Work in progress

Az utolsó két napra jobb idő lett, már reggel sem fázunk annyira gyakorlás közben. A csípőnyitás egyre kevésbé megy, nem baj, majd otthon kigyúrjuk. Jókat botoztunk reggelente a Kalarin, de volt egy leülős, fordulós lépés, amit Orsival mindketten nagyon utáltunk. Mindkét nap még beiktattunk egy futást délben a tengerparton, a többi időben pedig strandoltunk. Jól meg is kapott a nap plusz engem egy hullám odavágott, egy kicsit lehorzsolta a vállamat és az államat is. A nyakam és a derekam is megérezte a hullámlovaglást, de nem baj, majd otthon kijógázom.

Még Linóval is összefutottunk tegnap, éppen a piacról tartott a Peacock Hotel felé. Szerdán és csütörtökön nem hallottuk Lino csapatát a mantrát mondani, lehet, hogy telihold volt, vagy olyan korán kezdték, hogy nem hallottuk őket? Mindenesetre a parton voltak még ashtangások, mi meg csináltunk ott is egy pár ászanás fotót.

Csütörtök este Padma meghívott egy kis vacsorára, dált és zöldséges upmát főzött. Orsi persze most is csak gyümölcsöket evett, de jót beszélgettünk Padmával. Utána készülődtünk az eljövetelre, éjfélkor indulunk Trivandrumba, péntek délben már otthon leszünk. Jövő héten kezdem az órákat tartani, de vasárnap reggel már lesz közös gyakorlás, aki szeretne jönni, azt szívesen látjuk.

Jó volt a nyaralás, azt a konklúziót vontuk le Orsival, hogy meg kell tanulni a jelen pillanatban élni, mert az elme hajlamos arra, hogy mindig valami jövőbeni dologra várjon, ahelyett, hogy arra koncentrálna, ami most történik. Az ember mindig terveket készít, célokat tűz ki, de közben eltelik az élete, és igazából sohasem volt jelen teljes tudatossággal.

Érdekes jelenséget figyeltem meg például, amikor a strandon voltunk. A világítótorony mögötti kis strand félkör alakú, és a parttől kicsit beljebb van egy mélyebb rész. Amikor éjszaka dagály van, és nagy a hullámzás, akkor befolyik oda a víz, és nem lehet tőle rendesen megközelíteni a strandot. Ilyenkor a napágyas fiúk árkokat ásnak a homokba a tenger felé, és úgy próbálják lecsapolni a keletkezett mocsarat, több-kevesebb sikerrel. Illetve másnapra újból megtelik a tavacska, és lehet elölről kezdeni a melót.

Meg is jegyeztem Orsinak, hogy ehelyett csak egyszer kellene áthordani a homokot a strand hátsó részébe, hogy a tenger felé lejtsen, és akkor minden reggel magától lefolyna a víz, nem kellene csatornázni. Utána rájöttem, hogy itt nem az a cél, hogy véglegesen és hatékonyan megoldjunk egy problémát, hanem az, hogy legyen mit csinálni. Ez a karma-jóga elve. Mindig csinálsz valamit, de nem ragaszkodsz az eredményhez, és másnap kezdheted elölről az egészet. A brit gyarmatosítók is ezzel a mentalitással jöttek ide, hogy majd ők megszerveznek itt mindent, hatékonyan, pedánsan. Az indiaiakat meg nem érdelekte, aztán száz év után el is mentek a britek, és az indiaiak most is boldogabban élnek, mint brit honfitársaik, pedig anyagilag nem olyan jók a körülményeik.

Valahogy a gyakorlásunkkal is így vagyunk. A nyugati elme eredményeket akar, lineáris fejlődést, újabb és újabb sorozatokat, ászanákat, nehézségi fokokat, egészen a dicsőséges szamádhiig. Az indiai elme pedig elégedett azzal, hogy csak gyakorol, és nem érdekli, hogy látszólag közelebb van-e a tökéletességhez, vagy éppen távolabb, vagy ugyanott. Csak gyakorol, gyakorol, és a többi az jön magától. Mert a szamádhit nem érhetjük el a saját erőfeszítésünkből, csak Isten kegyelméből. Legalább ez alkalommal is megtanultam valamit, úgyhogy én is gyakorlok tovább, ha jobban megy, ha rosszabbul.