Ájurvéda vs nyersétrend

Múltkori, Paleó vs Vegán bejegyzésemet több, mint 1200-an olvasták eddig, és én úgy gondolom, hogy maradt még bennem mondanivaló az étkezéssel kapcsolatban. Egész eddigi életemben azt gondoltam, hogy amit én csinálok, az a tökéletes, és mindenkinek úgy kellene élnie, táplálkoznia stb. Mostanra jutottam oda, hogy ne tekintsem egyetemes érvényűnek és tökéletesnek azt, amit hangoztatok, vagy amit éppen az életem adott szakaszában jónak találok. Ettől még másnak lehet, hogy más jön be, és másképpen fogja az étkezése segíteni a fejlődését vagy a kitűzött céljai elérését. Nézzük most először, hogy mit tart az ájurvéda a nyers ételek fogyasztásáról?

Induljunk ki abból, hogy mind az ájurvéda, mind a jóga-hagyomány a tápláló, könnyen emészthető ételek fogyasztását tartja kedvezőnek. Ezek a gabonafélék, búza, rizs, tejtermékek, mint például a ghí (tisztított vaj) vagy a joghurt és az édes ételek, többek között a gyümölcs és a nádcukor. A zöldségeket sokkal kevésbé hangsúlyozzák, és ha igen, akkor is főzve, párolva ajánlják fogyasztásukat a nyerssel szemben, illetve a gyümölcsöket lehet nyersen fogyasztani az ájurvéda szerint, de nem túl nagy mennyiségben (szemben például a 80-10-10 irányzattal, mely szintén nyers vegán, és azt javasolja, hogy össz étkezésünk 80%-át friss gyümölcsök tegyék ki). Az olajos magvak nyers fogyasztását szintén ajánlják, bár nem hangsúlyozzák, illetve a hüvelyeseket jobbára főzve, feldolgozva szokták alkalmazni. 

Az ájurvéda alapállása a témával kapcsolatban az, hogy az emberi szervezet a nyers ételeket úgyis megfőzi az emésztés során, és így emésztésük több energiát vesz el, mintha hőkezelve, fűszerekkel és zsiradékkal együtt megfőzve fogyasztanánk. A jóga-írások szintén arra apellálnak, hogy egy jógi nem minden nap jut ételhez, hiszen jobbára meditál, pránajámázik, ászanázik stb., és csak néhanapján kerekedik fel, hogy valami élelmiszerhez jusson. Ilyenkor persze célszerű magas energiatartalmú ételekből feltaknolni, mint amilyenek a gabonák, a tejtermékek, és a hüvelyesek. Bár a vadonban élő jógik életmódjuknál fogva gyakran vegánok voltak, és gyümölcsöket, gyökereket, terméseket, zöld leveleseket ettek.

Az ájurvéda alap tápláléka a khicsarí, amit Indiában most is tonnaszámra osztanak a különböző vallásos események alkalmával. Ez rizsből és dálból (az indiai hüvelyesek gyűjtőneve) készülő főzelék, jobb esetben néhány zöldséggel színesítve. Ja és a ghí, illetve a jómódúbb réteg az édességeket is megengedheti magának, ami azután tömeges cukorbetegséghez, keringési és egyéb bajokhoz, rákhoz vezet (ebben a tekintetben végülis igazuk van a paleósoknak). Az ájurvéda nem teljesen szigorú a vegetáriánus étrendet illetően, bár az ortodox hinduk miatt elsősorban ezt nyomják. A jógikus étrend  viszont egyértelműen erőszakmentes, így a hús fogyasztását erkölcsi okokból nem engedélyezi.

Az ájurvéda étkezéssel kapcsolatos felfogásának van egy nagyon értékes eleme, mégpedig a dósák tana. Ezt kétségkívül működőképesnek tartom, vagyis meg kell értenünk, hogy a különböző emberek emésztőrendszere másképpen működik, és nem fognak ugyanúgy reagálni ugyanarra az étrendre. A nyers vegán étrend elsődlegesen a vátát erősíti, bár magas víztartalma miatt a kaphát is egy kicsit. Viszont a nyers ételek nagy része hűsítő hatású, ami sem a váta, sem a kapha számára nem kedvező, mindkettő dósa ugyanis hideg. Az egyetlen meleg dósa a pitta, és ezen testalkatú emberek számára a legelőnyösebb a nyers ételek fogyasztása. Általában az ő emésztésük a legerősebb, és a legsavasabb, így gond nélkül megbirkóznak a hideg nyers ételekkel, és még jót is tesz nekik a lúgosítás.

A vékonyka, váta alkatú embereknek a legküzdelmesebb a nyers koszt. Mivel az emésztésük gyenge, hajlamosak a katabolizmusra, és nehezen tudják a megfelelő szövettápláló anyagokat asszimilálni a nyers ételekből. A kapha alkatúaknak jót tesz a nyers étrend, bár az emésztésük lassú, és nem mindig tudják a szükséges energiát kinyerni a nyers ételekből. Viszont jól tudnak fogyni tőle. 

Én durván azt mondanám, hogy a váta alkatúak számára a 30% nyerskoszt a megfelelő, a kapha számára 50, a pitta számára 70 vagy esetenként még több. Persze ez nagyjábóli becslés, hiszen a testalkatok általában kevertek, illetve még egy csomó más tényezőt is figyelembe kellene venni.

Mivel magyarázható az ájurvéda nyersétel-ellenessége? Nos, régebben én "hívőként" közelítettem meg a védikus tanításokat, ami azt jelenti, hogy abszolút érvényűnek tekintettem például az ájurvéda álláspontját, attól függetlenül, hogy mit mond a modern tudomány, hiszen az csakis tökéletlenebb lehet, mint a nagy bölcsek által kinyilatkoztatott szent orovstudomány. 

Azóta azonban sokat kísérleteztem, és arra jutottam, hogy bármely ősi hagyomány, vagy modern kutatás csak olyan mértkében állja meg a helyét az egyén számára, amennyire praktikussága a valós életben, tapasztalati úton is bizonyítható. Így történt, hogy kiábrándultam a tejtermékekből, bár nem azt mondom, hogy teljesen száműzni kellene minden ember étkezéséből. Például a várandósok, kisgyermekek esetében lehet, hogy fanatizmus lenne.

Arra is rájöttem, hogy bármennyire szentnek és tökéletesnek is tekintjük az ájurvéda tanát, be kell látnunk, hogy azért az ősi ájurvéda-orvosok sok olyan tápanyagról nem tudtak, amit a modern orvostudomány már felderített. Például: C-vitamin, antioxidánsok, klorofill, bioflavonoidok, glikozidok, szaponinok, Omega-3, hogy csak egy párat soroljak a nyers ételek és a superfoodok értékes összetevőiből. De ugyanígy nem ismerték a karnitint, ösztrogént, laktint, fitátokat, glutént, és egyéb olyan összetevőket, amelyek a főzéssel sem tűnnek el az ételekből, és sokféle betegséggel hozhatók összefüggésbe.

Nem igazságot akarok én most itt tenni, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha elvakultan követünk valamilyen hiedelemrendszert, és szélsőségekbe esünk, nem figyelve a saját szervezetünk és lelkünk jelzéseire, akkor szerintem messzebb kerülünk az önvalónktól, mint amennyire az érzékeny, tudatos étrendi kísérletezéssel juthatnánk. Szóval mindenkit bátorítok, hogy próbálja ki azt, amit jónak lát, de ne a csodát várja, hanem mérje fel reálisan, mi az, ami segíti, és mi az, ami kibillenti egyensúlyából. egyesek számára a totális nyers étrend lesz az út, míg mások számára a vegán, vagy a laktovegán étrend. A hús fogyasztását továbbra sem javaslom, bár persze van, akit ez nem fog érdekelni. Az élelmiszeripari szintetikum pedig szerintem már tényleg a legalja, szóval ha valaki talál olyan oldalt az interneten, amely szerint az aszpartám vagy a nátrium-glutamát teljesen ártalmatlan, az a saját tudatlanságára vessen, ha elhiszi. Én nem hiszek a vegyészeknek, az élelmiszeriparnak még kevésbé, és a tudománynak is csak néha. A józan eszünkre kell hallgatni, akkor van a legtöbb esélyünk a boldogságra.