"3.6. taszja bhúmisu vinijógah
taszja - annak; bhúmisu – a finomabb szinteken; vinijógah – alkalmazása.
A szamjamát fokozatosan kell alkalmazni.
A szamjama egy nehéz technika. Ezért a gyakorlónak egy egyszerű, durva fizikai tárggyal kell kezdenie, mondjuk egy lótuszvirággal. Később összetett tárgyakat választunk, mint az univerzum. Csak akkor válthatunk át a finom tárgyakra, ha a durva tárgyakra irányuló szamjamát tökéletesre fejlesztettük. A finom tárgyak a finom elemek lényegét jelentik – a csakrákat, az elmét, érzékeket stb.
Vjásza kiemeli, hogy ha valaki tökéletességre vitte a magasabb szintű alkalmazást a Legfelsőbb Lény kegyéből, akkor nem kell visszatérni az alacsonyabb szintekhez, például az emberek elméjében történő olvasáshoz. Az ilyen erők használata nagy felelősséggel jár, de az emberek túlzottan gyakran degradálják magukat azáltal, hogy mások manipulációjára használják őket. Vjásza itt a 2.45. szútrára utal, amely szerint a szamádhi tökéletességét a Legfelsőbb Lény iránti odaadással lehet elérni. Az ilyen személynek Vjásza szerint nem szabad visszatérnie ezen technikák alkalmazásához, hanem azokat felülről kell szemlélnie.
Sankara kicsinyes szintnek nevezi a telepátiát az átman megvalósításához viszonyítva. Az ísvara-pranidhánát, vagyis a Legfelsőbb Lény iránti odaadást itt rövid útnak tekintik, és ezt a nézetet a Bhagavad-gítá is erősen hangsúlyozza. Ha valaki ezt a rövid utat választotta, akkor nem szabad visszafordulnia és olyan módszerekhez folyamodnia, amelyek eredményét már automatikusan elérte.
Vigjánabhiksu az íjász hasonlatát használja, aki először durva (nagy) tárgyakra célozva gyakorol, maid finomakra (kicsikre). Hasonló módon kell a jóginak is előrehaladnia a szamjamával."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése