"3.12. tatah punah sántóditau tulja-pratjajau csittaszjaikágratá-parinámah
tatah – akkor; punah – újra; sánta – alábbhagyott; uditau – megnyilvánult; tulja – egyenlő; pratjajau – az elme tartalma; csittaszja – az elmének; ékágratá – egyhegyűség; parinámah – átalakulás.
Ha a felmerülő gondolat hasonló az alábbhagyóhoz, azt az elme egyhegyűség (ékágrata) - átalakulásának nevezik.
Ha eljutottunk addig a pontig meditáció közben, hogy a felmerülő gondolati hullám hasonlít az előzőhöz, akkor az elme az egyhegyűség felé transzportálódik. Patandzsali a „tulja” szót használja a két gondolati hullám közötti viszony leírásához, amit a „megegyező”, „hasonló típusú” vagy „egyenlő” szavakkal fordíthatnánk. Ha például a szívben lévő fényen meditálunk, és minden újonnan a felmerülő gondolati hullám nagyjából megegyezik az előzővel, ez az elme egyhegyűségét jelzi.
Az itt leírt transzformáció állapota visszafogottabb, mint az előző kettő, a niródha parináma és a szamádhi parináma. A jógamesterek gyakran kezdik a leírást a fejlettebb szintekkel. Mivel a tudás (gjána) pozíciójában élnek, először azt írják le, ami közel van hozzájuk, az igazságot. Csak utána írják le a kezdőkre vonatkozó szinteket.
Az itt leírt folyamatot az elme intellektussá alakításának nevezik. Emlékezzünk vissza, hogy az elme (manasz) a gondolkodásnak az a formája, amelyik, mint egy majom, az egyik tárgyról a másikra ugrál, mint egy majom az egyik ágról a másikra. Az elme mindig a jövővel vagy a múlttal van elfoglalva, ezért sohasem áll meg. Végtelen féle lehetőség van arra, hogy mit hozhat a jövő, és mind az elmét táplálja.
Az intellektus viszont ellenkezőleg, a jelenre gondol. Egy témára gondol, amíg el nem éri a teljes megértést. Ahhoz, hogy az elmét jógikus eszközzé tegyük, intellektussá kell alakítanunk. A dháraná gyakorlatait addig végezzük, amíg a gondolati folyam nem tud a kiválasztott témán maradni. Akkor egy pontra szegezettnek (ékágra) nevezzük az elmét. Az efelé vezető transzformációt az elme egyhegyűség-átalakulásának (ékágrata parináma) nevezzük."
Megjegyzés: Némileg félrevezető lehet Maehle fogalmazása, hiszen a szánkhja a szerint a tattvákat, mint például a manasz (elme) és buddhi (intellektus) nem lehet közvetlenül egymásba alakítani. Ez csupán a teremtéskor következik be, amikor is a mahatból (A prakriti megnyilvánult ősállapota) létrejön a buddhi, majd az egó (ahankára), és abból alakul ki a manasz. Amikor a jógi visszarendezi az elemeket a felszabadulás (kaivalja) elérésekor, akkor is a manaszt oldja az ahankárában, azt pedig a mahatban a buddhival együtt.
Továbbá különbséget tennék a manasz és a buddhi működése között, mert Maehle szerint mindkettő gondolkodik, csak az elme hajlamos a múlthoz és a jövőhöz kötődni, míg az intellektus a jelenben létezik. Nos, én úgy tekinteném, hogy mivel az egó a buddhi és a manasz között helyezkedik el, az én-séghez kapcsolódó mindennemű gondolkodási tevékenység a manasz sajátossága. Vagyis az elme gondolkodik (a múltról, jövőről és jelenről), érez, vágyakat fogalmaz meg, és mindezt az egóhoz kapcsolja, vagyis kiszolgálja az egót. A buddhit inkább egy logikus, különbségtételre berendezkedett programnak vagy képletnek tekinteném, amely a rendelkezésére álló információk (tudás) alapján különbséget tesz a jó/rossz, helyes/helytelen, igaz/nem igaz stb. ellentétpárok között. Mindezt azonban az egyéni érdekektől függetlenül is képes megtenni, bár a legtöbb esetben az intellektus működését is hajlamosak vagyunk alávetni az egó szűrőjének. Az intellektus azonban nem fogalmaz meg vágyakat, csupán elősegíti a döntéshozatalt, amit az egó szintjén hajtunk végre.
Nem arról van tehát szó, hogy az ékágrata parináma során a jógi elméje megszűnik létezni, funkcionálni, gondolkodni, érezni, akarni, tehát nem alakul át konkrétan intelligenciává, hanem inkább azt mondhatjuk, hogy a buddhi jellemzőit ölti magára, és intellektusként kezd viselkedni, vagyis intellektualizálódik. Maehle több helyen használja ezt a kifejezést, és, bár helyenként a szöveghűség kedvéért „az elme intellektussá alakítása”-ként fordítottam a szavait, talán helytállóbb „az elme intellektualizálása” kifejezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése