"3.9. vjutthána-niródha-szamszkárajórabhibhava-prádurbhávau niródha-ksana-csittánvajó niródha-parinámah
vjutthána - eltávolítás; niródha - megszűnés; szamszkárajóh – a két benyomásnak; abhibhava - elnyomása; prádurbhávau – megjelenés; niródha-ksana – az elnyomás pillanata; csitta – az elme; anvajah – átható; niródha – elnyomás; parinámah – átalakulás.
Amikor az elme hullámzásából fakadó tudatalatti benyomást (szamszkárát) felváltja a [mentális cselekvés] megszűnésének benyomása, akkor a mentális tevékenység pillanatnyilag megszűnik, amit a megszűnés (niródha) felé történő átalakulásként (parináma) ismernek.
Most már tudjuk, hogy a tudat örökre szabad és változatlan. Akkor minek kell gyakorolni, ha úgysem tudunk megváltozni? És minek kell gyakorolni, ha már eleve szabadok vagyunk?
A tény az, hogy az emberek java részének semmit sem ad az az információ, hogy ők már szabadok. A legtöbben halljuk ezt és utána tovább szenvedünk. Egy másik ok, amiért nem segít ez az információ, hogy bár megváltozhatatlan tudat vagyunk, állandó változást élünk át és azonosítjuk magunkat vele. Azok számára, akik nem tudnak spontán módon létezni a tudatban, Patandzsali elmagyarázza a változás (parináma) pszichológiáját. Itt minden negatív tudatalatti benyomást (szamszkárát) behelyettesítünk egy pozitív tudatalatti benyomással. Így – lassan lépésről lépésre – meg tudjuk változtatni a személyiségünket. Még ha vérengző, gyilkos gazemberként is kezdte valaki, bölccsé válhat, ahogyan a nagy jógi, Milarepa példája is mutatja.
Van néhány modern terápiás módszer, amelyben megváltoztatják a tudatalatti tartalmát, Patandzsali jógájához hasonlóan. E megközelítések és a jóga között az a különbség, hogy az utóbbiban pontosan meg van határozva, milyen benyomások a kívánatosak. Nincs a kliensre bízva a választás. Az előnytelennek tartott tudatalatti benyomások a mentális zajból eredők, míg az előnyösnek tartottak a mentális nyugalomból eredők.
Patandzsali reményt ébreszt azokban, akik meghallgatták és megértették a nondualista tanítók dagályos beszédeit, de ennek következtében semmilyen pozitív változást nem tapasztaltak. Patandzsali az ilyen elesetteknek nyújtja a kezét: „Ha lassan megváltoztatjuk a személyiségünket (vászaná) tudatlanból (avidjá) bölcsre (pragjá), akkor idővel meg fogjuk pillantani a tudás (gjána) fényét, még ha eleinte nem is vontunk képesek ezt megtenni.
Tehát a jóga egy nagyon elnéző, megközelíthető módszer, ami figyelembe veszi az emberi tényezőt, és lehetővé teszi, hogy a saját ütemünkben haladjunk. Bármilyen nagyokat bukunk is az elején, és bármennyire el is vagyunk keseredve, akkor is folytatjuk, mert tudjuk, hogy semmilyen erőfeszítés nem megy veszendőbe. Még hogyha most nem is látjuk a tudás fényét, mert az elménk be van fedve, a változás (parináma) lehetséges. A csendességbe történő átalakulás vagy változás azáltal következik be, hogy a befedettség tudatalatti benyomásait a csendesség benyomásaival helyettesítjük.
Nincs olyan mentális változás, ami nem hozná létre a saját tudatalatti benyomását. Ezt mélyebben meg kell érteni. Ez azt jelenti, hogy az elménk örökké folytatni fogja a működést, amíg hagyjuk, hogy szabadon nyargalásszon. Ha viszont a mentális zajból fakadó benyomást felülmúlja a a mentális aktivitás megszűnésének erősebb benyomása, akkor az elmében megjelenik egy pillanatnyi csend. Ebben a pillanatban kaphatunk egy bepillantást valódi természetünkbe, a tudatba.
Ugyanez történik, amikor halálközeli tapasztalatunk van. Az elmét egy sokkal erősebb szamszkára uralja, és megbénítja egy pillanatra. Sok ember esetében, akik ilyen élményt éltek át, ez elindította őket a spirituális keresés útján. Addig a rövid ideig, amíg az elme megbénult, megtapasztalhatjuk a gjánát, az önvalóról szóló tudást. Még ha véget is ér ez az élmény, az emléke megmarad, és az gyakran elég ahhoz, hogy elindítson valakit annak keresésében, ami valódi, ami nem változik meg a halál jelenlétében sem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése