"A változás - tradíció vs kísérletezés
Az Ashtanga-gyakorlók általában következetesebbek, és ahhoz, hogy heti 5-6 alkalommal gyakoroljanak, egy kicsit nyomulósnak is kell lenni, legalábbis az első néhány évben. Az Ashtanga a motiváltabb karakter-típust vonzza, és a legtöbb gyakorlójában ezt erősíti. Az Ashtanga a vékonyabb, váta alkatú embereket vonzza, és ebbe a z irányba változtatja a gyakorlókat. A sajnálatos tény az, hogy minél vékonyabb vagy, annál könnyebben tudod végrehajtani a pózok 95%-át. Fontos azt megérteni, hogy jó ebből valamennyi, de túl sok már nem jó. Fogadjuk el a testalkatunkat és a tapasztalatainkat, és engedjük meg, hogy létrejöjjenek a változások, ahelyett, hogy próbáljuk befolyásolni a végeredményt.
Manapság az a legelfogadottabb nézet, hogy az Ashtanga sorozatok java részét T. Krishnamacharya állította össze, és sok ötletet vett a nyugati gimnasztikai edzésből. Azt gondolom, hogy ez egy nagyszerű dolog, mivel egy nagyon értékes dolgot hozott létre, miközben még mindig megtartotta a jóga számos tradicionális aspektusát. Ez a jóga a modern férfi és nő számára. Krishnamacharya ideje óta, Pattabhi Jois tovább módosította, finomította és hozzáigazította a sorozatokat a saját igényeihez, és, gondolom, azoknak a nyugati tanulóknak az igényeihez, akik jöttek hozzá tanulni. Annak ellenére, hogy egyesek tagadják a sorozatok változását attól az időtől kezdve, egyértelmű, hogy voltak változások. Remélem, hogy ezek a változások folytatódnak, mert ahogy én változom és a sorozatok változnak, egymás mellett utazunk és fejlődünk.
Ahogy látom, az elmúlt húsz év során az Ashtanga tradíció puritánabb, szigorúbb is hierarchikusabb lett. Bár lehet, hogy ez nem minden esetben igaz, ha a tanárok és gyakorlók elég nagy csoportját szemügyre vesszük, de ahhoz képest, amilyen volt, amikor én először elkezdtem tanulni, minden sokkal merevebb. A spektrum másik végén azt látom, hogy nagy változatosságban tanítják a vinyásza módszert - azt mondanám, hogy ez a legnépszerűbb jóga-módszer jelenleg a bolygón. Ha azt vesszük, hogy a vinyásza-jóga java része az Ashtanga jógából ered, ahhoz, hogy bármelyikőjüket is teljesen megérthessük, mindkettőt be kell fogadnunk.
Egyre több jóga-gyakorló van az egész világon, egyesek tradicionálisnak tekintik magukat, míg mások nem. A tradicionálisak általában formálisabbak, fegyelmezettebbek és szigorúbbak, de gyakran több tapasztalatuk van a saját területükön, amivel a nem-tradicionálisak nem rendelkeznek. A nem-tradicionálisak általában emberileg nyitottabbak, gyengédebbek és kevésbé dogmatikusak. Ha egy pillantást vetünk bármely régebbi vallásra, történelmileg ugyanezt a tendenciát látjuk beigazolódni. Valójában minden társadalom és kultúra ugyanezt a modellt követi a kemény mag a kiszélesedő határokkal szemben.
Ez egy alavető igazság, ami minden módszerre, tradícióra, vallásra és kultúrára igaz a bolygónkon. Ahhoz, hogy bármelyikük egyszerre dinamikus és stabil is tudjon maradni, mindkét polaritást el kell fogadnunk - minden rendszernek fejlődnie kell, máskülönben stagnálóvá válik, de minden rendszernek stabilitásra is szüksége van, amelyre épülve a változások virágozhatnak.
Nem az a kérdés, hogy mi a helyes és mi a helytelen, a kérdés inkább abban rejlik, hogy el tudjuk-e ismerni, hol helyezkedünk el a spektrumon, és el tudjuk-e érni onnan a spektrum mindkét végét? Közelebb állunk-e a tradicionális központhoz, és elutasítjuk e annak a jelentőségét, ha valaki változtat, kísérletezik és módosít? Vagy közelebb állunk-e a széléhez, új utakat keresünk és tágítjuk a perspekívánkat, de nehéznek találjuk elfogadni azok erejét és tisztaságát, akik közelebb állnak a középponthoz? Fogadjuk be az egészet, és megtapasztalhatjuk teljes potenciálunkat.
Gyakorolj szeretettel, Matthew Sweeney"
Megjegyzések: Nos, én is úgy gondolom, hogy van helye a kísérletezésnek, és magam is több változtatást bevezettem a gyakorlásomban és az oktatásomban is a jelenleg uralkodó "Mysore" sztenderdhez képest. Emellett az Ashtanga-sorozatok teljességének hozzáférhetővé tételére törekszem és fogok törekedni a jövőben is. Azt is hasznosnak tartom, ha egy oktató nem szorítkozik kizárólag az Ashtanga első egy-két sorozatára az oktatásában, hanem kiegészíti azt, akár anélkül, hogy magukat a sorozatokat megváltoztatná. Ez számára is lehetőséget ad arra, hogy sorozatokkal kísérletezzen, kiélje a kreativitását, és mélyebben megértse az emberi test és psziché működésének összefüggéseit. Én magam is kedvelem a rávezető, kiegészítő gyakorlatsorokat, legyen az vinyásza-előkészítés, a hátrahajlítások, gerinc-csavarások, csípőnyitó pózok, vagy akár az inverziók mélyítése, gyakorlása. Végső soron a jóga az jóga, és mindenki másképpen tudja vagy akarja megélni. Semmi sincs kőbe vésve, mert a jóga örök érvényű üzenete éppenséggel folyamatosan változó, a gyakorlók igényeihez alkalmazkodó sokszínűségében és dinamizmusában keresendő, nem pedig valamiféle megváltoztathatatlan szabályok kényszeredett követésében. Az Ashtanga-sorozatok kialakulásával kapcsolatos kutatásaim is arra az eredményre vezettek, amit Sweeney is említ, és Krishnamacharya ténykedése óta Pattabhi Jois több, mint hatvan éves oktatási munkásságán át egészen a modern kor és a jövő Ashtanga-oktatóinak megközelítéséig, mindenki hozzátett, módosított, finomított, sok mindenben megközelíthetőbbé és "gyakorló-barátabbá" tette az Ashtangát, ami szerintem nem hogy elvett volna annak értékéből, hanem inkább egyre teljesebbé tette is teszi azt. Namaste.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése