"Szanszkrit – a jóga szent nyelve
Ebben
a fejezetben arra invitálom az olvasókat, hogy vegyék közelebbről
szemügyre a szanszkrit nyelvet. A szanszkrit egyaránt az emberiség
legkiterjedtebb spirituális hagyományának közvetítő nyelve,
valamint az a nyelv, amit a Legfelsőbb Lény teremtett a jóga
oktatására, és arra, hogy visszavezesse az élőlényeket a
határtalan tudathoz. Legalább a szanszkrit alapjainak megtanulása
a jóga-gyakorlásunk és spirituális fejlődésünk alapvető
része; és ebben a fejezetben elmagyarázom, hogy miért van ez így.
Lehet,
hogy valaki hallott már a nagy tanítóról, Jiddu Krshnamurtiról,
a huszadik század néhány kiemelkedő spirituális órásainak
egyikéről. Krishnamurti az élete java részét azzal töltötte,
hogy beutazta a földet, és előadásokat tartott, és sohasem
találta meg a békét és csendet, amire szüksége lett volna az
életcélja megvalósításához, a szanszkrit nyelv megtanulásához.
Végül, kilencvenöt éves korában, tudva, hogy kevés ideje volt
élni, leült,hogy megtanulja a nyelvet. Krishnamurti teljes életet
élt, és bár sok provokatív elképzelést alkotott, bizonyára
azzal az érzéssel halt meg, hogy minden tőle telhetőt megtett. A
megdöbbentő tény azonban mégis az, hogy végső napjait nem a
naplemente nézésével, hanem a szanszkrit tanulásával töltötte.
Ez mindennél többet elmond e nyelv fontosságáról.
Sajnos
egyes modern nyugati jógaoktatók nyilvánosan is kijelentették,
hogy a szanszkritnak semmi jelentősége a modern jógik számára.
Ez egy másik szomorú esete annak, amikor a nyugatiak
kizsákmányolják az idegen kultúrákat, hogy megkaphassanak belőle
mindent, amit rövid távon kapni lehet belőle – ebben az esetben
a pózok gyakorlását – és tudatlanságukban elvetnek mindent,
ami túl mélynek és nehezen érthetőnek tűnik. De az igazság az,
hogy a szanszkrit mantrák helyes kiejtésének képessége abszolúte
szükséges a haladó jóga-gyakorláshoz. A helyes kiejtéshez
legalább valamennyi szanszkrit nyelvismeret szükséges, különösen
a hang és a spiritualitás közötti alapvető kapcsolat megértése,
ami ez egésznek a lényege.
A
szanszkrit a mantrák nyelve, és nem más, mint maga a hang
tudománya. A mantrák olyan hangképződmények, amelyeknek kódolt
valóságtartalma van, és képesek megváltoztatni vagy létrehozni
a valóságot. A Védák szerint a hang nem csak egy hallható érzet,
hanem sokkal mélyebbre megy. A hang mindenféle hullámformát
tartalmaz, mint például az agyhullámok, az elektronok pályái az
atommag körül, az égitestek mozgása, és az ősrobbanás okozta
visszhangok. Ezért ez a valóság lényege.
Megjegyzés:
Maehle sokszor említi az ősrobbanás, vagy Nagy Bumm (Big Bang)
tudományos elméletét, de valószínűleg ezt csak azért teszi,
mert a tudományos hiedelemvilágú közönség számára így
könnyebben elfogadható az az ősállapot, amelyet az
asztrofizikusok a Nagy Bumm előtti kiinduló állapotnak tekintenek.
Ez a prakriti megnyilvánulatlan állapotához hasonlítható,
ahol minden őselem jelen van, de differenciálatlan állapotban,
anélkül, hogy megnyilvánultak volna egymásból. A Nagy
Bumm-elmélet szerint egy koordinálatlan ősrobbanásról volt szó,
melynek következtében, véletlenszerű reakciók sorozata által
alakultak ki a ma ismert atomok, részecskék, kémiai elemek,
szervetlen, majd szerves vegyületek, és végül az élet, a
tudatosság az élőlényekben.
A
szánkhja filozófia
teremtéselmélete szerint azonban az anyagi elemek megnyilvánulása
és a ma ismert világ létrejötte a Legfelsőbb Lény törvényei
által irányított, tudatos folyamat, melynek során a tudat
jelenléte ösztönzi a praktirit a teremtés folyamatának
megkezdésére, és a finomabb elemekből alakulnak ki a durvábbak.
Mivel Maehle is a szánkhját tekinti a jóga-filozófia
világnézeti alapjának, nyilván ő is az elemek tudatos
devolúcióját (vagy inverz-evolúcióját, a finomabbtól a
durvábbig) tekinti az univerzum létrejötte folyamatának, és nem
egy irányíthatatlan ősrobbanást."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése