Killer jóga

A napokban szó esett a szamjamáról és az Ashtanga nyolcfokú rendszerének belső gyakorlatairól (dháraná, dhjána és szamádhi). Patandzsali és a magyarázók egyértelmű véleménye szerint ezek gyakorlása még nehezebb, mint az ászana vagy pránájáma gyakorlásában sikereket elérni. Ugyanakkor az én megértésem az, hogy ezeket az alsóbb lépcsőfokokat nem is lehet kihagyni, illetve nem érdemes, mert akkor egy alap nélküli fellegvárat építgetünk csak. Egyes modern tanítók szerint nem szükséges feltétel a szamádhi eléréséhez az ászanában és a pránájámában való jártasság, sőt, a szamjama tulajdonképpen erőfeszítés nélkül gyakorolható. Mások pedig szimplán azért panaszkodtak, hogy fárasztóak az órák az Atmában. Úgyhogy gondoltam, összefoglalok pár gondolatot, hogy miért is ajánljuk mi a verejtékes munka útját.

Aki már járt az Atmában, az nagyjából tudja, hogy milyen nálunk egy jógaóra. Keményen kell dolgozni, izzadni, a tanár nem hagy lazsálni, kihozza belőled a maximumot, és még jókorákat igazít is rajtad a pózokban. Attól eltekintve, hogy 10 tanárunk van, és vagy 15 féle jógaóra, az általános alaphangulat azért ez, maximum a hőmérséklet változik, meg az, hogy hány légzésig vagy a pózban, illetve hány vinyászát csinálsz meg egy óra alatt. De a végén mindenki jólesően csuklik össze savászanában, és amikor óra után az öltözőben készülődik, akkor annak örül, hogy eljött, rászánta az időt, és beletette az erőfeszítést.

Nos, lehet azt mondani, hogy ez inkább tornaóra, akrobatika, vagy fegyencedzés, és nem egy spirituális folyamat. Az biztos, hogy az Atmában nem nagyon vannak nyújtózkodós, relaxálós, meditálós órák, ahol az elejétől a végéig légzőgyakorlatokat végzünk, meg belső tudatosítást, és irdatlan spirituális titánnak képzeljük magunkat, aki öt perc meditációval kisimította az elme felszínét, és belemerült a szamádhiba. Nálunk inkább az a koncepció, hogy izzadj most, a szamádhi meg majd csak eljön valamikor! 

Nem azt mondom persze, hogy nem fontos a meditáció és a szamádhi, vagy éppen a pránájáma, sőt, a nem sokára induló Ashtanga nyári egyetemen pontosan ezekre szeretnénk a hangsúlyt fektetni. Régebben is próbálkoztam mantra-éneklős, és pránájáma órákkal, és a Jóga-szútráról is tartottam előadást, hogy az emberek legalább elméletben megismerjék az elme működésének alapelveit. Úgy látszik azonban, hogy a kereslet túlnyomórészt nem erre orientálódik.

Szóval most elmondom, hogy miért tartunk az Atmában izzadós, erőlködős, "lélegezz és válj eggyé a pózzal, kapcsold ki az elmédet" jógaórákat. Egyrészt azért, mert a klasszikus jóga-irodalom is az ászana és a tudatos légzés gyakorlását ajánlja azoknak, akik még gcsak most ismerkednek a jógával. Legyen az Ashtanga, vagy Agni, vagy Vinyásza krama, vagy bármelyik másik gyakorlatsor, ha sok-sok éven keresztül (értsd: legalább 10-20) gyakoroljuk őket minden nap, akkor megtanuljuk uralni a testünket, az idegrendszerünket, tudatosabbak leszünk a légzésünk és a testünk működéséről, ami még mindig messze van az elmeműködés tudatosításától. A legtöbb ember elméje túlzottan nyugtalan egy leülős meditációhoz, viszont egy jógaóra után úgy érzik, hogy testileg-lelkileg újjászüllettek, és jobban egyben vannak, mint előtte. 

Érdekes módon a tudatos légzéssel és bandhákkal egybekötött ászana-gyakorlás nem csak a testi szinte hat, hanem tapasztalatom szerint az elmeműködésünket, a szokásainkat, az életmódunkat, a jellemünket is faragja. De persze erre is rá lehet segíteni egy kis meditációval, ha már megvan rá az igény. Csak azt nem szeretem, amikor valaki nagy hittel jó magasra ugrik, jó pár lépcsőfokot kihagyva, aztán nagyot bukik orra. 

A jóga visszaadja a test egészségét, erről szerintem mindenkinek van tapasztalata, aki már csinálja egy ideje. A jó sok izzadás pedig elősegíti a méregtelenítést, mert szerintem tiszta és egészséges testben könnyebben születnek tiszta gondolatok, mint egy beteges, gyenge, méreganyagokkal telepakolt testben. Érdekes módon, akik már több éve jógáznak, általában tudatosabbak kezdenek lenni a táplálkozásukról is, mert tudják, hogy a fáradságos munkával kiméregtelenített testet nem érdemes újra beszennyezni dohányzással, hússal, alkohollal, hallucinogén anyagok fogyasztásával. Így önként elkezdik követni a jamákat és nijamákat, lépésről lépésre. Én úgy gondolom, hogy ha valaki rászánja az életét arra, hogy erős alapot építsen a jóga alsó négy lépcsőfokából, akkor annak nagyon sok kedvező hatását tapasztalhatja élete során, élete végén, és következő életében is. 

Ugyanakkor, ha megalapozatlanul beleugrik a meditációba, anélkül, hogy élete többi aspektusát tudatosította és megreformálta volna, úgy gondolom, hogy az eredmény, amit elér, igencsak átmeneti lesz, és következő életében tulajdonképpen elölről kezdheti a folyamatot. persze mindenkinek a saját tudatszintjének megfelelő szádhanát (lelki gyakorlatot) kell választania, mi a magunk részéről az Atmában maradunk az alapok elmélyítésénél, és arra építjük fel a rádzsa-jóga fellegvárát, kis lépésekben. Akinek ez bejön, vagy ki szeretné próbálni, az tartson velünk, aki pedig mindenáron meditatívabb helyre vágyik, az biztosan fog találni magának a számtalan jógastúdió kínálatában. Úgyhogy marad a Killer vonal! :-)