Az Ashtanga jóga evolúciója 3. rész

Matthew Sweeney cikkének folytatása:

"Az Ashtanga módszer egyes hiányosságai

Néhány megfigyelés, amit az évek során tettem, megmutatta, mik azok a pontok, ahol potenciális egyensúlyzavar van az Ashtangában. Ez nem a sorozatok éles kritikája akar lenni - szeretem az Ashtanga-jógát, és most is gyakorlom a sorozatokat. Jó szolgálatot tettek, és továbbra is tesznek.

1. Radzsaszikus (szenvedélyes), szúrja-jellegű energia. Az Ashtanga-gyakorlás különösen hevítő és felfelé irányuló természetű (ezért férfiasabb energiájú), és elősegíti a radzsaszikus stílusú gyakorlást. Ez nem jó vagy rossz minősítés - mivel minden technika és ember rendelkezik jó és rossz oldallal. Nem lenne értelme az Ashtangát kivételnek tekinteni az emberi természet alól. Például a gyakorlás Szúrja- (nap-) energiáját erősíti a sorozat és a tradíció követésének lineáris természete, a jobb oldallal kezdés a legtöbb pózban, és az energia felfelé áramlására való folyamatos koncentráció a három bandha segítségével. Nem lep meg többé, hogy azok a gyakorlók vannak a leginkább a hatása alatt, akik a legerősebben próbálják tagadni az Ashtanga-gyakorlás radzsaszikus hatását.

Etimológiai értelemben a Szúrja és a Radzsasz rokon értelmű szavak, mint ahogyan a Csandra és a Tamasz is. A Szúrja a Nap, a Radzsasz pedig az aktivitást jelenti. A Csandra a Hold, a Tamasz pedig az inaktivitást jelenti. A Nap és a Hold, a férfias és nőies energia kombinációja a Szattva, vagyis a valódi ritmus és egyensúly. A legtöbb modern jóga-gyakorlatban a Szúrját és a könnyedséget pozitív minőségeknek tekintik, míg a Tamaszt és a súlyosságot negatívnak. Ez csak azoknak a tanároknak és tanulóknak az egyensúlytalanságára mutat rá, akik erre koncentrálnak. Mindkettő fontos, egyik sem jó vagy rossz. Ebből az okból kifolyólag néhány évvel ezelőtt a legtöbb tanulómnak elkezdtem tanítani a Hold-sorozatot, ami egy Jin alapú sorozat és gyengéd vinyásza kombinációja. A Hold-gyakorlás kiegyensúlyozza a Szúrja-Ashtangát.

2. Elakadás az egyes sorozatnál. Az Ashtanga első sorozatában sok hangsúly van az ugrásokon, ami általában feszültséghez vezet a vállakban és a csuklóban. Nagy hangsúly van az előrehajlításokon és a hamstringek használatán, ami súlyosbíthatja az esetleges deréktáji panaszokat. Ez a sorozat nem annyira hangsúlyozza a vállak hajlékonyságát, inkább a vállak erejét fejleszti.

Fontos, hogy a testünk minden aspektusát kiegyensúlyozzuk alul és felül is, az erő és hajlékonyság viszonyában. Amikor K.P. Jois a korai években tanította az első sorozatot, akkor még nem volt annyi előreugrás benne, és nem is volt ennyi póz. Nem kellett hátraugrani a póz két oldala között, és sok póz hármas-négyes csoportokba volt rendezve, és csak utána végeztünk vinyászát. Ez utóbbi módszer ma is hasznos sok tanuló számára, akár kezdő, akár tapasztaltabb.

Az ászana-gyakorlás egyik célja a test megnyitása, ami utána megnyitja az elmét is. Előbb vagy utóbb az alternatív sorozatok segítenek abban, hogy a gyakorló teste még jobban megnyíljon, miután az Ashtanga rögzített sorozatait már teljesen körüljárta. Egyes tanulók számára ez lehet, hogy a haladó A (harmadik sorozat) közepe felé jön el, de sok tanuló számára valahol az első sorozat közben. Mivel a legtöbb emberi lény nem tudja végrehajtani az egész első sorozatot, nem is beszélve a második egyes pózairól, még egyszer felmerül a kérdés, hogy mikor változtassunk a sorozaton. Az alternatív sorozatok és pózok egyik fő haszna, hogy a gyakorlást hozzáigazíthatjuk az egyéni igényeinkhez, ahelyett, hogy azt feltételeznénk, hogy egy vagy két sorozat univerzálisan alkalmazható minden gyakorlóra.

Mindannyian más megértéssel rendelkezünk arról, hogy mi a tradíció. Szóval empirikusan sem lehetséges, hogy ugyanazt tanítsuk. így minden tanár, akit ismerek, valamennyire másképp tanítja és gyakorolja a sorozatokat (akár a légzésben, a végrehajtásban vagy a pózok sorrendjében is lehetnek eltérések). Csak az a kérdés, hogy ki mennyire oktat eltérően. Az Ashtanga-jógára fizikailag sem alkalmas mindenki. Nem lehetséges mindenkinek oktatni, még ha egyes tanárok ezt is hangoztatják. Ha elgondolkodunk ezen, akkor rájövünk, hogy a tanár felelőssége, hogy megtanulja azt amit mindenkinek tud oktatni. Máskülönben ez nem jóga, és túlzottan korlátozott.

Például hogyan tanítunk valakit, akinek hiányzik az egyik karja, vagy tolószékben van? Vagy skizofrén? Bár én is azt gondolom, hogy a meghódolás és az odaadás a gyakorlásnak (és a tanárnak és a tradíciónak) valóban fontos, mégis fontosabb, hogy meghódoljunk a magasabb célnak, a magasabb jónak, a magasabb tudatnak. Előbb vagy utóbb tovább kell lépnünk a sztenderd megközelítéstől, különben megrekedünk.

3. A technikai segítség hiánya. Egy klasszikus, tradicionális Ashtanga tanár nem tanít technikát - ezt lenézik Mysore-ban. A segítség, hogy bizonyos pózokat hogyan tanuljunk meg, az összhang részletei és a technikai segítség egyszerűen nem része a rendszernek. Persze a legtöbb tanár egy-két csendes szóval segít egy Mysore órán, de csoportos órán ezt ritkán teszik. Ennek eredménye az, hogy sok régóta Ashtangát gyakorló előtt rejtve marad sok olyan fontos részlet, ami segíthetne nekik. Ezzel együtt, a technikai képzés hiányának egyik előnye az, hogy nagyobb odaadást, meghódolást és tapasztalati tanulást eredményez. Elfelejthetjük az agyalást, és helyette megtapasztalhatjuk önmagunkon, anélkül, hogy túl sok külsődleges információ elködösítené a folyamatot. Személyesen azt gondolom, hogy az az optimális, amikor egyensúly van a kettő között - van idő a megszakítás nélküli gyakorlásra, és van idő a tiszta, egyértelmű képzésre is. Egy jó tanárnak mindkettőt alkalmaznia kell.

4. A harmadik pontból következően, van néhány strukturális terület, amely általában több fejlesztésre szorul.

A. Váll- és felső hát sorozat. Az Ashtangával és a legtöbb általános Hatha-jóga órával kapcsolatban a legnagyobb strukturális problémám az, hogy a legtöbb tanár nem fordít túl sok időt a vállak és a felső háti szakasz nyitására. Pedig ez ugyanolyan fontos terület, mint az összes többi. Például, a csípő megnyitása és a derék hajlékonyságát sokkal többet hangsúlyozzák, az Ashtangában és az általános Hatha-órákon is. Sokszor szoktam egy vállnyitó sorozatot adni az Ashtanga-tanulóknak házi feladat gyanánt, és néha beleveszem az első sorozatba is.

B. Csípőnyitó változatok. Miután sok Ashtanginak megtanítottam a Hold-sorozatot, amely több csípőnyitó változatot is tartalmaz, azt találtam, hogy sok tanuló megkönnyebbült, és    örömmel hozzátette azt a gyakorlásához. A Hold-sorozat úgy tűnik, hogy elérhetőbbé tette az első sorozat számos aspektusát, fizikailag és pszichológiailag is. Meg tudtam tanítani az első sorozatot olyan tanulóknak, akik nem tudták volna befogadni, ha előtte nem ismerik meg a Hold-sorozatot. Például sok csípőnyitó póz ebben a sorozatban leveszi a nyomást a térdről, ezzel megkönnyebbíti a térd-panaszokat, amik gyakoriak az Ashtanga-jógában. A saját gyakorlásomhoz nem volt annyira szükségem erre, amikor elkezdtem összeállítani a Hold-sorozatot, mivel a csípőm már meglehetősen nyitott volt. De határozottan szükségem volt e sorozat energetikai hasznára.

C. Álló pózok és a lábak ereje. Ha az első sorozat java részét már elsajátítottuk, és elkezdjük a másodikat, és talán néhány év múlva a haladó sorozatokat is, bár sokféle változatot gyakorolhatunk az ülő pózokban, általában nincsenek változatok, amiket az Ashtanga lehetővé tesz az álló pózokban. Sok Ashtangi, ha nem az összes, erős felsőtestet fejleszt ki, egyesek core-erőt is (de nem mindenki), és ehhez viszonyítva sokkal kevesebben válnak erőssé lábban.Az álló sorozat felett gyakran elsiklunk a napi gyakorlás során, amivel erősítjük a gyenge lábra és erős felsőtestre való hajlamot. Ez egyértelmű kiegyensúlyozatlanság. Hasznos és ideális dolog, ha rendszeresen gyakorlunk variációkat az álló pózokra. Lehet, hogy nem "szükséges", ha szigorúan vesszük, de annyival jobb, ha gyakoroljuk!

D. A törzs oldalsó része - a hónaljtól a csípőig és a fenekünkig terjedő terület. Csak néhány olyan Ashtanga-póz van, amely következetesen a törzs oldalsó részét célozza, hajlékonyság és erő szempontjából is - például egyes álló pózok, a parighászana a második sorozatban, és a vaszisthászana a haladó A pózban. A jobb tudatosság, hajlékonyság és erő megszerzésének a törzs oldalsó részében a teljes jóga-gyakorlás lényeges részének kellene lennie.

5. Az egyik utolsó aspektus, amit az Ashtanga-jóga nem alkalmaz, és amit én is csak részlegesen használtam az oktatásomban, a körkörös mozdulatok alkalmazása, amit valamiféle modern tánc vagy a Csí-kung és más kínai hagyományokon alapuló gyakorlásból meríthetünk."

(befejezés következik)