2013. február 17., vasárnap

Szanszkrit, a spirituális nyelv

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A szanszkrit, mint spirituális diszciplina

A szanszkrit tanulása és alkalmazása önmagában egy spirituális gyakorlat. A szanszkrit nyelv úgy van tervezve, hogy a teljes agykapacitásunkat használnunk kell, ha helyesen akarjuk érteni vagy beszélni. Ezen kívül a szanszkrit nyelv kiejtése fontos változásokat idézhet elő magában az agyban. A nyugatiak gyakran megmosolyogják, hogy az indiaiak milyen „furcsán” ejtik ki a szavakat. úgy tűnik, mintha az indiaiak jobban a fejük hátsó végéből beszélnének, ami arra tényre utal, hogy sokáig elmélkednek valamin, mielőtt cselekednének. A nyugatiak viszont főleg az elülső fogaikkal beszélnek, ami arra a hajlamra utalhat, hogy gyorsan, és mély gondolkodás nélkül cselekedjenek. Az, ahogy az indiaiak gondolkodnak, és rendkívüli hozzájárulásuk a vallás, filozófia és művészetek terén mélyen kapcsolódik ahhoz, ahogy a szanszkrit nyelvet kiejtik. Az indiaiak a száj öt részét használják a hangképzésben: az ajkakat, fogakat, a kemény szájpadlást, a lágy szájpadlást és a torkot. Ez a hangképzési mód az egész koponyát igénybe veszi, és elősegíti a fejben található féltucat energiaközpont aktiválását, melyekbe beletartozik a lálana vagy tálu csakra, a manasz csakra, az indu vagy szóma csakra, a brahma-randhra vagy nirvána csakra, és a guru csakra. Mindezek a csakrák a lágy szájpadlás területén helyezkednek el, különösen annak hátsó és felső végénél, valamint a nyelv és a fejtető közelében.

Mivel a lágy szájpadlás közelében ilyen sok energiaközpont van, a testnek ez a része a legfontosabb és legerőteljesebb a jóga szempontjából. A három múdra (energiapecsét) jelentőségére is rávilágít. A nábhó múdra, a manduka múdra és a khecsarí múdra. A nábhó múdrában visszatekerjük a nyelvünket, és amennyire lehet hátratoljuk a lágy szájpadláshoz. A szóma csakrából alácsöpögő amrita (nektár) fejésére használjuk. A mandúka múdra hasonlít a nábhó múdrához, azzal a különbséggel, hogy aktívan mozgatjuk a nyelvünket jobbra és balra, hogy előidézzük a nektár folyását. A khecsarí múdrában először masszírozzák és nyújtják a nyelvet, mely folyamat hosszú ideig is tarthat és kellemetlen lehet. Végül a lágy szájpadlás mentén felnyomják, és lezárják vele a torkot, így elérve a légzésvisszatartást, miközben a tekintetet a harmadik szemre rögzítik. Így a prána belép a szusumnába (a központi energiavezetékbe) és megnyílik a brahmarandhra csakra (a szájpadlás egyik csakrája).

A szanszkrit helyes kiejtése is hasonló, bár kevésbé extrém nyelvmozdulatokat igényel. A fej energiaközpontjaira gyakorolt hatás is hasonló, de finomabb, és hosszabb időtartamra terjed ki. Az egyszerűnek tűnő ashtanga szó szanszkrit kiejtése például teljesen különbözik attól, ahogyan a nyugatiak kiejtik. Az „s” és „t” hangok kiejtéséhez az indiaiak a nyelvüket retroflex/cerebrális helyzetbe hozzák, a különböző „n” hangok kiejtéséhez pedig palatális helyzetbe hozzák, ami azt jelenti, hogy a kemény és a lágy szájpadlás is vibrációs, vagy mantrikus behatást kap a szó kiejtése közben. Ugyanez igaz sok más szanszkrit szóra is. Emiatt a szanszkrit kiejtése folyamatosan stimulálja a cerebrális csakrákat. Ezért a szanszkrit legcerebrálisabb nyelv, nem csak struktúra és tartalom, hanem kiejtés szempontjából is.

Ez az egyik oka annak, amiért a legtöbb spirituálisan felszabadult ember Indiában jelent meg. Ha lenne egy térkép, amely megmutatja az elmúlt ötezer év spirituális teljességet elért embereinek származását, azon csak pár pötty lenne Európában; párral több Közel-keleten; jelentős koncentráció Tibetben, Kínában és Japánban; és nagyon sok Indiában."

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon tetszik a blog,ma fedeztem fel.Azért egy megjegyzésem ,kérdésem lenne.Biztosan úgy van ahogy írtad a szanszkrit nyelv a teljes agykapacitást használja.
De ez a magyar nyelvre is jellemző,azt mondják,két agyféltekés nyelvet beszélünk.
Erről mi a véleményed?
Üdvözlettel
Gyuszi

Gauranga Das írta...

Kedves Gyuszi!

Itt elsősorban a kiejtésről volt szó, és szerintem a magyar nyelvben nem képeznek olyan sok hangiot hátul a garatban, mint a szanszkritban. De persze a nyelv által használt fogalmak szempontjából igaz lehet az, amit mondasz, hogy a magyar két agyféltekés nyelv.