"2.45. szamádhi-sziddhir ísvara-pranidhánát
szamádhi – a transz; sziddhi – tökéletessége; ísvara – Isten; pranidhánát – önmeghódolás által.
A Legfelsőbb Lény iránti odaadásból a szamádhi elérése származik.
Az olyan teista filozófusok, mint Rámánuja kritizálták Patandzsalit a Legfelsőbb Lény fontosságának alábecsülése miatt. Másfelől viszont, az olyan számkhja-tanítók, mint Ishvarakrishna nem tesznek említést a Legfelsőbb Lényről. Mint Buddha, ők is elfogadták az istenek imádatát, valamint a templomok és a szokások fenntartását, de azt tagadták, hogy ez hozzájárulna a felszabadulásunkhoz. Rámánuja és Madhva mesterek viszont azt tanították, hogy egyáltalán semmit sem tehetünk a felszabadulásunk érdekében azon kívül, hogy a Legfelsőbb Lény kegyét kérjük.
Patandzsali a középúton helyezkedik el. Belefoglalja a cselekvés útját, ami azt jelenti, hogy saját magunk végezzük el a munkát, de a Legfelsőbb Lény előtti meghódolás útját is beleveszi. A misztikus szemszögéből a különböző iskolák által leírt szamádhi egy és ugyanaz, és nem számít, hogy melyik technikát alkalmazzuk. Ez nagyon is Patandzsali álláspontja.
Az, hogy a Legfelsőbb Lényt, aki nem más, mint végtelen tudat, az emocionális bhakti szemszögéből, vagy az analitikus advaita szemszögéből közelítjük meg, csupán egyéni alkat kérdése. Vachaspati Mishra alkommentárjában elmagyarázza, hogy a másik hét tag (a szamádhin kívül) azért van ott, hogy a Legfelsőbb Lény iránti odaadást támogassa, ami szerinte a szamádhi elérésnek egyetlen módja. Az, hogy Patandzsali az odaadást az egyetlen útként akarta volna leírni a szamádhi eléréséhez, nem következik a Jóga-szútra szövegéből: más szútrákban úgy tűnik, hogy nagyon is nyitott más lehetőségekre.
Krishnamacharya, Rámánuja követőjeként azt tanította, hogy a Jóga-szútra a gyakorlók három szintjéhez szól: a kezdő, középszintű és haladó jógikhoz. Mindhárom szinten azonban gyakorolni kell a Legfelsőbb Lény előtti meghódolást.
Krishnamacharya szerint, a 2.1. szútra előírja a Legfelsőbb Lény előtti meghódolást a kezdők (krijá-jógik) számára, a 2.32. szútra a középszintű jógik (astanga-jógik) számára, míg a jelen szútra (2.45.) a haladó jógik számára írja elő (akiket egyszerűen jógiknak nevezünk). Krishnamacharya szerint az az igaz jógi, aki közvetlenül meg tud hódolni. Ebből a meghódolásból egyenesen következik a szamádhi, bármi olyan eltérülés nélkül, amit a gyakorlás alacsonyabb formái okozhatnak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése