"3.5. tad-dzsaját pragjálókah
tat – azt; dzsaját – elsajátítva; pragjá – magasabb tudatosság; álókah – felragyog
A szamjama elsajátítása által felragyog a tudás fénye (pragjá).
Vjásza hozzáteszi, hogy minél jobban megszilárdulunk benne, annál erősebben ragyog a tudás fénye. Fokozatosan lehet fejlődni eben a nehéz technikában, és ez az a technika, mely által a rishik az összes tudásukra szert tettek. Nem tanultak egész életükben, mint a tudósok, és nem is váltak mesterré bizonyos művészetekben, hanem először elérték az önvalóról szóló tudást, utána pedig befogadták mindazt a tudást, amelyet ismerni kellett az őket érdeklő témáról, legyen az az orvoslás, asztrológia, csillagászat, jóga, nyelvtan, jog, vagy bármi más.
Így, az idők hajnalán az emberiség a lehető legmagasabb szintről indult. Utána, mivel elveszítettük önmagunkat, a világgal kapcsolatos tudás egyre jobban széttöredezett, és szétszóródott, amíg el nem értük a jelen állapotunkat a Kali-júgában (a sötétség korszakában).
A pragjá, amit tudásnak vagy átlátásnak is fordíthatunk, az intellektus (buddhi) tulajdonsága lesz, miután szattvikussá tettük azt. Ez a diszkriminatív tudást (vivéka khjátéh) megelőző szint, és jelentős szerephez jut a Jóga-szútrában. A hét szintet, amelyben a pragjá megjelenik, a 2.27. szútrában tárgyaltuk.
Az ok, amiért a szamjamát gyakorolják, az, hogy szattvikussá teszi az intellektust, és így felkészíti a diszkriminatív tudásra. Ez a tudás az intellektusban nyilvánul meg, és nem a tudatban, mivel az intellektus a tudás nyugvóhelye.
Az intellektus ás a tudat között a következő a különbség: A tudat örökké szabad és tudatos. Minden már eleve létezik benne. Semmi sem jelenhet meg benne, máskülönben módosítható volna. Az intellektus azonban tudatában lehet egy tárgynak vagy pedig nem. Ha hirtelen diszkriminatív tudásra teszünk szert, míg előtte tudatlanok voltunk, a meghatározás szerint ez azt jelenti, hogy ez a tudás a fluktuáló intellektusban jelent meg. Amikor az intellektus diszkriminatív tudásra tesz szert, elkülönül a tudattól. Ezt az állapotot nevezzük függetlenségnek (kaivalja), amelyben az intellektus tudatra hibásan kivetített azonossága törlődik, és tudatosodik a tudat szabadságának helyes tudása."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése