"3.13. éténa bhúténdrijésu dharma-laksanávaszthá-parinámáh vjákhjátáh
éténa – ezáltal; bhúta – elemek; indrijésu – az érzékszervekben; dharma - tulajdonság, minőség; laksana – jellemző; avaszthá – állapot; parinámáh – átalakulások; vjákhjátáh – elmagyarázva.
Ezáltal el lettek magyarázva a minőség (dharma), jellemző (laksana) és állapot (avaszthá) transzformációi, amelyek az elemekre és az érzékszervekre vonatkoznak.
Eddig Patandzsali a három átalakulás modelljét csak az elmére (csitta) alkalmazta. Most azt mondja, hogy ugyanez érvényes a durva anyagra (elemekre) és a finom anyagra (érzékekre) is. Más szavakkal, az elem minőségének (guna) átalakulásai ugyanazokat a törvényeket követik, mint a durva és finom világ átalakulásai. Ez megmagyarázza, hogy miért képesek azok a jógik, akik uralkodnak az elméjük felett, a környezetüket is uralni. Az elme transzformációjának törvényeit alkalmazva a világot is át tudjuk alakítani. Így jönnek létre a természetfeletti képességek (sziddhik).
Patandzsali a transzformáció három aspektusáról beszél: a minőség, a jellemzők és az éllapot átalakulásáról. Ha az elmét nézzük, akkor a minőség átalakulása lenne például az, amikor az elme az egyhegyűségből átalakul a felfüggesztett (niródha) állapotba. A niródhában az elme minősége annyira megváltozott, hogy most már nem-elmének is tekinthetjük.
A jellemző átalakulása az lehet, amikor az elme a jelenben nyugszik, vagy pedig a múltban és a jövőben. Ha az elme a jelenben nyugszik, akkor lezajlott az elme szamádhi-átalakulása.
A harmadik kategória, az állapot átalakulása arra vonatkozik, hogy milyen típusú fluktuációk jelennek meg benne, és milyen típusú benyomásokat (szamszkárákat) és feltételekhez kötöttséget (vászaná) hoznak létre. Az állapot átalakulása lenne például az, ha az összpontosítás benyomásai felerősödnek, míg a szétszórtság szamszkárái legyengülnek. Itt az elme alapvető minősége és idő-módja (jellemzői) nem változnak meg, de ezen paramétereken belül megváltozik a képessége, hogy mennyire tud egy meditációs tárgyra koncentrálni. Az előző szútrában ezt neveztük az elme intellektussá alakításának.
Nem csak az elme, hanem minden más tárgy is keresztülmegy az átalakulás e három típusán. Mivel az elme is egy tárgy, ugyanilyen átalakulások zajlanak benne. Csak a tudat (purusa), amely az egyedüli nem-tárgy, nem alakul át, mivel örök és változatlan.
A durva fizikai tárgyak durva elemekből (éter, levegő, tűz, víz és föld) állnak. A transzformáció legalapvetőbb típusa, amin keresztülmennek, a minőség változása, ami azt jelenti, hogy a változás után a tárgy továbbra is ott van, de annyira megváltozott a minősége, hogy nem tudjuk többé az előző tárgyként azonosítani.
Vegyük példának az emberi testet! Amikor valaki meghal, akkor általában vagy eltemetjük, vagy elhamvasztjuk a testét. Ha eltemetik, akkor a test az oszlás folyamata során alakul át. A test nagy része ammóniává válik, ami a nitrogéncikluson keresztül nitráttá és foszfáttá alakul, mindkettő növényi trágya. A test java része meg fog jelenni a föld felett növények formájában. Hasonlóan, ha elhamvasztjuk a testet, a hamvak formájában hátramaradó ásványokon kívül a test többi része gázneművé válik. A gázok java része visszatér a földbe az esőn keresztül, vagy a növények szűrik ki az atomszférából a fotoszintézis során. Mindkét esetben megváltozott a tárgy minősége. Az összes atom, molekula és energia, ami a tárgyat alkotta, megmarad, de teljesen új formát öltenek. Modern kifejezéssel azt mondanánk, hogy az egyik tárgy más tárgyakká alakult.
Az átalakulás másik fajtáját, a jellemzők megváltozását néha az időbeni jelleg megváltozásának is nevezik néha. Itt fontos megérteni, hogy a jóga szerint a tárgyak valódiak. Semmi, ami valódi, nem válhat valamikor valótlanná, és a valótlan sohasem válhat valóssá. Ha például építünk egy házat, és száz év múlva megsemmisíti egy földrengés, akkor a jóga azt mondja, hogy a ház mindig is valóságos volt, különben nem is tudtuk volna megépíteni. Csak a jellemzői változnak. Mielőtt megépítettük, a ház megnyilvánulatlan volt – mag vagy potenciál állapotában volt. Ebben az állapotában lehet egy látomásunk róla, egy látomás, ami megnyilvánulhat. A potenciális állapotot jövőbeni állapotnak is nevezzük. Ez azt jelenti, hogy ez a tárgy meg tud nyilvánulni a jövőben. Amikor megépítjük a házat, akkor megnyilvánul, és a jelen állapotába kerül. Amikor megsemmisült, akkor a maradvány vagy múlt állapotába kerül. Minden tárgy, ami egyszer megnyilvánult volt, valamilyen maradványt hagy a világban. Emlékezhetünk a házra, megmaradnak róla a fotók vagy a tervrajzok.
Könnyen megérthetjük ezt a folyamatot, ha megnézzük, hogyan fedeztem fel Kolumbusz Kristóf Amerikát. Elképzelése sem volt arról, hogy ott van, de ha nem lett volna valóságos, akkor sohasem fedezte volna fel. hasonlóképpen, a fizikusok csak akkor fedezhetnek fel fizikai törvényeket, ha valami valóságos van ott.
Nem mi hozzuk létre a törvényeket, mi csak felfedezzük őket, megnyilvánulnak előttünk. Például nem hoztuk létre az elektromosságot vagy a mágnesességet. Ha nem lettek volna mindig is valóságosak, akkor nem fedeztük volna fel őket. Vagy mondhatjuk azt, hogy a felfedezésük puszta feltételezés lett volna. A puszta feltételezés azonban nem tette volna lehetővé azt, hogy világításra használjuk az elektromosságot.
Vannak törzsi kultúrák, ahol a gyermekeket nem tudatosan nemzik, hanem az egyik szülő elvonul, és megálmodja a gyermeket a mag-állapotból a megnyilvánult állapotba. Itt felismerhetjük az az alázatos megértést, hogy nem a szülők hozzák létre az embert: ők csak a testet biztosítják neki. Az álom célja az, hogy a szülő találjon egy olyan emberi lényt, aki beleegyezik, hogy abban a bizonyos időben abban a bizonyos családban szülessen meg. Így a múltban sokkal harmonikusabb családi életre volt lehetőség. érdekes itt a nyugati kultúra tudatlansága, amely abban a hiedelemben van, hogy az emberi lény élete a fogantatáskor kezdődik.
Vannak olyan tárgyak a jógában, amelyeket nem valóságosnak neveznek. Nem tudnak megnyilvánulni, mert mag-állapotban sem léteznek. Vagy csak koncepciók, vagyis puszta szavak, hozzájuk kapcsolódó tárgyak nélkül, mint például a nyúl szarva, az ég virága, vagy egy mennyei kastély, vagy pedig illúziók, mint a kígyó, amely valójában kötél. Ezek a tárgyak nem valóságosak, vagy nem-tárgyak, ezért nem tudnak valóságossá válni.
Az átalakulás harmadik fajtája, az állapot-változás (Maehle az előző változásnál sokat használta ezt a kifejezést, de az „avaszthá” szanszkrit szóra ez jobban illik, mint a „laksaná”-ra. - a ford.) akkor következik be, amikor egy tárgy megtartja a minőségét és megnyilvánultsági állapotát. Ha megnézzük az emberi testet, akkor azt mondhatjuk róla, hogy először fiatal, utána érett, aztán öreg. A megnyilvánult világ legtöbb struktúrája, legyen az birodalom, kormány, egyház, vallás, közösség, vagy cég, egy három fázisból álló cikluson megy keresztül: a létrehozás fázisa, a megszilárdítás fázisa és a feloszlás fázisa.
Mindhárom fázisban ugyanakként a tárgyként felismerhető a tárgy, de a megjelenése jelentősen változhat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése