"2.44. szvádhjájádista-dévatá-szamprajógah
szvádhjáját – az önvaló tanulmányozása által; ista-dévatá – az imádott istenség; szamprajógah - összekapcsolódás.
Az önvaló tanulmányozásából (szvádhjája) a választott istenséggel való összekapcsolódás származik.
A szvádhjája a szent szövegek tanulmányozását jelenti. Ezek a szövegek az ősi mesterek tanúbizonyságait tartalmazzák. Mivel az idő múlásával együtt az emberiség intellektuális képességei progresszív módon romlanak, a kortársak tanúbizonyságait gyanakvással kell kezelni. A jelenlegi sötét korszakban (Kali-jugában) nagyon ritka az olyan tanár, aki nem tökéletlen. Ezért az ősi szövegek tanulmányozására kell támaszkodnunk, mint például az Upanisadok. A szvádhjája a mantra, például a szent Óm szótag ismétlését is jelenti. Ha valaki megszilárdul ezekben a gyakorlatokban, annak számára megnyilvánul a választott Istensége vagy a meditációja tárgya.
Hogy melyik istenség, az nincs meghatározva. A jóga gyakorlása minden hitű ember előtt nyitva áll. A jógikus tanítások szerint, az összes istenség ugyanannak a Legfelsőbb Lénynek a megnyilvánulása. Mivel belőle csak egy van, nem lehetnek valaki más megnyilvánulásai. A legfelsőbb Lény a forma nélküli abszolút kivetülése. Mivel azt nehéz felfogni, elfogadott dolog, hogy egy képet vetítünk ki a Legfelsőbb Lényre. Ez a kép az ista-dévatánk, a meditációs istenségünk. A meditációs istenség lehetővé teszi, hogy közeli, személyes kapcsolatot alakítsunk ki a Legfelsőbb Lénnyel. A Bhagavad-gítá azonban kijelenti: „Bármilyen istenséget imádsz, igazából engem imádsz.”
Gyakori volt a múltban az, hogy valaki elítélt másokat azért, mert azt gondolta, hogy az ista-dévatája magasabb rendű az övékénél. Ez táptalaja volt a gyűlöletnek, háborúnak és a fajirtásnak. A toleráns hozzáállás fontos. Még ha nem is értjük meg, mit imád a szomszédunk, nem szabad engednünk, hogy ez a felsőbbrendűség érzését idézze elő, mert azt gondoljuk, hogy a mi Istenünk jobb."
szvádhjáját – az önvaló tanulmányozása által; ista-dévatá – az imádott istenség; szamprajógah - összekapcsolódás.
Az önvaló tanulmányozásából (szvádhjája) a választott istenséggel való összekapcsolódás származik.
A szvádhjája a szent szövegek tanulmányozását jelenti. Ezek a szövegek az ősi mesterek tanúbizonyságait tartalmazzák. Mivel az idő múlásával együtt az emberiség intellektuális képességei progresszív módon romlanak, a kortársak tanúbizonyságait gyanakvással kell kezelni. A jelenlegi sötét korszakban (Kali-jugában) nagyon ritka az olyan tanár, aki nem tökéletlen. Ezért az ősi szövegek tanulmányozására kell támaszkodnunk, mint például az Upanisadok. A szvádhjája a mantra, például a szent Óm szótag ismétlését is jelenti. Ha valaki megszilárdul ezekben a gyakorlatokban, annak számára megnyilvánul a választott Istensége vagy a meditációja tárgya.
Hogy melyik istenség, az nincs meghatározva. A jóga gyakorlása minden hitű ember előtt nyitva áll. A jógikus tanítások szerint, az összes istenség ugyanannak a Legfelsőbb Lénynek a megnyilvánulása. Mivel belőle csak egy van, nem lehetnek valaki más megnyilvánulásai. A legfelsőbb Lény a forma nélküli abszolút kivetülése. Mivel azt nehéz felfogni, elfogadott dolog, hogy egy képet vetítünk ki a Legfelsőbb Lényre. Ez a kép az ista-dévatánk, a meditációs istenségünk. A meditációs istenség lehetővé teszi, hogy közeli, személyes kapcsolatot alakítsunk ki a Legfelsőbb Lénnyel. A Bhagavad-gítá azonban kijelenti: „Bármilyen istenséget imádsz, igazából engem imádsz.”
Gyakori volt a múltban az, hogy valaki elítélt másokat azért, mert azt gondolta, hogy az ista-dévatája magasabb rendű az övékénél. Ez táptalaja volt a gyűlöletnek, háborúnak és a fajirtásnak. A toleráns hozzáállás fontos. Még ha nem is értjük meg, mit imád a szomszédunk, nem szabad engednünk, hogy ez a felsőbbrendűség érzését idézze elő, mert azt gondoljuk, hogy a mi Istenünk jobb."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése