"2.40. saucsát-szvánga-dzsugupszá parairaszamszargah
saucsát – a tisztaságból; szvánga – saját test; dzsugupszá – közönbösség; paraih – mások iránt; aszamszargah – nem-ragaszkodás.
A tisztaságból a saját testünk védelmezése és a mások teste általi be nem szennyezettség származik.
A test és az elme tisztasága egy védőburkot hoz létre a test körül. Bár a higiéné megvédi a testet a fertőző betegségektől, az a tisztaság, amire itt utal a szerző, elsődlegesen a gyűlölet, mohóság és mámor gondolataitól való tartózkodást jelenti. Az ilyen gondolatok a gyűlölet és hasonló tettek formájában nyilvánulnak meg, ezek pedig a test károsodásához vezetnek. A negatív cselekedetek másik következményét is figyelembe kell venni. A jóga-gyakorlás korai stádiumában a tanítványok meglehetősen törékenyek lehetnek, és könnyen letérnek az útjukról.
Ebben a korai időszakban fontos, hogy megvédjük a lelkesedésünket és érdeklődésünket a gyakorlásban. Létezik egy fizikai törvény, mely szerint az energia mindig a magasabb potenciál felől az alacsonyabb felé folyik. Egy kezdő jógás könnyen elveszítheti a jóga-gyakorlás eredményeit, ha rossz társaságban van. Könnyen összeszedhetjük a negatív hozzáállást és érzelmeket másoktól, különösen, ha nyitottak vagyunk rá. Az ilyen szennyeződést lehet megakadályozni a tisztasággal. A „be nem szennyezettség” kifejezés alkalmazásában Georg Feuersteint követem, aki azt mondja, hogy a „dzsugupsza” kifejezés, amit Patandzsali használ, „azt az elképzelést közvetíti, hogy vigyázunk a testünkre, ugyanakkor az elkülönülés szellemében viszonyulunk porhüvelyünkhöz.”
A „be nem szennyezés” kifejezés ellentétben áll a nem túl szerencsés „undor” kifejezésnek, amit egyes kommentátorok használnak. Bizonyos vallásos tekintélyek, a keresztény és hindu körökben is, undorítónak tekintik a testet. A materialista emberek viszont teljesen belefeledkeznek a testbe és annak szükségleteibe. A jóga itt semleges helyzetben van. A testet potenciálisan úgy látjuk, mint az, ami megköti a lelket, másrészről viszont elismerjük a felszabadulás elérését szolgáló eszközként.
Azonban az undor érzése a saját testünk vagy másoké semmi mást nem eredményez, mint újabb akadályt a jógában. A undor az ellenszenv (dvésa) kategóriájába tartozik, ami az öt szenvedés-forrás egyike (2.8. szútra).
Ez az ellenszenv egy negatív benyomáson (szamszkárán) alapszik, ami feltételekhez köti a cselekvésünket, és további szenvedést és tudatlanságot eredményez. Ahogy megtanultuk a 2.8. szútrában, ez a helytelen megértés (viparjaja) formája, amelyben hibásan úgy érzékeljük, hogy a tudatunk szervesen összekapcsolódik az olyan egoisztikus megnyilvánulásokkal, mint az undor. A test nem lehet undorító az önvaló számára, mivel az önvaló egyáltalán nem ítélkezik. Az egó azonban tud ítélkezni, és örömmel meg is teszi, mivel ez működésbe hozza az előzőleg ismertetett mechanizmust, és így növeli az egót. Az tehát, ha ellenszenvvel viseltetünk a testünk iránt, egyáltalán nem jógikus megközelítés."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése