A negyedik pránájáma

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"2.51. báhjábhjantara-visajáksépí csaturthah

báhja – külső; abhjantara – belső; visaja – tárgy; áksépí – meghaladja; csaturthah – negyedik.

Amikor a külső és belső szférákat meghaladtuk, azt negyedik [pránájámának] nevezik.

A belső szféra arra a helyre vonatkozik, ahol a belégzés kezdetét (Nábhi csakra, Múládhára csakra) megfigyeljük. Másrészt a belső szféra a szívre is vonatkozhat. A külső szféra a kilégzés végződési pontjára utal, ami tizenkét ujjnyi távolságra (dvádasánta) van az orrnyílásoktól.

A szférák megfigyelését, az idő és a számolás megfigyelésével együtt a pránájáma első három típusa alatt kell gyakorolni, amíg a légzés hosszú és finom nem lesz. Amikor a légzés és a visszatartás is hosszú és finom lett, akkor azt mondhatjuk, hogy meghaladtuk a belső és külső szférákat. Akkor lépünk be a negyedik pránájámába, amit más szövegekben kévala kumbhakának neveznek, vagyis a légzés spontán visszatartásának. Ezt a pránájámát már nem kísérik támogató eszközök, mint ahogyan a tárgy nélküli szamádhiban sincsenek többé támogató tárgyak.

A negyedik inkább egy minősítő fogalom, mintsem technika. Ez a valódi pránájáma, ami erőfeszítés nélkül jelenik meg, mint a valódi póz is. Az előző három technika mindig a negyedikhez vezet. A legtöbb embernek volt már olyan tapasztalata, amikor az intenzív sokk, félelem vagy örömérzet miatt a légzésünk automatikusan megáll. Ez a jelenség a negyedik pránájámával kapcsolatos, ami akkor jelentkezik, ha megtapasztaljuk a szamádhit, és a légzés, vagy prána automatikusan megáll, mivel megtapasztaljuk magát az életet, és többé nem szomjazunk az élet külső megnyilvánulása után.

Egyes kommentátorok úgy veszik, hogy ez a légzés visszatartását jelenti, míg mások azt mondják, hogy csak a prána áramlása áll meg a szusumnában, és a légzés folytatja életfenntartó működését. vannak megerősített jelentések olyan jógikról, akik hosszabb időre meg tudták állítani a szívverésüket és a légzésüket, köztük például Sri T. Krishnamacharya. Azonban, ahogy Krishnamacharya említette, ez nem a jóga lényegi eleme, és egyáltalán nem követelmény a cél eléréséhez.

Egy másikféle mozgás, ami megáll a mély meditációban, a belek perisztaltikája. Ez az oka annak, hogy a jóga és sok más spirituális rendszer nagy hangsúlyt fektet az étkezésre. Ha nehezen emészthető ételeket eszünk, akkor a perisztaltika nem tud spontán módon megállni, és ha a perisztaltika nem áll meg, akkor az elme spontán mozgásának felfüggesztése valószínűtlené válik – nem lehetetlenné, de kevésbé valószínűvé.

Érdekes, hogy amikor a perisztaltika megáll, akkor az elme mozgása és a szexuális késztetések is abbamaradnak. A szexuális késztetés és váladékok a szex-központ folyamatos masszázsa által jönnek létre, amit a belek végeznek. A hosszan tartó böjt tehát könnyű módja a folyamatos szexuális témájú gondolatok megfékezésének, ami akadályozhatja a meditáció és pránájáma magasabb szintjeinek elérését. Négy napos böjt után a perisztaltika megáll, és vele együtt a szexuális vágyak is. Ilyenkor könnyen elérhetővé válnak a magasabb meditációs élmények, minden légzés megvilágosodás-élményt hoz és a pránájáma önmagától meg fog történni. A böjtölés módszerét azonban megint csak egy képesített oktatótól kell megtanulni, különben kockázatot jelent az egészségünkre nézve. A böjt során a beleket teljesen ki kell üríteni, és minden nap beöntéssel tisztítani. A böjtölést nem kombinálhatjuk vinyásza-gyakorlással, mert a testnek nem lesz elegendő energia-tartaléka. A gyengéd nyújtás azonban nagyon hasznos.

A böjt nem előfeltétele a pránájámának. A vinyásza-gyakorlás önmagában elég erősnek tekinthető ahhoz, hogy megtisztítsa az elmét anélkül, hogy a böjthöz és a satkrijákhoz (a középkori hatha-szövegek által előírt hatféle tisztító folyamat, amelyek a biológiai erőket hivatottak kiegyensúlyozni) kellene folyamodnunk. A legtöbb gyakorló számára a gyümölcsökből, tejből és zöldségekből álló, könnyű étrend segít megtartani a könnyed perisztaltikát.

Ha betartjuk a könnyű étrendet, és gyakoroltuk a külső és belső légzésvisszatartást, készen állunk az erőfeszítés nélküli légzés-felfüggesztésre, ami a szamádhit kísérheti. egyes szövegek odáig mennek, hogy a szamádhit a másfél óránál hosszabb légzésvisszatartással azonosítják. Patandzsali semmit nem mond ezzel kapcsolatban, igazából azt sem mondja, hogy a szamádhit légzésvisszatartásnak kell kísérnie, de kísérheti.

Hogyan történhet meg akkor, hogy a légzés erőfeszítés nélkül, spontán módon megáll, Az igazi pránájáma, mint az igazi póz is, rendelkezik az erőfeszítés-nélküliség és a természetesség tulajdonságaival. Hogy megérthessük ennek mechanizmusát, vissza kell térnünk a pránájáma bevezető elképzeléséhez, ami az, hogy a légzés (prána) és az elme hullámai (vritti) együtt mozognak. ha a kettő közül az egyik mozgása megváltozik, az automatikusan befolyásolja a másik mozgását is. A pránájáma fontossága abban a tényben rejlik, hogy sokkal könnyebb a légzés mozgását befolyásolni, mint az elme mozgását.

ha egy ember a kegy pillanatában megállítja a vrittit, akkor a prána spontán módon követni fogja. ha hosszú időre megáll a vritti, akkor a prána csak azt a mozgást fogja végezni, ami az élet fenntartásához szükséges. Ha hosszabb ideig fenntartjuk a szamádhi legmagasabb formáját (aszampragjáta), akkor semmilyen pránikus mozgás nem fogja befolyásolni az elmerülést, mert a tényleges valóság megteremtetlen és megsemmisíthetetlen."