"Bhékászana (Békapóz)
A
bheka kifejezés békát jelent. Az indiai mitológiában a
béka az izzadság és annak teremtő ereje metaforája, A következő
mítoszokban láthatjuk e metafora alapját.
A
Katha Szarit Szágara elmagyarázza, hogyan kapták a békák
furcsa hangjukat és közben rámutat a békák, a víz és Agni, a
tűz istene közötti kapcsolatra. Az Úr Siva és társa, Umá
egyszer szerelmi játékba fogott. Mivel ez a tevékenységük nagyon
sokáig tartott, és a legerősebb lények voltak az univerzumban, az
egész világ nagyon felmelegedett a súrlódástól, amit
létrehoztak. Az Úr Brahmá vezette félistenek aggódni kezdtek,
hogy ez az egész világ megsemmisülését eredményezheti. Ezért
kijelölték az Úr Agnit, hogy zavarja meg az Úr Siva és Umá
szerelmi játékát. Agni nagyon elkezdett aggódni, mert tudta, hogy
amikor Káma (Kupidó) meg merészelte zavarni az Úr meditációját
virágnyilaival, a hatalmas Úr harmadik szemének egyetlen
pillantásával hamuvá égette. Ezért Agni úgy döntött, hogy
inkább elrejtőzik egy tó vizében, mintsem hogy elvállalja a
feladatot. De Agni tüze majdnem forráspontra hevítette a vizet a
tóban. A vízben élő békák olyan elviselhetetlen fájdalmat
éreztek, hogy a dévák tudomására hozták Agni
rejtekhelyét. Ezen okból kifolyólag Agni megátkozta a békákat,
és a hangjuk brekegéssé változott.
A
Shatapatha Bráhmana is tartalmaz egy részt, amely
összekapcsolja Agnit a békákkal. Először leírja a tűzáldozati
oltár összeállítását, utána pedig a felszentelését és a
felajánlások végzését. A papnak azt ajánlják, hogy rajzoljon
egy békát az oltár középső részére. A történet
elmagyarázza, hogy a rishik vízzel locsolták meg Agnit.
Amikor a víz lecsöpögött róla, a cseppekből békák lettek.
Azért rajzolnak békát az oltárra, hogy elégedetté tegyék
Agnit, aki a tűz formájában jelenik meg az oltáron, hogy
elfogadja a felajánlásokat.
Agni
a jóga belső tüzét képviseli. Ennek megfelelően a szusumnát,
melyet vörösnek szoktak vizualizálni, tűz-nádínak is
nevezik. A belső tüzet a ritualisztikus gyakorlat (tapasz) hozza
létre, például az ászana. A tapasz szó a tap tőből
ered, amely főzést jelent. A belső tűz, amelyet az erőfeszítés
helyes formái hoznak létre, a méreganyagok és szennyeződések
elégetésére használható. Minden ilyen tevékenység izzadást
eredményez, ami a felforrósodott test által termelt víz. Az
izzadásnak fontos szerepe van a jógában. Srí B.N.S. Iyengar
többször is mondta nekem: „az izzadás a következő életbe
megy”. Ez egyrészről azt jelenti, hogy a helyes erőfeszítés
által létrehozott gyümölcs nem vész el, amikor a halandó test
elpusztul, másfelől pedig azt, hogy magának az izzadásnak is
teremtő erőt tulajdonítanak. A puránákban több olyan
eset is van, amikor a megtermékenyülés úgy jön létre, hogy egy
csepp izzadság leesik egy mennyei lény vagy rishi
homlokáról, és egy új, erőteljes lény keletkezik belőle. Az
Aranykorban (Szatja-júgában) úgy tartották, hogy a nemzés
szexuális kapcsolat nélkül is lehetséges volt; az apa csupán
letörölte az izzadságot a homlokáról, és a felesége bőrébe
dörzsölte. Végül, a középkori hatha-szövegek is
megemlítik, hogy a gyakorlás közben keletkező izzadást nem
szabad letörölni, hanem vissza kell dörzsölni a testbe. Ezzel a
módszerrel helyre tudjuk állítani a belső ragyogást (tédzsaszt).
A tédzsasz Agni másik formája."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése