Az igaz vallás

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Bensőséges kapcsolat Istennel

Az ishta-dévatához fűződő kapcsolatunknak olyan bizalmasnak kell lennie, amilyen csak lehetséges. Az upanisadok egyik jól ismert idézete szerint: „A tested középpontjában van egy lótuszvirág, amelyben egy háromszögletű szentély áll. Ebben a szentélyben áll az igazi önvaló, amelyben csodálatosan együtt van az egész tágas univerzum az összes hegyével, folyójával, fájával, óceánjával, csillagjával és napjaival.” (Cshándógja Upanisad 8.1.) Mivel úgy tekintik, hogy az egész univerzum a Legfelsőbb Lényben helyezkedik el, ez az idézet arra utal, hogy Legfelsőbb Lény a szívünkben lakozik. Ebből a szempontból a számos különböző, úgynevezett isten csupán eszköz, amely képessé teszi az egymástól oly elütő egyéni pszichénket arra, hogy meditáljunk és azonosuljunk a szívünkben lévő egyetlen Legfelsőbb Lénnyel. Ezáltal visszatértünk a mitológia céljához: amikor az ősi indiai mítoszait és meséit hallgatjuk, és azokat a szövegeket olvassuk, amelyek leírják őket, egyre jobban megismerjük és bizalmasabb kapcsolatba kerülünk a különböző isteni formákkal. Bizonyos idő múlva megnyilvánul az ishta-dévatánk.

Amikor tudjuk,hogy ki az ishta-dévatánk, akkor saját magánfrekvenciánk lesz, amelyen keresztül összekapcsolódhatunk a Legfelsőbb Lénnyel. Nincs értelme azon vitatkozni, hogy melyik – Istennel összekapcsoló – frekvencia jobb vagy helyesebb. A lényeges dolog az, hogy megtaláljuk a saját frekvenciánkat és kapcsolatba lépjünk a Legfelsőbb Lénnyel, melyen keresztül irányítást kapsz, és felajánlod a szolgálatodat.

(Időről időre bizonyos indiai szaktekintélyeknek, például Sankarának hatályon kívül kellett helyeznie a meditációs formák némelyikét, mert az imádat bizarr formáihoz vezettek, mint például a thugee-k, indiai rablók, akik rituálisan megfojtották gyanútlan áldozataikat, és felajánlották Káli istennőnek, majd kirabolták és eltemették őket. Sankara, bár utasítását nyilvánvalóan nem mindenki követi, a „helyes” imádatot hat isteni formára korlátozta: az Úr Siva; két fia, Ganésa és Kárttikéja (akit Murugánnak, Ajappának, Subramaniamnak, Kumárának és Szkandának is neveznek); az Úr Visnu, akit számos avatárja képvisel (mint az Úr Ráma és az Úr Krisna); az Istennő (akit sok néven ismernek, mint Umá, Párvatí, Durgá, és Déví); és végül Szúrja, a napisten.)

Az ishta-dévata koncepcióban nagy szépség ás alázat nyilvánul meg. Az istha-dévatánk a mi módszerünk, hogy elérjük a Legfelsőbb Lényt, is az egyéni sajátosságai emlékeztetnek arra, hogy ez csak az Egyről alkotott egyéni, korlátozott felfogásunk. nem kritizálhatunk vagy nézhetünk le valaki mást csak azért, mert nem értjük azt, ahogy ő látja a Legfelsőbb Lényt. Olyan sok ishta-dévata és út vezet a határtalan tudathoz, ahány ember van a földön.

Az igaz vallás

Tágabb értelemben véve, ez az alapja annak, amit én igaz vallásnak hívok. Az igaz vallás gyakorlása azt jelenti, hogy az össze vallást elismerjük, és különösen azokat, amelyek idegennek tűnnek számunkra, mint a Legfelsőbb Lény kiterjedését és hozzá vezető utat. Az a személy, aki szerint az igazságot csak az ő csoportjának vallásában lehet megtalálni, nem vallásos, hanem szektariánus. A szektariánusnak célkitűzései vannak, amik főleg arra irányulnak, hogy egy bizonyos megközelítés vagy vallás helyes vagy helytelen. A szektariánus más emberek viselkedésének kontrollálására törekszik. Egy igazán vallásos embert azonban nem érdekli az, hogy melyik úton keresztül érjük el a Legfelsőbb Lényt, hanem inkább az érdekli, hogy eljutsz-e hozzá, és hogy milyen hamar. A hangsúly magán a Legfelsőbb Lényen van, és az ő eksztatikus megnyilvánulásán az egyén előtt."