozást, valamint nézzük meg, hogy egy jógi számára melyik elfogadhatóbb, célravezetőbb.

A paleó étkezésről már több bejegyzést is írtam, alapelve az, hogy az emberi szervezet 200 ezer év alatt nem tudott alkalmazkodni evolucionálisan a mezőgazdaságban termelt és élelmiszeripar által feldolgozott élelmiszerekhez, ezért vissza kell térnünk ahhoz a táplálkozási formához, legalábbis ahhoz közelíteni, amit az ősemberek folytattak a paleolit korszakban, hiszen milyen egészségesek, műveltek, szépek és hosszú életűek voltak, és igazán maradandó kulturális értékeket hagytak hátra barlangrajzok formájában! :-) Mindettől eltekintve, maradjunk a tényeknél. A paleo táplálkozás 60-70% hús és hal fogyasztását írja elő, lévén őseink vadásztak és halásztak ugyebár. Emellett csak zöldség, gyümölcs, illetve olajos magok fogyasztását írja elő, mivel a kőkorszakban ugye nem volt mezőgazdaság, és ezért a gabona és hüvelyes fogyasztása nem természetes az ember számára. 

A vegán étkezés hívei minden állati eredetű élelmiszert kizárnak az étkezésükből, így a húst, halat, tojást és a tejterméket, sőt, egyesek még a mézet is. Itt is vannak erkölcsi, érzelmi, és tudományos, táplálkozás-élettani érvek, mint ahogyan a paleó esetében is. A vegánok között elkülöníthetők a nyers vegánok, ők nagyjából kihagyják a gabonákat és a hüvelyeseket is, bár nem ellenzik annyira szigorúan, mint a paleó-hívek.

Nos, nézzük meg, mi a közös, illetve az eltérő a két csoportban. Mindkét csoport kerüli a tejtermékek fogyasztását, azzal érvelve, hogy minden élőlény csak újszülött korában képes megemészteni a saját anyja tejét, más állatfajét viszont egyik sem fogyasztja. Emellett a tejgazdaságokban tartott tehenek tejének magas az ösztrogénszintje, így a például a tofuhoz képest sokkal több ösztrogént visz be a szervezetébe a tejtermékekkel az, aki rendszeresen fogyasztja. Ez pedig növeli a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát. Ezen kívül a tejtermékek inzulin-indexe is igen magas, ami ugye növeli a cukorbetegség kialakulásának kockázatát. A laktóz-érzékenység már elcsépelt téma, de a tejben és savanyított tejtermékekben, sajtban, túróban nagy mennyiségben található kazein is egy nagyon lassan és nehezen emészthető fehérje (talán még lassabban emészthető a hús fehérjéinél, bár ettől még a hús nem válik táplálékká a szememben). 

A másik közös tényező a feldolgozott élelmiszerek kizárása az étrendből, ami szerintem teljesen jogos és értelmes dolog. Az élelmiszeripar története ugyanis legfeljebb száz-százötven évre tekint vissza, és ezalatt annyi vegyszerrel sikerült telepakolni az ételeinket, ami miatt állítólag már az emberi hullák is sokkal lassabban bomlanak le, mint kétszáz évvel ezelőtt. Csupán néhány illusztris tagja az élelmiszeripari adalékoknak: aszpartám (zéró kóla és egy csomó édesített étel-ital), transz-zsírok (kekszek, müzli-szeletek, csomagolt édességek), nátrium-glutamát (ízfokozóként szinte mindenben benne van), ja és ne feledkezzünk mag a finomított cukorról, fehérlisztről és a módosított kukoricakeményítőről, ami szerintem már csak a legrutintalanabbak nem vesznek észre egy élelmiszer címkéjén.

A cukornál álljunk meg egy pillanatra. Bár kétségkívül több tucatnyi betegség kialakulásának kedvez a magas és főleg a finomított, rostmentesített cukorbevitel, mind az ájurvéda, mind a kínai orvostudomány szerint az emberi szervezetnek mind a hat (öt) ízre szüksége van ahhoz, hogy egészséges és harmonikus lehessen. Ebbe az édes íz is beletartozik. Nos, a vegánok és a paleósok is a gyümölcsfogyasztással oldják meg az édes íz bevitelét, mivel minden más formában (még a túl sok méz is) a cukrok és cukortartalmú éálelmiszerek glikémiás indexe nagyon magas. A gyümölcsben lévő rost csökkenti az inzulin-reakciót és így védi a szervezetet a vércukorszint hirtelen emelkedésétől. Persze a mértéktelen mennyiségű édes gyümölcsből álló turmixokat és az aszalt gyümölcsöket azért ne fogyasszuk kilószámra, de minden más édesítőszer, beleértve az agavé-szirupot, nádcukrot, barnacukrot, fruktózt és a mesterséges édesítőket nem is említve, felejtős. A Stevia vagy a Xilit (nyírfacukor) még elfogadható, bár az sem mindegy, mibe keverjük őket bele.

A gabonafélékkel szemben a legnagyobb kifogás a glutén-tartalom szokott lenni. Ez a búzára, rozsra és az árpára igaz, így van számos gluténmentes gabona is, például a zab vagy a rizs is. Szóval ha valaki gluténmentesen akar táplálkozni, annak még nem kell azért minden gabonát kizárnia. a quinoa például egyenesen a superfood-kategóriába tartozik. A gluténérzékenységre léteznek tesztek, de egyes feltételezések szerint előbb-utóbb az is érzékennyé válhat rá, ha túl sokat fogyasztja, akinek nincs rá genetikai hajlama. A glutént az autoimmun betegségekkel, a cukorbetegséggel és az irritábilis bélszindrómával hozzák kapcsolatba, és a paleók szinte minden gabonával együtt kizárják a fogyasztásból.

A hüvelyeseket a vegánok általában nem zárják ki, viszont a paleósok kerülik, lektin- és fitát-tartalmuk miatt. Ezek a vegyületek növelik a bélfal áteresztő-képességét, és ezzel az autoimmun betegségek kialakulásának kockázatát. Lektin egyébként a burgonyában és a paradicsomban is található, a szójában pedig kifejezetten sok van belőle. Egyébként a glutén is a lektinhez hasonlóan viselkedik, illetve a fitátok akadályozzák a vas, magnézium, kalcium és cink felszívódását. 

Szendi Gábor egyébként is kedvenc szerzőim közé tartozik, és miután honlapján lehúzta a gabonákat és az összes hüvelyest, még a szóját is lapátra teszi. 

Ha viszont egy vegán mindezeket az ételcsoportokat kizárná az étkezéséből, akkor bizony nem hiszem, hogy túl sok izommunkára vagy fizikai erőkifejtésre lenne képes. Szóval marad a dilemma: paleó vagy vegánság?

Egy jógi számára szerintem egyértelmű a válasz, hiszen a jógi inkább pránával táplálkozik, ha arról van szó, de nem hajlandó más állatok életének kioltása árán ételhez jutni. Az ahimszá elve minden orvosi és tudományos kutatás felett kell, hogy álljon.

A paleó étkezés által előírt magas húsfogyasztásnak egyéb környezeti hatásai is vannak. Ha ugyanis az emberiség felhagyna a hús és hal fogyasztásával, és átállna a vegán étrendre, megállítható lenne az a környezeti katasztrófa, amiért domináns részben az állattartó és tejtermelő ipari gazdaságok, az állatokat és tejüket feldolgozó élelmiszeripar és a nagyüzemi halászat a felelős. Ha így folytatjuk, földünkön ötven éven belül nem marad elegendő mennyiségű ivóvíz, száz éven belül pedig annyi termőföld, hogy akár még elegendő növényi élelmiszert is lehessen termelni a jelenlegi populáció számára. A húsfogyasztás miatt ugyanis a szántóföldek java részén jelenleg takarmánynövények, elsősorban kukorica termelése folyik, ami természetesen génkezelt.

Szendi Gábor akkor rúgja a legnagyobb öngólt magának, amikor a szója és a kukorica veszélyeit ecseteli, elfeledkezve arról, hogy ha valaki nem jóféle házi füvön nevelt bio marhahúst vesz, akkor bizony java részt génkezelt kukorica- és szója-takarmánnyal etetett állatok hulláit fogja jóízűen falatozni, abban a reményben, hogy ettől olyan egészséges lesz, mint egy ősember.

Úgyhogy én azt gondolom, a jógiknak érdemes a vegán étrend felé kacsingatni, én is azzal kísérletezem jelen pillanatban. Bár a hindu tradíció nem tiltja a tejtermékek fogyasztását, Indiában is vannak jógik és szádhuk, akik önként lemondanak róla. A növényeken belül pedig lehet kísérletezni, a fentiekből ugyanis kettő dolog derül ki: Egyrészt az ember mindig tud többet és többet tanulni az élelmiszerekről és azok hatásairól, másrészt azt, hogy tulajdonképpen úgysem lehet száz százalékosan egészségesen táplálkozni, tehát inkább a személyes szükségleteink figyelembe vételével történő optimális étrendre kell törekedni. Egy rendszeres sportolónak mindenképpen fontos a megfelelő mennyiségű fehérje bevitele, ezért nem mindegy, hogy a növények közül miből mennyit eszik. A superfoodokkal is érdemes kísérletezni, mert én is akkor gondolkodtam el a tejtermék elhagyásán, amikor rendszeresen beiktattam étrendembe a superfoodokat (chia, hemp, virágpor, maca, acai, stb.stb.) 

Az élet egy kísérlet, viszont az embernek kell, hogy legyenek elvei és értékrendje is. Manapság már csak azért sem lehetne ökológiai szempontból megvalósítani a paleo étrendre történő tömeges átállást, mert alig maradt vad az erdőkben, hiszen erdő is alig maradt. Az ipari minőségű és mennyiségű hús fogyasztása pedig szerintem nem előrelépés, hanem inkább visszalépés a spirituális evolúció és a környezet-tudatosság lajtorjáján. Aki pedig nem tartja tiszteletben az állatok lelkét, azt szerintem már csak egy lépés választja el attól, hogy az embertársait is élelmiszernek tekintse. Ha paleókon múlna, nem lenne messze az ideje annak, amikor a vegánok húsa lenne a legértékesebb csemege.