A dhanurászana mitológiája

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Dhanurászana (Íjpóz) és pársva-dhanurászana (oldalsó íjpóz)

A dhanu íjat jelent, a dhanur pedig „íj alakú”-t jelent. Az íjnak nagy jelentősége van az indiai kultúrában és mitológiában, mivel ez volt az indiai arisztokrácia választott fegyvere. Az itt következő mítoszok csupán néhány példa abból a sokból, melyben az íj kiemelt szerephez jut.

Bharadvádzsa Rishinek két tanítványa volt, Dróna és Drupada. Mindkettő nagyon erős versenyszellemmel bírt, és gyűlölet alakult ki közöttük. Egy alkalommal Drona, aki nagy harcos volt, megalázta Drupadát. Drupada bosszút forralt. Végrehajtott egy szertartást, melynek eredményeképpen két isteni gyermeke született. A fiú Drishtadjumna volt, akinek később sikerült meg is ölnie Dronát, a lány pedig a gyönyörű Draupadí volt. Draupadí később Ardzsuna és négy testvére felesége lett, és India királynője. A történetnek ezen a korai pontján azonban úgy tűnt, mintha Ardzsunát sikerült volna megölni nagybátyja és unokatestvérei erőfeszítései által. Nem lehetett tudni, hogy tényleg halott volt, vagy csak elbújt.

Időközben Drupada a Pánycsálák királya lett. Aggódott, hogyan lesz Draupadí Ardzsuna felesége, mivel úgy tűnt, hogy Ardzsuna halott. Drupada udvari papja azt javasolta, hogy tartson egy tornát annak kiderítésére, hogy ki a legnagyszerűbb íjász, és Draupadí keze lesz a fődíj. Draupadít tartották a leggyönyörűbb nőnek az egész világon, úgyhogy ez a verseny biztosan előcsalogatta volna Ardzsunát a búvóhelyéről.

Fővárosában Kampiljában, Drupada építtetett egy hatalmas palotatermet. Királyokat, nagy hősöket, és a legjobb íjászokat hívta meg egész Indiából és messzi országokból. Mindannyian eljöttek, hogy megpróbálják elnyerni Draupadí kezét. A terem mennyezetére egy hal alakú, forgó célpont volt felszerelve, melyet csak öt nyíllal lehetett lelőni. Elhozták Kindhirát, a mennyei íjat, melynek acélból volt a húrja. Sok király megpróbálta felajzani az íjat, de már itt elbukott. Másoknak sikerült felajzani, de nem találták el a célt. Végül Ardzsuna, bráhmanának (a papi rend tagjának) álcázva felállt, erőfeszítés nélkül felajzotta a hatalmas Kindhira íjat, és mind az öt nyílvesszővel eltalálta a forgó halat. Így nyerte el Draupadí kezét.

Ardzsuna később Gándíva íja segítségével győzte le számos ellenségét, és nyerte meg a Mahábhárata háborút. A Mahábhárata Viráta Parva része elmeséli Ardzsuna történetét, aki tizenkét évet töltött száműzetésben az erdőben, és a tizenharmadik évet álruhában, miután visszaszerezte elrejtett íját. Amikor egy szemtanú megkérte, hogy magyarázza el a Gándíva íjból áradó mágikus erő forrását, Ardzsuna elmagyarázta, hogy ez az íj világhírű, mert csak egy ilyen létezik. Bárki, aki birtokolja, örök hírnévre tesz szert. Az Úr Brahmá tulajdonában volt ezer évig, utána pedig Indra tulajdonában ötezer évig. Utána az Úr Szómáé volt agy örökkévalóságig, mielőtt átadta Varunának, az óceán urának. Tőle Agni, a tűz ura szerezte meg, ő pedig odaadta Ardzsunának, amiért elégette a Khándava erdőt. Röviddel ezután, amikor Ardzsunát a száműzetés után először támadta meg az ellenségei hadserege, csupán a Gándíva íj húrjának rezgése félelmet keltett az ellenfél hadseregének szívében.

Az íjak a Rámájanában is fontos szerepet játszanak. A két legnagyobb és legerősebb íjnak az Úr Siva és az Úr Visnu íját tartották.

Az Úr Siva Szatíval házasodott össze, aki Daksa lánya volt. Daksa nem hagyta jóvá a házasságot, ezért egy jagját (rituális áldozati szertartást) rendezett, hogy megalázza Szatít és kicsúfolja Sivát. Bár Szatít nem hívta meg, ő mégis meglátogatta az áldozatot, de nem tudta elviselni apja sértéseit az Úr Siva ellen, így helyben elégette magát. Shiva feldühödött, és megnyilvánította Vírabhadrát (akiről a Vírabhadrászanát elnevezték), hogy bosszút álljon Daksán. Vírabhadra megölte az áldozat összes résztvevőjét, bár Siva később kegyessége jeléül mindannyiukat feltámasztotta. Közben az Úr Siva Mithila királyainak adta az íját, hogy biztonságban tartsák, amíg ő lemondásokat végzett. Az íj Dzsanaka király birtokába került, amikor ő lépett trónra. Soha senki nem volt még képes felajzani ezt az íjat, vagy akár még felemelni is a földről. Dzsanaka király ígéretet tett, hogy az, aki fel tudja ajzani ezt az íjat, megkapja lánya, Szítá kezét.

Ekkor Visvámitra Risi elhozta a két fiatal herceget, Rámát és Laksmanát Mithilába, miután legyőztek néhány démont, akik megszentségtelenítették Visvámitra áldozati oltárát úgy, hogy pecsenyesütést rendeztek rajta. Visvámitra bemutatta Rámát a királynak, aki boldog volt, hogy valaki megpróbálja megnyerni a lánya kezét, mivel sok király kudarcot vallott. Az íjat egy nyolckerekű szekéren hozták a palotába, és ötezer erős ember kellett hozzá, hogy leemeljék. Közben hatalmas nézősereg gyűlt össze, hogy megtekintsék a bemutatót. Visvámitra és Dzsanaka király bíztatására a fiatal Ráma erőfeszítés nélkül felemelte az íjat, felajzotta, és a lélegzetét elállatva figyelő tömeg szeme láttára nyilat illesztett a húrra és felhúzta. Annyira meghajlította azonban az íjat, hogy egy földrengés és hatalmas mennydörgés közepette két darabra törött. Miután mindenki magához tért ijedtségéből, Dzsanaka király örömmel adta férjhez Rámához a lányát, Szítát."