További részletek a khecsarí mudrával kapcsolatban:
A második szint nagyon dramatikus. Az ujjunkkal hátranyomjuk a nyelvünket a lágy szájpadlás jobb vagy bal oldalán. Ezek a legrövidebb utak, amelyek a lágy szájpadlás mögé vezetnek. Az egyik rövidebb, mint a másik. El kell kezdeni kísérletezni, és megtapasztalhatjuk, hogy nekünk melyik válik be. A hosszadalmasabb út középen vezet. A lágy szájpadlás hátsó szélén egy elasztikus szalag van. Amikor a nyelvünk csúcsa először mőgé kerül, az elasztikus szalag gyorsan körbeveszi a nyelvünk alját, mintha megragadná. Így a nyelv hirtelen az orrgaratba kerül, és első alkalommal ér hozzá az orrsövényhez.
Az első reakció általában a meglepetés, és a nyelv gyorsan kiesik onnan, Könnyen ki lehet húzni, még az ujjunkkal sem kell segíteni. Lélegezni is könnyű az orrunkon keresztül úgy, hogy a nyelvünk benne van az orrsövényben. Amikor először sikerül betolni a nyelvünket, akkor könnyezhet a szemünk és váladékozhat az orrunk, lehet, hogy tüsszögni kell, vagy szexuális izgalmat, erős érzelmeket is átélhetünk. Mindezek a dolgok átmeneti reakciók, amiket a khecsarí második szintjére történő lépés vált ki. Ha többször végrehajtjuk, akkor a dolgok elcsitulnak. Idővel nem lesz már szükség az ujjunkra, hogy hátratoljuk a nyelvünket a lágy szájpadlás mögé. A lágy szájpadlás széle körüli rugalmas szalag megnyúlik, és a khecsarí második szintje egészen kényelmessé válik. Igazából könnyebb a khecsarí második szintjén megmaradni, mint az elsőn. A nyelv nagyon kényelmesen el tud helyezkedni az orrsövényben, mindenféle erőfeszítés nélkül, így egyszerűen használhatjuk pránájáma és meditáció közben. Egyértelmű, hogy a nyelvet arra tervezték, hogy örömteli módon pihenjen az orrsövényben.
Két praktikus dolgot figyelembe kell vennünk, amikor a khecsarí második szintjén vagyunk. Az egyik az orrsövény nedvesítése, a másik pedig a nyál felgyülemlése a szájunkban.
Az orrsövény egy kicsit csúszós lehet. Általában természetesen nedves és jól csúszik a nyelv számára. Időnként azonban száraz, és nem annyira jól csúszik. Az előző esetben, gyakorlatilag bármeddig gyakorolhatjuk a khecsarít. A másodikban azonban csak módjával. Ha az orrsövény száraz, akkor szúró érzést tapasztalhatunk, amikor a nyelvünk benne van. Szóval nem ez az ideje a khecsarí gyakorlásának. Ilyenkor visszatérünk az első szinthez, ha ez történik. Érdekes, hogy gyakorlás közben majdnem mindig nedves az orrsövény, de nem vehetjük biztosra. Csak akkor hatolunk be, amikor alkalmas, márpedig a legtöbbször az. Amikor pedig nem alkalmas a helyzet, akkor tiszteletben tartjuk ezt, és nem hatolunk be.
Amikor a khecsarí második szintjén vagyunk, akkor a nyál össze fog gyűlni a szánkban. mivel nem tudjuk lenyelni azt, ami a szánkban van, ha a nyelvünk az orrsövényben van, és nem akarjuk, hogy folyjon a nyálunk, amikor szükséges, kijövünk a khecsaríból, és lenyeljük a szánkban összegyűlt nyálat. A második szint első, megszokási időszakában sok nyál képződhet, ezért gyakrabban kell lenyelni. Idővel a nyáltermelés visszaáll a rendes szintre, és sokkal ritkábban jövünk ki a khecsaríból, hogy nyeljünk.
Szóval a khecsarí második szintjén csak hagyjuk, hogy a nyelvünk könnyedén pihenjen az orrsövény szélén, ami a testünkben mindenhol spirituális folyamatokat indít el.
A khecsarí második szintjének elején kíváncsiak leszünk. Új helyen vagyunk, és ki akarjuk deríteni, hogy mi van az orrsövényben. Ott van az érzékeny orrgarat, "a gyönyör oltárja". Nem okoz problémát a megtalálása, és rájövünk, hogy a pránájáma és meditáció végzésének legjobb módja az, ha közben a nyelvünk az orrsövényben pihen. Ez olyan, mintha egy erőteljes sziddhászana dolgozna egyidejűleg az idegrendszer másik végén, felülről felébresztve az egész idegrendszerünket. Amikor nem az orrsövényben élvezzük a gyönyört, akkor kétségtelenül kutakodni fogunk, rátalálva az Eustach-kürtök kiemelkedő "trombitáira" az orrjáratok két oldalán. Az orrjáratok bejáratát sem téveszthetjük el az orrsövény két oldalán, és gyorsan rábukkanunk a bennük rejlő nagyon érzékeny szivacsos szövetre. Ez már túl sok lehet, jobb, ha egy időre békén hagyjuk őket. Szóval felfelé haladunk az orrsövényen az orrgarat tetejéig vezető utunkon, ami a harmadik szintet jelzi. Egyesek számára ez egy rövid út, míg másoknak hosszú időbe telhet. Útközben felderítjük az orrsövény teljes hosszát a nyelvünkkel, és felkészítjük magunkat, hogy idővel behatoljunk az orrjáratokba, és mág magasabbra merészkedjünk.
Van egy gyakorlat, ami segíthet a khecsarí második szintjén való túllépésben, az pedig a "nyelv fejése". Ez abból áll, hogy mindkét kezünk ujjaival felváltva húzzuk a nyelvünket, mintha egy tehenet fejnénk. Jó alkalom ennek gyakorlására például az, amikor a zuhany alatt állunk. Így megkaphatjuk a gyakorlat hasznát anélkül, hogy összenyálaznánk a ruhánkat. Idővel a nyelvet meghosszabbíthatjuk ezzel a módszerrel. Ez a gyakorlat nem segít a második szint elérésében. Ehhez a nyelvredő átvágása a legfontosabb, ahogyan korábban megbeszéltük. A nyelv fejése a khecsarí második szintjén való túllépéshez, és főleg a negyedik szint eléréséhez fontos. (Befejező rész következik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése