"Jóga-szútra harmadik fejezet – Vibhúti-páda (A képességekről)
3.1. désa-bandhas csittaszja dháraná
désa – hely; bandha – kötés; csittaszja – az elmének; dháraná – koncentráció.
A koncentráció az elme egy helyhez történő rögzítése.
Az előző fejezetben el lett magyarázva az öt külső ág (bahiranga). Most rátérünk a belső ágakra (antaranga). A hatodik ág, a koncentráció (dháraná) úgy van meghatározva, hogy az elme rögzítése a tér egy pontjára. Patandzsali itt ismét a csitta kifejezést használja az elmére, amibe beletartozik az intellektus (buddhi), egó (ahankára), és az elme (manasz). Vjásza elmagyarázza, hogy a koncentrációt úgy tudjuk gyakorolni, ha egy külső vagy belső tárgyra rögzítjük az elménket. A belső tárgyak a csakrák (lótuszok), főként a köldök, a szívközpont, a harmadik szem és a fejtető. Az orrhegyet és a nyelv hegyét is említik.
A koncentrációt a belső hangra,vagyis a szív hangjára (anáhata-náda) is szokták irányítani, amit a Hatha-jóga Pradípiká erősen hangsúlyoz. Az 1.36. szútrában már említve volt az elme összekapcsolása a szív lótuszában található fényhez (dzsjóti), aminek tisztító hatást tulajdonítanak.
A koncentrációra alkalmas külső tárgyak azok, amelyek a szent tárgyak kategóriájába tartoznak. Ez általában a választott istenség képe vagy valami hasonló lesz. A tárgynak szattvikus minőségűnek kell lennie, mivel a radzsaszikus tárgyak izgatják az elmét, a tamaszikus tárgyak pedig elkábítják. Csak a szattvikus tárgyak töltik meg az elmét ragyogó bölcsességgel.
A nyugati szemlélők gyakran félreértették Indiát számtalan istensége miatt. De az istenségek mind a végtelen tudat (Brahman) kifejeződései. A meditáció és koncentráció eszközei, és ebben az értelemben szaguna brahmannak (formával rendelkező Brahmannak) nevezik őket. Ha a Brahmant közvetlenül imádják, kép nélkül, akkor nirguna brahmannak, forma nélkülinek nevezik. A kettő között nincs ellentmondás, csak a megértés hiánya. Kabir szerint a szaguna és a nirguna egy és ugyanaz.
A koncentráció pedig azt jelenti, hogy az elme módosulásait vagy hullámait a választott helyen tartjuk. Például, ha a végére érünk egy gondolatnak, aminek a tárgya a szívben lévő fény, akkor egy ugyanolyan jellegű gondolatnak kell felváltania a helyét. Ha folyamatosan a szívben lévő fényre gondolunk, azt a gyakorlást koncentrációnak nevezik.
Ha az eredeti gondolatot akaratunkon kívül teljesen más tárgyakkal kapcsolatos gondolatok váltják fel, az nem koncentráció. Egyes források azt állítják, hogy csak akkor értük el a koncentrációt, ha legalább másfél óráig ki tudjuk tartani. Ha a vinyásza-gyakorlás közben az elménket a légzéshez kötve tartjuk, ami egy szent tárgy (a Brahma-szútra szerint a légzés a Brahman), akkor ez koncentrációs gyakorlat."
désa – hely; bandha – kötés; csittaszja – az elmének; dháraná – koncentráció.
A koncentráció az elme egy helyhez történő rögzítése.
Az előző fejezetben el lett magyarázva az öt külső ág (bahiranga). Most rátérünk a belső ágakra (antaranga). A hatodik ág, a koncentráció (dháraná) úgy van meghatározva, hogy az elme rögzítése a tér egy pontjára. Patandzsali itt ismét a csitta kifejezést használja az elmére, amibe beletartozik az intellektus (buddhi), egó (ahankára), és az elme (manasz). Vjásza elmagyarázza, hogy a koncentrációt úgy tudjuk gyakorolni, ha egy külső vagy belső tárgyra rögzítjük az elménket. A belső tárgyak a csakrák (lótuszok), főként a köldök, a szívközpont, a harmadik szem és a fejtető. Az orrhegyet és a nyelv hegyét is említik.
A koncentrációt a belső hangra,vagyis a szív hangjára (anáhata-náda) is szokták irányítani, amit a Hatha-jóga Pradípiká erősen hangsúlyoz. Az 1.36. szútrában már említve volt az elme összekapcsolása a szív lótuszában található fényhez (dzsjóti), aminek tisztító hatást tulajdonítanak.
A koncentrációra alkalmas külső tárgyak azok, amelyek a szent tárgyak kategóriájába tartoznak. Ez általában a választott istenség képe vagy valami hasonló lesz. A tárgynak szattvikus minőségűnek kell lennie, mivel a radzsaszikus tárgyak izgatják az elmét, a tamaszikus tárgyak pedig elkábítják. Csak a szattvikus tárgyak töltik meg az elmét ragyogó bölcsességgel.
A nyugati szemlélők gyakran félreértették Indiát számtalan istensége miatt. De az istenségek mind a végtelen tudat (Brahman) kifejeződései. A meditáció és koncentráció eszközei, és ebben az értelemben szaguna brahmannak (formával rendelkező Brahmannak) nevezik őket. Ha a Brahmant közvetlenül imádják, kép nélkül, akkor nirguna brahmannak, forma nélkülinek nevezik. A kettő között nincs ellentmondás, csak a megértés hiánya. Kabir szerint a szaguna és a nirguna egy és ugyanaz.
A koncentráció pedig azt jelenti, hogy az elme módosulásait vagy hullámait a választott helyen tartjuk. Például, ha a végére érünk egy gondolatnak, aminek a tárgya a szívben lévő fény, akkor egy ugyanolyan jellegű gondolatnak kell felváltania a helyét. Ha folyamatosan a szívben lévő fényre gondolunk, azt a gyakorlást koncentrációnak nevezik.
Ha az eredeti gondolatot akaratunkon kívül teljesen más tárgyakkal kapcsolatos gondolatok váltják fel, az nem koncentráció. Egyes források azt állítják, hogy csak akkor értük el a koncentrációt, ha legalább másfél óráig ki tudjuk tartani. Ha a vinyásza-gyakorlás közben az elménket a légzéshez kötve tartjuk, ami egy szent tárgy (a Brahma-szútra szerint a légzés a Brahman), akkor ez koncentrációs gyakorlat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése