"Az ászana-nevek mitológiája
Pásászana
(kötélpóz)
A
„pása”
szanszkrit kifejezés azt jelenti, hogy kötél, vagy hurok. A hurok
itt a karok helyzetére utal, amelyeket úgy hurkolunk a lábaink
köré, mint egy kötelet. A Pása az Úr Siva ezer neve közül is
az egyik, akit Pásajénak, vagyis a „Kötelet tartó Úrnak” is
neveznek. A Hatha-jóga
Pradípiká szerint
az Úr Siva (ebben az esetben Ádináthának, vagyis „Elsődleges
Mesternek” nevezik) volt az, aki először tanította a jógát. Mi
lehetne megfelelőbb, mint hogy a második sorozatot a holddal
ékesített Úrnak szóló tiszteletadással kezdjük, akit a jóga
szerzőjének tartanak?
A
„pása”
kifejezés a szanszkrit „pas”
tőből származik, ami azt jelenti, hogy „megkötni”. A
tizenkilencedi századi amerikai nyelvész, William Dwight Whitney
szerint, A pas
tőhöz a pasu
főnévből is eljuthatunk, amely szintén az Úr Siva ezer nevének
egyike. Monier Monier-Williams, a tizenkilencedik századi nyelvész,
aki az egyik legszélesebb körben használt szanszkrit-angol
szótárat állította össze, a pasu
szót „állat”-nak fordítja, de rámutat, hogy a kifejezés
olyan emberi lényekre is vonatkozhat derogatív módon, akik
spirituálisan fejletlenek. Elmagyarázza, hogy a Pasupaták (Siva
imádóinak egyik régi iskolája) a pasu
kifejezést az egyéni tudatra vagy önvalóra értelmezték,
ellentétben a Legfelsőbb Lény tudatával. Az emberi lényeket
pasunak
(vadállatnak) nevezték, mert általában bele vannak süppedve a
feltételekhez kötött létbe, és nem tudatosak magasabb rendű
természetükről. A Pasupaták úgy tartották, hogy azok, akik nem
fejlődnek a feltételekhez kötött állapotból, még mindig
„állatnak” tekinthetők spirituális szempontból.
A
Pasupaták Pasupatinak nevezték a Legfelsőbb Lényt, amit általában
„Az állatok ura”-ként fordítanak. Az úgynevezett
Pasupati-pecsétnyomó, az a terrakotta pecsétnyomó, amit az
Indus-Szaraszvatí civilizációhoz kapcsolódó lelőhelyen
találtak, a legrégebbi ismert régészeti emlék a jógáról. A
pecsétnyomón egy bikafejű itifallikus figura látható, aki
sziddhászanában
ül, és állatok veszik körül. Úgy tekintik, hogy a faragás az
Úr Sivát ábrázolja, a bikafej pedig a váhanáját
(járművét), Nandi bikát.
Katmanduban,
Nepálban még ma is létezik egy Pasupati-Nath nevű ősi
Siva-templom. Egyesek a pasupatizmust tartják a föld legrégibb
vallásának. Bár általában úgy tekintik, hogy ez a vallás
kihalt, még ma is vannak szádhuk
Indiában, akik Pasupatának tekintik magukat.
A
Mahábháratában
számos utalást találunk a pasupata
kifejezésre. A Pasupata egy melléknév, ami azt jelenti:
„Pasupatához (az Úr Sivához) tartozó”. Ugyanakkor az Úr
legveszélyesebb fegyverének is a neve, amit Pasupata rakétának is
neveznek, és egy olyan nyíl, amellyel az Úr elpusztította a
démonok három légivárát, a Tripurát.
A
puránák
leírása szerint ez a legpusztítóbb az összes rakéta közül, és
az Úr Visnu (A Legfelsőbb, mint fenntartó) a szára, Agni (A
Legfelsőbb, mint a tűz) a hegye, és Váju (a Legfelsőbb, mint
szél) a tolla. A Szkanda
Purána szerint a
Pasupata rakéta Rishi Dadicha gerincéből készült, akinek
koponyájából a Vadzsra, az Úr Indra villámfegyvere is készült.
A
Mahábháratában
Ardzsúna rájön, hogy szüksége lesz erre as fegyverre, ha vissza
akarja hódítani bátyja birodalmát. Lemondásokat végzett az
erdőben, és végül áldásként megkapta a Pasupata rakétát az
Úr Sivától.
Hasonlóképpen,
a második sorozat első pózának végrehajtását úgy kell látni
(ha a gyakorló odaadó természetű), mint áldáskérést a
háromágú szigonyt hordozó Úrtól (Sivától). A kért áldás
általában a halhatatlanság, de nem a test halhatatlansága, hanem
az, hogy felismerjük önmagunkat tudatként, ami örök,
megteremtetlen és ezért halhatatlan. Az Úr Siva a határtalan
tudat megtestesülése.
A
pásászana
azt a kötelet is szimbolizálja, amit az Úr a jógi köré dob,
hogy kimentse Jama, a Halál Ura fogai közül. Az Úr Varunán kívül
az Úr Jama a kötél másik híres hordozója. Úgy tartják, hogy a
halál pillanatában veti ki a hurkát, hogy elragadja az eltávozó
lelkét."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése