Mű vagy retró?

Hamarosan itt a strandszezon, érdemes elgondolkodni, hogy ki milyen megjelenést szeretne magának! A tavaszt úgy nézki, elbuktuk, szóval a télből valószínűleg egyből a nyárba fog váltani az időjárás, és remélhetőleg minél hamarabb, én legalábbis már nagyon várom. Az alábbi megjegyzést olvastam a minap a Facebookon, ami elindított bennem egy gondolatsort ezzel kapcsolatban:

"Régi képeket nézegetek. Strandon készült. Retró gatyóban, abroncsos, vagy éppen háromszög felsős bikiniben, változatos testalkatú normális külsejű emberek. Senki nincs "kigyúrva", egyetlen csöcs sincsen szilikonból, egyetlen haj sem mű. Senki nem szolárium-barna. Mindenki teli pofával röhög a kamerába. Senki nem próbálja utánozni a fotómodelleket, ergo nincs manír, póz, felvett, kigyakorolt beállás. Vagyis nincs mesterkéltség. Élik az életet és nincs bennük az a fajta félelem attól, hogy a külsejük nem eléggé tökéletes, mint a mostani srácoknál. Nagyon fontos dolga a szülőknek, hogy felhívják a figyelmet rá, hogy a világ nem műanyag. A valódi ember és a reklámember, a valódi lány és a plakátlány, a valódi fiú meg a plakátfiú közti különbségre. Az emberi önbecsülés legalapvetőbb szintje a testi szint. Az önelfogadás fizikai síkja, hogy a testem az enyém, szolgál engem és én is megadom neki azt, amire szüksége van. A lehető legjobbat, ami elérhető a számomra. Enélkül a testi elfogadás nélkül nem kezdhetünk lelki síkról beszélni. Test - lélek - szellem. A testnél indul. Az emberi test csodája nem a mű alkatrészektől, a fullra gyúrt dagadó izmoktól lesz csodás, hanem önnön létezésének köszönhetően. Szeretnék újra egy olyan strandot, ahol a srácok örülnek a testüknek. Azért, mert olyan, amilyen."

Nos, mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy én sem szeretem a mű dolgokat, és az 5-6%-os testzsír, a brutálisra leszálkásított alkat valóban még a fitnesz-modelleknél is csak alkalmi viselet, amit a versenyek előtti 3-4 hetes koplalással és öngyilkos kardióval érnek el. Az valóban nem ritkaság manapság, hogy beteszik a szilikonopótlást, főleg az előző mondatban említett fitnesz-macák, ugyanis a mell nagy része zsírszövet meg víz, ezért egy agresszív fogyasztásnál az is ugyanúgy fogy, mint a farhát. Ezt elkerülendő beépítik a gumucicit, ami mindig ugyanakkora (és választható a méret), és mindig ugyanúgy áll, az egészségi állapotodtól és az életkorodtól függetlenül. 

Félreértés ne essék, semmi bajom azzal, aki így érzi jól magát, de nekem egy nő nem ettől vonzó, sőt, szerintem aki a jóga útján jár, az jobban teszi, ha elveti a gondolatot, mert például sáskapózban kifejezetten előnytelen a szilikonmell. A szolárium dettó. Aki télen-nyáron csokibarna, azon nem is látszik meg az évszakok változása, vagy egy jó kis tengerparti nyaralás. Én a természetes napfény híve vagyok, abból fokozatosan, ésszel, de bármennyi jöhet. Gyerekkoromban a vidéki nagymamák és nagypapák is csokibarnák voltak egész nyáron, sőt, még télre is megmaradt a színük, mégsem volt ez a nagy bőrrák-para.

A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy a fent idézett gondolatsor azért félrevezető is lehet. Azt gondolhatja esetleg az ember, hogy a kisportolt, zsírpárna nélküli testalkat az valami mesterséges, a reklámok által ránk kényszerített értékrend, bezzeg régen az emberek büszkén viselték a sörhasukat meg a rengő hájkarimákat. Nos kérem, hát nem így volt, sőt, szerintem inkább a fordítottja igaz, amennyire a harminc évvel ezelőtti strand-élményeimet vissza tudom idézni (negyven éve még csak kétéves voltam, arról no data :-) 

Először is, az emberek a töredékét nem töltötték a szabadidejüknek a tévé, a számítógépes játékok, az intenet és a facebook előtt. Nekünk gyerekkorunkban a nyári program a következő volt: napi három étkezés, hat óra strand (csónakázás, úszás, frizbi, hinta stb.), két óra bicikli, két óra tollas vagy labdázás, napi száz oldal olvasás (!) és néha még kirándulni is elmentünk, ha éppen nem sütött a nap annyira. 

Ma mindenki ül a kocsmában, diszkóban stb. vagy jobb esetben a strandon, és az okostelefonján csetel valakivel, ahelyett, hogy lenyomna egy pár fekvőtámaszt, húzódzkodást, vagy a haverjaival röhögne. Ennyi műkaja sem volt, mint amit mostanság megeszünk, bár azt be kell vallanom, hogy töltetlen savanyú cukorkából meg dunakavicsból azért nagy fogyasztó voltam, de hát elégettük a sok mozgással. 

Szóval fordítsuk meg a dolgot: Nyolc órát ülsz az irodában egy íróasztal mögött vagy a képernyő előtt, napi háromszor teszkós műkaját eszel, aminek nulla a tápértéke, viszont tele van üres kalóriával, és munka után is jóga vagy futás helyett a tévé előtt punnyadsz. Az a testalkat, amit az ilyen életmód eredményez, egyáltalán nem tekinthető természetesnek, és ha elfogadod önmagadat ilyennek, amilyen vagy, akkor pontosan azt fogadtad el, hogy a fogyasztói társadalom szemetét felzabáló disznó vagy, és így kell boldognak lenned. Ez lehet, hogy manapság már-már természetesnek tűnik, de régen egyáltalán nem volt az. 

Sokkal több sportegyesület működött, mint manapság, sokkal többen jártak uszodába, focizni, evezni, kirándulni stb. Manapság mi van? Zumba, speedfitness meg a vasak emelgetése a konditeremben. Persze azért mindig van ébredező része a társadalomnak, akik például elkezdenek jógázni, a saját testsúlyukkal edzenek, előveszik a biciklijüket, és konyhakertet csinálnak az erkélyükön. 

A konklúzió tehát az, hogy mozogni természetes dolog, egészséges, tápláló zöldségeket és gyümölcsöket enni természetes dolog, és ennek a kellemes mellékterméke a jókedv, vidámság, életöröm és a sportos testalkat. Én sem azt mondom, hogy mindenféle mű izomnövesztőszerekkel robbanásig kell növelni az izmokat, mert minek? Csak fölösleges teher az is. A csajoknak sem kell gebére fogyózniuk magukat, mert főleg ha még izmuk sincsen, akkor az szerintem inkább ijesztő, mint vonzó látvány. De ha lóg rajtad a háj, és majd' meghalsz, ha gyalog fel kell menned az ötödikre, valamint nem éred el a cipőfűződet, ha nyújtott térddel előrehajolsz, akkor nem azért kell kampányolni, hogy ez a természetes, és fogadjuk el, hanem bele kell nézni a hűtődbe, hogy mennyi minden szeméttel van tele, és meg kell nézni, hogy naponta mennyi időt töltesz üléssel, ahelyett, hogy sportolnál, mozognál, jógáznál, kirándulnál. Szóval a sportos retró alkat rulez, aki ilyet akar, az egyen zöldséget és jöjjön jógázni! :-)