"3.10. taszja prasánta-váhitá szamszkárát
taszja – annak; prasánta – békés; váhitá – áramlás; szamszkárát – ismételt benyomás által.
Az elme csendes marad, ha ismételten alkalmazzuk a működésének megszűnéséről szóló benyomásokat (szamszkárákat).
Mint ahogyan a csendesség benyomása képes adni egy pillanatnyi nyugalmat, ugyanúgy a folyamatos nyugalom elérhető ugyanazon vagy hasonló tudatalatti benyomások ismétlésével. Az egyik ilyen módszer a mantra használata. Egy mantrát ismételni anniyt jelent, mint a béke tudatalatti benyomását ismételgetni. A légzésen történő meditáció megint csak nem más, mint a nyugalom benyomásainak ismételgetése. Még az is, ha a nap bizonyos szakában meditálunk, vagy egy bizonyos helyen, létrehoz egy bizonyos szokást, ami elősegíti az elme megnyugtatását.
Minden elmeállapot hajlamos arra, hogy megismételje önmagát. Ha egy óráig a csendesség állapotában vagyunk, ez önmagában megteremt egy tendenciát a jövőre nézve. Ha pedig utána izgatottak, agresszívek vagy depressziósak leszünk, akkor ez is önmaga megismétlését vonzza a benyomás miatt, amit létrehoz. Ha viszont a helyükbe folyamatosan a csendesség benyomásait helyezzük, akkor az elme lassan elengedi izgatottságát és tompaságát, és elcsendesedik.
A szamszkárák elhelyezése közben óvatosnak kell lennünk, hogy ne birkózzunk a saját elménkkel, mivel az semmi más, mint izgatás, ami dühössé teszi az elmét. Ehelyett tapintatosan meg kell hívni a csendességbe. ha megpróbálunk legyőzni egy megvadult bikát, akkor még dühösebbé tesszük. Ha viszont egy zöld legelőre visszük, ahol nincsenek piros rongyok, akkor le fog nyugodni.
Ahhoz, hogy az elmét nyugton tartsuk, a csend benyomásainak folyamatos áradatát kell biztosítani. Ezt teszi a legtöbb meditációs technika."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése