Sok isten, vagy egy?

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A mítosz és a meditáció Istensége

Amellett, hogy általában kedvező hatással rendelkezik, a szent szövegek olvasásának van egy specifikus és kulcsfontosságú hatása: alapvető ahhoz, hogy megvalósítsuk az ishta-dévatánkat, vagyis a meditációs istenségünket. Ez azért van, mert a szent szövegek, a sok mítosz elmesélése közben részletesen leírják a sok isteni formát, amiből az ishta-dévata származik. Az ishta-dévata elképzelése azok számára fontos, akik meg akarják érteni az indiai gondolkodásmódot, akiket érdekel az indiai spiritualitás, és szeretnék az indiai spiritualitást az életük részévé tenni.

Az óind bölcsek felismerték, hogy az emberek sok mindenben különböznek egymástól, és hogy az, ami valaki esetében működik, mások esetében nem biztos, hogy beválik. Az emberek rendelkeznek intellektuális, odaadásbéli, érzelmi és fizikai természettel is. És e kategóriákon belül is van sok alváltozat és kombináció. E ténynek köszönhetően, sok különböző meditációs képet fejlesztettek ki, hogy mindegyik különböző természet számára legyen egy. Ezeknek a meditációs képeknek vannak olyan emberi vonatkozásai, amelyeket önmagunkban is felismerhetünk, de isteni aspektusuk is van, amelyet általában önmagunkon kívül imádunk.

A meditációs istenségek a déváknak nevezett számtalan isteni formából származnak. A déva kifejezést gyakran istennek fordítják, és sok olyan értelmezés tapadt ehhez a fordításhoz, ami nem szerencsés. (Amikor az első nyugati emberek megérkeztek Indiába, akkor az európai kultúrával kapcsolatos ismereteiket alkalmazták Indiára. Mivel az ősi európai vallások politeisztikusak voltak, a nyugati megfigyelők kivetítették ezt a tudást az indiai kultúrára, és az indiai dévákat „isteneknek” nevezték. Ebből származik az a hiedelem, hogy az indiaiak sok különböző istent imádnak.)

A legjobb, ha az eredeti szanszkrit szót használjuk, melynek a jelentése sokkal összetettebb, mert így folyamatosan emlékeztetve vagyunk arra, hogy esetleg nem teljesen értjük a kifejezést. Az „isteni forma” és „isteni ábrázolás” is elfogadhatók, mivel talán kevésbé terheltek, mint az „isten”, bár nem rendelkeznek a déva teljes gazdagságával, annak minden árnyalatával együtt.

A déva fogalom jelentőségének megértéséhez meg kell vizsgálnunk a számos déva (ami a bal orrlyukon keresztül áramló pránából születő lunáris felfogás) kapcsolatát az egy Brahmannal (ami a jobb orrlyukon keresztül áramló pránából születő szoláris felfogás). A számos indiai istenség csupán az egy Brahman aspektusai, és így az egyik nem különbözik a másiktól. Azok a szent szövegek, amelyeket a legmagasabb autoritásnak tartanak (az upanisadok, a Bhagavad-gítá, és a Brahma-szútra; melyeket együtt prasthána-trajínak, vagyis hármas kánonnak neveznek) mind egyetértenek abban, hogy csak egy Legfelsőbb Lény van, de ezt a Legfelsőbb Lényt sokféleképpen lehet látni vagy megérteni. Például, a Bhagavad-gítában az Úr Krisna azt mondja: „Bármelyik dévát imádod is, mindig hozzám fogsz jutni.” A Szkanda Purána szerint: „Visnu nem más, mint Siva, és az, akit Sivának neveznek, azonos Visnuval.” A Varáha Purána azt mondja, hogy Dévi (a Nagy Istennő), Visnu és Siva ugyanazok, és figyelmeztet, hogy azok az „idióták”, akik nem értik ezt a tényt, a pokolban fogják végezni. Ezek nagyon erős szavak, de mindazok számára, akik valóban belélegezték India spirituális levegőjét, hogy az összes isteni ábrázolás semmi más, mint az egy Brahman, a határtalan tudat és mély valóság képviselői és megnyilvánulásai.

A Brahman azonban a legtöbb ember számára absztrakt és megfoghatatlan fogalom, amelyet nehéz megérteni. Sokkal könnyebb a formával és bizonyos tulajdonságokkal rendelkező istenségeket megérteni. A Brahman számtalan istenségen keresztüli bemutatásának másik előnye az, hogy segít a dogma megelőzésében. Ahelyett, hogy egy helyes utat jelölne meg a Brahman megvalósításához, India elfogadta az összes utat, amely az isteni megnyulvánuláshoz vezet. Mennyire praktikus is ez!"