"2.54. szva-visajá-szamprajógé csittaszja-szvarúpánukára ivéndrijánám pratjáhárah
szva – saját; visaja – tárgya; aszamprajógé – nem kapcsolódik össze; csittaszja – az elmének; szvarúpa – saját formája; anukára – ugyanúgy tesznek; iva – mintha; indrijánám – az érzékeknek; pratjáhára – az érzékek visszavonása.
Amikor az elmét visszavonjuk a külvilágtól, akkor az érzékek követik, és elkülönülnek az érzéktárgyaktól. Ez a pratjáhára.
Következőként a pratjáhára (az érzékek visszavonása) leírását olvashatjuk. Egyes jóga-iskolákban ez központi szerepet játszik, sokféle különböző gyakorlattal segítik elő, és sok időt szánnak rá. Patandzsali röviden foglalkozik vele – csak két szútrát szentel a témának. Ugyanúgy, mint az ászana, pránájáma és a múdrák esetében, a megfelelő gyakorlatokat egy képesített tanártól kellett megtanulni, és nem könyvből.
Amikor a vinyásza-gyakorlás közben az uddzsájí hangra koncentrálunk, nem foglalkozunk más hangokkal a környezetünkben, így a hallás érzékelését ki tudjuk kapcsolni. Az előírt fókuszpontokra függesztett tekintet (dristi) által a látás vissza van vonva. A tapintásérzékünket azáltal vonjuk vissza, hogy a testünk egész felszínét lefoglaljuk az ászanában. Hasonlóképpen vissza van vonva a szagló- és ízlelőérzék is. Például, ha a főzés szaga beszűrődik a gyakorlóterembe, akkor aktívan elkülönülünk az érzéstől, ahelyett, hogy besétálnánk a konyhába, és ennénk egyet.
Vjásza a méhraj hasonlatát alkalmazza. Ahogy a méhraj felszáll, ha a királynő felszáll, és leszáll, ha a királynő leszáll, hasonlóan, ha az elme izgatott és fókuszálatlan, akkor az érzékek kifelé fordulnak és összekapcsolódnak az érzéktárgyakkal. Ha egy házaspárnak nehéz napja volt a munkahelyén, akkor valószínűbb, hogy konfliktusba keverednek, amikor hazaérnek. Ez azért van, mert az elme a konfliktus állapotában van, és az érzékek egy annak megfelelő tárgyhoz kezdenek kötődni. Ha a szexuális vágyakozás állapotában vagyunk, akkor nagyobb eséllyel veszünk észre egy vonzó nőt/férfit.
Ha az elme egyszerűen dekoncentrált, akkor az érzékek bármihez elkezdenek ragaszkodni, ami eléjük kerül, és az elme követni kezdi őket. Ezt az elvet használják a szupermarketekben. A kijárathoz közel helyezik el az úgynevezett impulzus-árut, például az édességeket. Nem terveztünk venni belőlük, nem voltak a bevásárlólistán, de de mivel hirtelen megjelennek előttünk, követjük a hirtelen megjelenő késztetést: „Ó igen, vegyük meg azt is!” Így egész nap sok csapdába esünk. Lehet, hogy emlékezünk még arra a pillanatra, amikor még volt választási lehetőségünk és hirtelen beszívott minket a helyzet, és azon gondolkodunk, hogyan is keveredtünk oda.
Ha felkészítjük az elmét az első négy ággal, akkor meg tudjuk tartani a választás szabadságát. Szabadon választhatjuk azt, hogy függetlenek legyünk a külső stimulációtól.
A pratjáhárának két aspektusa van. A külső világból akkor tudjuk visszavonni az érzékeinket, amikor rájövünk, hagy a külső tárgyak nem tesznek bennünket boldoggá, hanem ehelyett megzavarnak. A második aspektus belül zajlik, amikor rájövünk, hogy minden, amire vágytunk, az bennünk van. Így a pratjáhára a kapuőr a belső és külső jóga között.
Sokan megtapasztaltuk már a pratjáhárát. Bármikor sikerül elkülönülnünk egy erős vágytól vagy függőségtől, az a pratjáhára. Ha évekkel később ismét összetalálkozunk ugyanazzal a tárggyal, akkor rájövünk, hogy valami bennünk már nem nyúlik felé többet, nem kezd el ragaszkodni. Ezt a mechanizmust használják tudatosan a jógikus pratjáhárában."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése