A bűnös fehérje

Az utóbbi időben annyi rosszat hallottam a kazeinről, hogy néha már a stressz kerülget, amikor a reggeli túrós-joghurtos müzlimet majszolom, vagy a grillezett házisajtot eszem spenóttal. Mondanak a tejre mindent pro és kontra, a vegánok ugye azzal érvelnek, hogy egyetlen állat sem issza mások tejét, és az elválasztás után a borjú is csak füvet eszik.

Én hajlandó lennék mindenkinek mindent elhinni, ha tudnám, hogy valaki tényleg tudja a tutit, és nem csak valamiféle üzleti érdekből vagy ideológiai elvakultságból beszél. Én húsz éven keresztül a Védák tanításain nevelkedtem laktovegetáriánusként, és jógiként továbbra is a Védák kultúráját követem. Márpedig a Védákban a tejtermék kiemelt szerepet kap az emberi étrendben, az ájurvédában kifejezetten gyógyászati célra is használják például a joghurtot és a tisztított vajat. 

Ezért habozok egy kicsit bedőlni mindenféle kósza mendemondának vagy kutatási eredménynek, amely szerint a tej és a tejtermék az elsődleges oka a cukorbetegségnek, csontritkulásnak, szívkoszorúér-elmeszesedésnek, a daganatos és autoimmun betegségeknek, valamint egy tucat emésztési rendellenességnek. 

És mi van, ha  a vegánok is megbetegszenek, szívinfarktust és rákot kapnak, vagy éppenséggel cukorbetegek lesznek? Szerintem a legtöbb betegségnek összetettebb karmikus és életmódbeli okai vannak, mintsem hogy pusztán a tej kiiktatásával az étrendünkből egy csapásra megoldottunk volna minden problémát. 

Elmondom a dilemmámat. Három fő fehérjeforrást ismerünk: a húsféléket (vegyük ide a halat és a tojást is), a tejtermékeket és a növényeket (főként a hüvelyeseket és az olajosmagokat említeném, bár egyes gabonák is elég sok fehérjét tartalmaznak).

Én mindig is szerettem kísérletezni az étrendemmel, és több, mint 22 éve vagyok vegetáriánus. Laktovegetáriánus, ugyanis tejterméket fogyasztok. A húsról rég lemondtam, és még ha kiderülne is, hogy mennyire egészséges és fontos tápanyag, az ahimszá elvének tisztelete fontosabb számomra, mint bármilyen modern kutatás. Szóval akkor marad a tej és a növényi fehérjék. Az utóbbi természetesen szerepel az étrendemben, egyesek szerint a zöld leveles növények kiváló fehérje-források. Szoktam turmixolni őket, meg a spenótot is szeretem, de mivel nagy a víztartalmuk, jelentős fehérjemennyiséget nem szolgáltatnak heti lebontásban. Gabonát jelenleg nem eszem, legfeljebb zabkorpát és amarántot. A túlzott szénhidrát-bevitel káros hatásai ugyanis szembeötlőbbek voltak a számomra, saját bőrömön is tapasztalva, mint a kazeinhez társított mumusok. 

A hüvelyesek is jók, de emésztésük szintén nehéz, irritálják a bélfalat. Így nem igazán esélyes a nagy mennyiségű hüvelyes fogyasztása napi szinten. Az olajos magot sem eheti az ember végtelen mennyiségben, mert magas az energiatartalma, ami emésztési szempontból is leterhel, és könnyen el is hízhatunk tőle. 

A kazeinről, illetve a tejről egy épkézláb cikket találtam eddig, ami nem bizonytalan kutatásokat idézett, és elég tárgyilagosnak tűnt a témában. A kazein tudvalevőleg az a fehérje, ami a túróban, sajtban, joghurtban nagy mennyiségben található, és az albuminnal, a tej másik fehérjéjével szemben lassan szívódik fel a bélrendszerben, ezáltal folyamatos aminosav-forrást biztosítva azok számára, akik minden nap edzenek vagy fizikai terhelésnek vannak kitéve. A tejsavóban található gyors felszívódású albumint a testépítők részesítik előnyben, mert gyorsan nőnek tőle az izmok, jól felduzzadnak a sok visszatartott víz miatt. A kazeint viszont a legnehezebben emészthető fehérjének tekintik, ami a (valószínűleg) tökéletlen emésztés során nyálkaréteget képez a bélfalon, ami aztán minden feneségnek a melegágya :-). 

Ha megfigyeljük, az étkezésükkel foglalkozók általában egyik vagy másik csoportot kizárják, sőt, van, aki kettőt is. A paleók például nem esznek tejterméket és gabonát, csak húst, zöldséget, gyümölcsöt, magvat, hüvelyest. A vegánok nem esznek húst és tejterméket, marad a növényi forrás. A laktovegák nem esznek húst (én gabonát sem), marad a növény és a tejtermék. 

Tehát ha (a vegánok szerint) 100%-osan egészséges és erőszakmentes akarok lenni, akkor lemondok a tejtermékről (tejet amúgy nem iszom, csak sajtot, túrót, joghurtot, tejfölt). De az az igazság, hogy nem sok vegánt láttam komoly izomzatot felépíteni, bár persze genetikától is függ, biztosan vannak példák rá. Na majd lehet, hogy ha valami bajom lesz, akkor kipróbálom a tejtermék-mentes étrendet. Nyálkát néha érzek a torkomban, de az immunrendszerem egyelőre úgy néz ki, jól van.

Az embernek ugyanis több tényezőt figyelembe kell vennie az étkezésénél: az egyéni testalkatát, genetikai adottságait, emésztési sajátosságait, valamint az életmódját és az egészségi állapotát is. Így nem lehet egységes szisztémát lefektetni, mert például bár nekem eddig bevált a gabonamentes étrend, biztos, hogy nem lenne mindenkinek megfelelő. Ugyanúgy, mint a nyers vegánság, vagy éppen a paleó, bár az állatevés az nálam eleve tabu, szerintem mindenki meg tudná oldani az étkezését hús nélkül. 

Sőt, a fenti eszmefuttatástól eltekintve, ha mondjuk az emberiség fele lemondana a húsról, akkor ugyanennyi élelmiszer-termeléssel azon nyomban fel lehetne számolni az éhezést világszerte. Ha pedig mindenki vegetáriánus vagy vegán lenne, akkor szerintem simán jutna az egész emberiség alapvető életszükségleteire (lakás, rezsi, ruha, internet :-)) anélkül, hogy bárkinek is többet kellene dolgoznia, mint most. De ez persze csak elmélet, mert amíg az ember nem ébred fel, és nem kezd a végére járni, hogy mi is jó neki, addig csak a reklámokban agyonszajkózott értékrendet fogja etalonnak tekinteni, és gondolkodás nélkül eszi a sok szemetet, amit az élelmiszeripar elé tol. Végülis valamiben meg kell halni!