Ganga: Sok embert inspirál és érdekel a jóga-gyakorlásod. Elmondod, hogyan kerültél kapcsolatba a jógával?
Sting: Az életem későbbi szakaszán kerültem kapcsolatba a jógával. Talán négy éve gyakorlom, ami azt jelenti, hogy 38 vagy 39 éves koromban kezdtem (1990 körül). Igazából sajnálom, hogy nem kezdtem előbb. Azt gondolom, hogy előrébb járnék az úton, mint ahol most vagyok, ha hamarabb kezdtem volna. De persze az is lehet, hogy nem álltam még készen. Tudod, előtte többféle fitnesz-edzést gyakoroltam. Napi öt mérföldeket futottam, és aerobikoztam is egy darabig. Mindig fitt akartam lenni, mert előadóművész vagyok, és mindezek a dolgok segítik az előadást. De Danny Paradise-zal történt találkozásom volt az, aki később jóga-mentorom lett, ami után elkezdtem a gyakorlást, amelyről úgy gondolom, hogy egész életemben ki fogok tartani mellette. Legalábbis szeretnék. Úgy gondolom, ez egy olyan út, amely eléggé nagy kihívás ahhoz, hogy tovább tudjak fejlődni rajta. Egy szempontból olyan, mint a zene, soha sincs vége. Azt gondolom, hogy ha már egyszer lefutottad az öt mérföldet elfogadható időn belül, ahogy öregszel, vagy fenn tudod tartani azt az időt, vagy rosszabb lesz. Ez pedig meglehetősen frusztráló. Azt gondolom, hogy ha valami, akkor ez az egyik legizgalmasabb dolog a jógában, hogy ahogy öregszem, úgy tűnik, fejlődnek a gyakorlásom bizonyos aspektusai, ami nagyon inspiráló. Arra lelkesít, hogy folytasd. Például visszafordítja az öregedési folyamatot. Olyan dolgokat tudok csinálni a testemmel, amiket nem is gondoltam volna, hogy meg tudok csinálni sportolóként, fiatalként. Szóval ez visz tovább. Ez olyasvalami, amit szeretnék folyamatosan csinálni.
Ganga: Hogyan találkoztál Dannyvel?
Sting: Igazából a gitárosom, Dominic Miller hozott össze bennünket. Danny zenész, és egy nap találkozott Dominiccel, aki egy étteremben játszott, és végül együtt zenéltek. Mindez Egyiptomban történt. Én éppen akkor fejeztem be a "Soul Cages" albumom utómunkálatait, amikor Dom bejött, és megkérdezte, hogy szeretnék-e jógát tanulni egy barátjától. Igazából semmit sem tudtam a jógáról. Azt gondoltam, hogy csak ülsz a földön keresztbe tett lábakkal, és a köldöködet bámulod. Sohasem tűnt olyasminek, ami igazán érdekelt volna. Sokkal agresszívebb edzések érdekeltek. De Dominic azt mondta: "Igazából meg fogsz lepődni. Egy kicsit kipróbáltam, és nagyon-nagyon nehéz és fizikailag is fárasztó." Beleegyeztem, és Danny átjött a stúdióba a felvétel végén, azt mondta, hogy mutat nekem néhány jóga-gyakrolatot. Azt gondoltam: "Jó kondiban vagyok, ez könnyű lesz". Azt kell mondanom, hogy húsz perc alatt kicsinált. Nagy csapás volt a büszkeségemnek és az önbecsülésemnek, hogy nem tudtam megcsinálni azokat a dolgokat, amiket ő. Igazából minél többet mutatott, annál inkább úgy tűnt nekem, mintha egy másik bolygóról érkezett volna, ami az egyensúlyérzékét, erejét, kecsességét illeti. Szóval azt mondtam: "Ez nekem való. Gyere a házamba holnap. Tudok még valakit, akit szintén érdekelne a dolog - a feleségemet, Trudie-t." Mindketten valami mást kerestünk. Másnap reggel megjelent, és végül a kertben kötöttünk ki, ahol az egész személyzet minket nézett, ahogy azokat a furcsa pózokat végeztük, de utána magával ragadott a dolog. Azóta szinte minden nap gyakoroltam. Voltak alkalmak, hogy kihagytam, de most már határozottan a mindennapjaim része.
Ganga: Az egészségre és állóképességre gyakorolt hatásain kívül, hogyan befolyásolta a jóga az életedet más szempontból?
Sting: Az egyik első kérdésem a jógával kapcsolatban az volt, hogy hosszú időnek tűnt, amit a gyakorlással kellett tölteni. Egy óra negyven vagy ötven perc volt, néha két óra, hogy az egészet végigcsináljam. Danny mondott valamit, amit akkor nem hittem el, de azóta meggyőződtem róla. Azt mondta: "Ha ezt a gyakorlást végzed, akkor több energiád lesz, hogy a többi napi feladatodat is végrehajtsd." Más szavakkal, az idő ki fog terjedni, és bele fog férni a gyakrolás. Azt kell mondanom, hogy ez igaz. Amikor igazából jógázok reggel, egész nap több az energiám. Több dolgot meg tudok csinálni. Az elmém összeszedettebb. Sokkal több előnye van, mint amennyit gondoltam. Nem csak fizikai, hanem mentális, és úgy hiszem, még spirituális hatásai is vannak. Fejlődik a gondolkodásom. Minél mélyebbre megy az ember a jógában, annál inkább megérti, hogy igen, ez egy spirituális gyakorlat. De ez egy út, amin haladok, abba az irányba megyek. Nem ez volt az első oka, amiért elkezdtem. De azt gondolom, ahogy idősebbé és kontemplatívabbá kezdek válni, ez a jóga-gyakorlásomban is kifejezeődik. Különösen a légzésben, ami nagyon szoros kapcsolatban van a meditációval.
Ganga: Olyan embernek ismerlek, aki mélyen kutatja önmagát és az életet. Ezt a meditációs gyakorlatot a gjána-jógában gyakorolják, úgy hívják, hogy vicsára. Te is így látod? Ebben is segített a jóga?
Sting: Bizonyára megismertetett egy meditációs stílussal. Előtte az egyetlen meditáció, amit végeztem, a dalok írása volt. Amikor zenét szerzel, akkor tulajdonképpen transz-állapotba kell kerülnöd, hogy át tudd adni a dalokat. Nem hiszem, hogy az ember írja a dalokat. Inkább közvetíti őket. Úgy hiszem, hogy valahol odakinn léteznek, és neked csak közvetítőnek kell lenned. Ehhez szükséged van egy bizonyos mennyiségű mentális tisztaságra. A jóga csupán egy másik út ugyanahhoz a folyamathoz. Azt gondolom, hogy a magasabb önvalónktól kapunk valamit, amit a hétköznapi életben alkalmazunk. Ez érthetően hangzik?
Ganga: Persze. Egyes zenészek, akikkel találkoztam, azt mondják, hogy amikor elkezdik a csendes meditációt, akkor zenét hallanak belülről. Te is hallasz belső zenét?
Sting: Én mindig hallom a zenét. Néha kezdek teljesen megőrülni tőle [nevet]. Az abszolút csendben zenét hallok. Zenét hallok, ütemeket, madárdalokat. A hangok világában élek, mely sohasem üres teljesen. A jóga elősegíti ezt az állapotot.
(Az interjú második részét hétfőn olvashatjátok).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése