"Melyik a számunkra helyes út? Ez a pránikus alkatunktól függ. A filozófia tanulmányozása a megfelelő választás abban az esetben, ha akadémikus és intellektuális hajlamokkal rendelkezünk, ami általában akkor áll fenn, ha a prána döntő mértékben a nap-vezetékben áramlik. A filozófiát gyakran okozati láncolatok alkotják, amelyekben az érvek és állítások a logika fonalára vannak felfűzve, mint ahogyan a virágokat fűzik füzérbe Indiában. A gyakorlók lassan fogják fel őket a racionális megértés módszere által. A mitológia viszont inkább az intuitív típusúaknak megfelelő, akiknél a prána javarészt a hold-vezetékben áramlik. A mítoszok összetett, több személy közötti kapcsolatokról szólnak. Egy mítoszban gyakran többszörös paradoxonok vannak elrejtve, és az olvasó, vagy aki hallja, spontán módon, az intuíció segítségével fogja fel őket.
Első
könyvemben, az „Ashtanga-jóga:
gyakorlat és filozófia”-ban
részletesen tárgyalom az indiai filozófiát, valamint az indiai
pszichológia ősi ágát. Azok az olvasók, akik szoláris
(racionális) alkattal rendelkeznek, tanulmányozhatják azt a
könyvet. A jelen fejezet, amely az indiai mítoszokkal foglalkozik,
azoknak az olvasóknak szól, akik lunáris (intuitív) alkattal
rendelkeznek, akik legalább szeretnének egy bemutatót kapni az
indiai mitológia bámulatba ejtő világából, és akik szeretnének
hasznot kapni abból a tényből, hogy a mítoszok olvasása
fejleszti az agyunk intuitív, jobb oldalát, ami lehetővé teszi az
összefüggések spontán megértését.
Míg
ahogyan a filozófiát szútráknak nevezett, tömör szövegekben
fogalmazták meg, a mitológiát terjengős történetekben
gyűjtötték össze, mint például a puránák.
A „purána”
kifejezés ősit jelent. Ma tizennyolc fő purána
(Mahápurána)
és tizennyolc másodlagos purána
(Upapurána)
létezik. Mivel semmilyen hagyomány nem jött létre, amely a
pontosságukat megőrizné, mint ahogyan a Védák,
az upanisadok
és számos szútra
esetében tették, az idők során sok anyagot hozzátettek a
puránákhoz.
Bár a gyökereik ősiek, a puránák
számos modern, időnként kétséges elemet is tartalmaznak. Ebből
az okból kifolyólag a kijelentéseiket fenntartással kell kezelni.
Mindazonáltal az indiai mítoszok hatalmas enciklopédiáját
alkotják.
A
mítosz és a magasabb Én fejlesztése
A
mítoszok elmondásának, hallgatásának, olvasásának és
átélésének ősi spirituális gyakorlata az indiai kultúra
elválaszthatatlan része még ma is. A mítoszokat régen és most
is fontosnak tartják, mivel a szent szövegek olvasása stimulálja
a psziché szattvikus, vagyis spirituális és nemes
aspektusait. Ezért tekintette Patandzsali szvádhjájának
(az önvaló tanulmányozásának) a szent szövegek olvasását, és
a nijama, valamint a krijá-jóga (a cselekedetek
jógája, előkészítő jóga) részének tekintette. Már
Patandzsali idejében is az emberek az idejük legnagyobb részében
olyan tevékenységekben foglalták le az elméjüket, amelyek a
személyiségük tamaszikus és radzsaszikus erőit
stimulálják. Patandzsali viszont felismerte, hogy a szent szövegek
olvasása hatékony módszer a psziché magasabb aspektusainak
lefoglalására és fejlesztésére. A szent szövegekben található
mítoszok olvasása az árja tevékenysége, vagyis egy olyan
személyé, aki a nemesebb, magasabb, szentebb énjének
tulajdonságait szeretné fejleszteni.
manapság
még nagyobb a kísértés arra, hogy a pszichénk alantasabb
késztetéseit kultiváljuk, amennyire körbevesz a
tömegtájékoztatás, a digitális média, a reklámok, és a többi.
Ha Patandzsali ma élne, azt akarná, hogy szent könyveket olvassunk
a valóságshow-k vagy szappanoperák nézése helyett. Mennyi időt
töltünk TV-nézéssel, rádió- és zenehallgatással, újságok és
ponyvaregények olvasásával? Ha továbbra is ezzel az anyaggal
tömjük az elménket, akkor sok erőfeszítést befektethetünk a
napi ászana-gyakorlásba, és meglepődhetünk, hogy milyen
kevéssé fogunk megváltozni tőle.
ha
jelenleg médiazabálók vagyunk, érdemes elvégezni egy kísérletet:
Egy előre elhatározott időtartamra (mondjuk egy teljes
holdciklusra, azaz huszonnyolc napra, vagy egy teljes évre)
ahelyett, hogy a média által terjesztett különböző szórakoztató
tartalmak fogyasztása helyett a szent szövegeket olvassuk, akár
csak napi harminc percen keresztül. Ha az értelmetlen szórakozásra
fordított idő és energia egy részét, vagy ideális esetben
mindet arra fordítjuk, hogy szent könyveket olvasunk, meg fogunk
lepődni rajta, hogy rövid időn belül mennyire megváltozik az
életünk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése