" 2.41. szattva-suddhi-szaumanaszjaikágrjéndrija-dzsajátma-darsana-jógjatváni csa
szattva-suddhi – az elme tisztasága; szaumanaszja – vidámság; ékágrja – egyhegyűség; indrija-dzsaja – az érzékek kontrollja; átma-darsana – az önvaló megpillantása; jógjatváni – alkalmasság; csa – és.
Az elme tisztítása örömöt, egyhegyűséget, az érzékek fölötti uralmat és készenlétet eredményez az önvaló megismerésére.
Most a mentális tisztaság hatásait tárgyaljuk meg. A mentális tisztaság azt jelenti, hogy abbahagyjuk a gyűlöletből, mohóságból, irigységből, féltékenységből, büszkeségből stb. adódó gondolatokkal vagy érzelmekkel történő azonosítást. Ha ezeket sikerült feladni, akkor felragyog az intellektus eredeti szattvikus minősége, vagyis az öröm. Ebből az örömből fejlődik ki az egyhegyűség Vjásza szerint. Ezt könnyű megérteni: hogyan válhatna egyhegyűvé az elme, ha még mindig eltereli a figyelmünket a szenvedés, rosszindulat és a saját problémáink? Mindezek elveszik az energiát a meditációtól.
Ha megszilárdultunk a mentális tisztaságban, örömöt tapasztalunk, mert tudjuk, hogy közel a szabadság. A kifejlődő öröm adja nekünk a szabadságot, hogy kizárólag a gyakorlásunkra (szádhanára) koncentráljunk. Ezt nevezik egy pontra szegezett elmének. Az egy pontra szegezettségből fejlődik ki az érzékek feletti uralom.
Eddig a külső stimulációtól függött a boldogságunk. Ahhoz, hogy boldogok maradjunk, végtelen mennyiségben van szükségünk a hatalomra, pénzre, szexre, drogokra, izgalomra és fogyasztásra. Először az érzékek e stimuláló tényezők felé fordulnak. Maguk után húzzák az elmét, hogy összeszervezze a begyűjtött élményeket. Utána az egó is utánuk nyúlik, hogy birtokolja őket, végül pedig beködösödik az intellektus, és szem elől tévesztjük valódi természetünket. Ezt a folyamatot lehet megakadályozni az érzékek fölötti uralkodás által. Ez azt jelenti, hogy ha legközelebb megjelenik egy érzéktárgy, akkor megakadályozzuk, hogy az érzékek utánamenjenek és befogadják. Akkor a dolgok csak úgy lesznek, ahogy vannak, anélkül, hogy csüngenénk rajtuk.
Az érzékek feletti uralomból következik az, hogy késszé válunk az önvalóról szóló tudásra. Amíg folyamatosan kívül keressük a boldogságot, nem láthatjuk meg, hogy már eleve ott van, belül. Először fel kell adnunk a törekvést, hogy „utánaeredjünk annak, amit akarunk”. Csak akkor tud megfordulni a tudatosság, és rájönni, hogy már eleve minden ott van. Ez a készenlét arra, hogy megismerjük az önvalót."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése