Matszjéndranátha, a hatha-jóga atyja

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Ardha-matszjéndrászana (Matszjéndranáthának szentelt póz, fél-verzió)

Matszjéndranátha valószínűleg Bengálban vagy Asszámban élt. A legenda szerint egy halász volt, aki egy nap kifogott egy óriási halat. A hal berántotta a vízbe és lenyelte. Utána a hal hosszú ideig úszott, és pontosan azt a helyet választotta pihenésre az óceánban, amit az Úr Siva választott ahhoz, hogy átadja a jóga legtitkosabb tanait a feleségének, Saktinak. Mivel meghallgatta a titkos tanokat, Matszjéndranátha is a birtokukba került, és így az Úr Siva arra utasította, hogy átadja a tanokat az alkalmas tanítványoknak. Matszjéndranátha a hal belsejében gyakorolta az Úr Siva tanait; sok évvel később pedig egy másik halász kifogta a halat, és így Matszjéndranátha kiszabadult.

Azonnal nekiindult, hogy beteljesítse az Úr utasítását a hatha-jóga hagyományának megalapításával. A hatha-jóga ezen eredetét legnépszerűbb szövege, a Hatha-jóga Pradípiká is alátámasztja. Azt állítja, hogy Ádinátha (az Úr Siva) az első sziddha, Matszjéndranátha pedig a második.

Matszjéndranátha termékeny és befolyásos tanító volt. úgy tartják, hogy ő a szerzője a Matszjéndra Szamhitának, az Akula Víra Tantrának, a Kaula Gjána Nirnajának, és a Kulánanda Tantrának. E sákta tantrák (az istennő imádatáról szóló írások) java része inkább bengáli nyelven íródott, és nem szanszkritül. Agéhánada Bháratí szanszkrit tudós szerint Matszjéndranátha írta a Ghéranda Szamhitát is, ami azt jelenti, hogy a Ghéranda Matszéndranátha másik neve lenne.

A legtöbbet Matszjéndranátháról híres tanítványán, Górakhnáthon keresztül tudunk. Górakhnáth tette népszerűvé a hatha-jógát és a Nátha rendet. Számos szöveg szerzője, például a Góraksa Szamhitá, Sziddha-sziddhánta-paddhati, Jóga-mártánda, Jóga-csintámaní, Góraksa-szahaszra-náma, és több más. Szvátmáráma, a Hatha-jóga Pradípiká szerzője azt állítja, hogy Matszjéndranátha és Górakhnáth kegyéből tanulta meg a hatha-jógát.

A.K. Banerjea tantrikus tudós azt állítja, hogy Matszjéndra és Góraksa jóga-technikái később upanisadikus szintre lettek emelve, vagyis az indiai kultúra felsőbb osztályainak hivatalos misztikus doktrínáinak tekintették őket. Banerjea szerint a jóga-upanisadoknak nevezett upanisadok csoportja (Nádabindu Upanisad, Dhjána-bindu Upanisad, Tédzsóbindu Upanisad, Jóga-tattva Upanisad, Jóga-csudámaní Upanisad, Jóga-kundali Upanisad stb.) csupán Matszjéndranátha és Górakhnáth tanításait ismétlik, anélkül, hogy név szerint utalnának szerzőikre.

A hatha-jóga legalapvetőbb szövegeinek szerzőiként Matszjéndranátha és Górakhnáth fontos szereppel bírnak a modern Ashtanga-gyakorlók számára. A Hatha-jóga Pradípiká, melynek szerzője Górakhnáth egyik tanítványa, és a Ghéranda Szamhitá, melynek elképzelhetően maga Matszjéndranátha volt a szerzője, azok a szövegek, amelyek a legnagyobb hangsúlyt fektetik a bandhák végzésére. A bandhák végzése egyértelműen tantrikus befolyás az Ashtanga rendszerben, és bár korban megelőzhetik Matszjéndranáthát, mégis rá kell emlékeznünk a bandhák végzése kapcsán, főleg az ardha-matszjéndrászana végzése közben."