Új év - új élet

Nem akarom az elcsépelt újévi fogadalom-témát tovább ragozni, mert az egész amúgy is csak akkor ér valamit, ha az akaraterőt is elővarázsoljuk hozzá valahonnan. Az Aranykor-témát sem akarom cifrázni, mert már többször leszögeztem, hogy senkinek sem fog önmagától, erőfeszítés nélkül az ölébe hullani a Paradicsom, a boldogság, vagy nevezze mindenki, aminek akarja. 

Egyetlen problémánk sem fog önmagától megoldódni és megszűnni, hanem éppen addig marad, amíg meg nem tanultuk azt, amit meg kellett, és meg nem léptük azokat a lépéseket, amelyeket meg kell lépnünk. Egyik olvasóm hozzászólása, illetve kérdése azonban jó apropónak ígérkezik ahhoz, hogy ki-ki értékelje önmagában az idei évet (vagy az eddigi életét), és eldöntse, hogy szeretne-e új fejezetet nyitni élete regényében 2013-ban. Nos, idézem a hozzászólást:

"Szia!

Tanácsot, illetve a véleményedet szeretném kérni. Szükségem lenne egy más látásmód alapján egy nálamnál objektívebb tanácsra, pont ebben a témában amiről írsz.
Röviden és egyszerűen a megbocsájtás és elengedés problematikájáról van szó. Mivel lehetne szerinted ebben előre lépni, "javulást", változást elérnem?

Jelen állapotot kicsit megpróbálom vázolni. Időszakosan meditálgatok, ez annyit takar, hogy amit érzek és amikor érzem, és amennyit érzek, hogy most jó és szükséges nekem. Gyakorlatban ez annyit tesz, hogy van, hogy 3 hónapig mindennap, és van, hogy fél évig semmit. Van, hogy foglalkozok a testemmel fizikailag, futok, biciklizek, némi jóga saját kútfőből, amit itt-ott ellesek videókból, és képekből. De ezekre elég gyéren van időm, mert 7:00-18:00 munkában vagyok jó esetben, és általában, de gyakran előfordul, hogy jóval tovább vagyok. És még a gyerekekkel, a családdal is lenni kell minél többet. Igazából frusztrál valamelyest ez a munkatempó, és kacsingatok kifelé, már változtatni érzem szükségességét, hiszen nem minden a pénz...

Hát most úgy látom, egy jó kis panaszkodássá "fajult" a hsz-em. Pusztán tanácsot szeretnék kérni mit tennél ebben a helyzetben?
Talán lusta vagyok, és nem vállalom a feladatokat, és ezért nem teszek magamért folyamatosan, csak időszakosan? Talán nem vagyok elég kitartó? Talán nem vagyok elég őszinte még mindig magamhoz?

Igen elég kevés infó ez egy ilyen összetett és lényegi kérdéskörhöz, de hiszek abban az elméletben, hogy a kívülálló jobban látja bárkinek a "dolgát" attól mint aki benne van. És hiszek abban is, hogy el lehet ejteni pont odaillő fontos mondatokat bárkinek az életében amik segíthetik az előrelépésben, csak oda kell figyelni a pillanatokra, minden pillanatra, és lépten-nyomon ott lehet a segítség a kezünkben. Na ettől távolodtam most el kissé, és szeretnék nagyon vissza találni az életemhez.

És itt újabb kérdés merül fel vajon szükséges-e hajszolni egy elmúlt, és vélhetően jó állapotot, vagy az újért kell hajtani mindig? Érdemes-e elmúlt pillanatok érzéseire koncentrálni, amikről azt hisszük jó, vagy mindegy, hogy jó, vagy rossz volt, azt úgy ahogy van a múltnak kell hagyni? Vajon az a jó mindig amik leszünk és amikké válunk?

köszönöm a segítséget

Zoli"

Nos, szerintem kezdjük a végénél, mert úgy könnyebb logikai sorrendbe fűzni a mondandómat. A múlt elmúlt, és éppen olyan kevéssé valóságos, mint a jövő, ezért Patandzsali azt javasolja, hogy ne révedezzünk a múltba, ne nosztalgiázzunk, és ne ábrándozzunk arról, hogy hátha még egyszer visszajön egy olyan helyzet, ami már elmúlt. Amíg az életed előző fejezetét olvasod újra és újra, nem tudod elkezdeni a következőt írni. Bevallom őszintén, én például minden filmet egyszwer nézek meg, és nem nagyon szoktam elolvasni még egyszer azt, mait már egyszer kiengedtem a blogszférába. 

Tehát ha sikerült elengedned a múltat, vagy legalább megértened, hogy fölösleges ragaszkodni hozzá, akkor elkezdhetsz a jelennel foglalkozni. Az első lépés, amit javaslok, hogy állíts fel egy prioritási listát, és pontosan határozd meg, hogy annak elemei között mi a fontossági sorrend. Ezen a listán szerepelhetnek ilyen pontok:

Család

Munka

Egészség

Spiritualitás 

stb., minden más, amit nagyon fontosnak érzel. De 4-5 pontnál többet nem érdemes felsorolni, mert az ember nemigen tud sok életterületre koncentrálni egyszerre.

A következő lépés az lenne, hogy mérd fel, melyik területen érzed a legnagyobb diszharmóniát. Nem biztos, hogy ez az a terület lesz, amit a legfontosabbnak tartasz, például a munkád területén diszharmóniát érezhetsz, mert túl sok időt kell töltened vele, és nem jut elegendő időd más dolgokra, amiket esetleg fontosabbnak tartasz.

Én általában azon az állásponton vagyok, hogy ha valaki napi 8 óránál jóval többet tölt munkával, és ráadásul a munkája nem is a szenvedélye, vagyis úgy érzi, hogy csak kötelességből csinálja, és igazából mással foglalkozna helyette, hogy ezt a területet vegye elő. Addig kell keresned, kísérletezned, változtatnod, amíg eljutsz az optimális megoldásig, és azt fogod csinálni, amit szeretsz, annyi időt töltesz vele, amennyit szeretnél, és annyit keresel vele, amennyit elegendőnek tartasz. Egy új munkahely sok mindent megváltoztathat az ember életében, de nem szabad félni tőle, biztos, hogy nem leszel kevésbé elégedett az életeddel, mint most vagy, ha pozitív energiákkal indulsz neki.

Ha sikerült optimalizálnod az idő/pénz/munka tengelyt, akkor elkezdheted beosztani, hogy mennyi időt fordítasz rendszeresen a családodra, a testedzésre/jógára és a meditációra. Amíg minimális időd jut rá, valóban kínkeserves dolog rendszeresen foglalkozni vele, és akkor az ember inkább a családot választja. 

Tudom, hogy elcsépelt duma a vonzás törvénye, de valóban igaz az, hogy ha az ember elhiszi, és elképzeli magának az életet, amit szeretne élni, és meg is teszi a szükséges lépéseket, hogy megvalósítsa, akkor előbb-utóbb összeáll a kép, és sokkal jobban érezni fogja a saját középpontját, az élete minden területén. A pozitív gondolkodásnak nagyon nagy hatalma van, és ezt ki kell használni. 

Szóval szerintem a probléma nem a lustasággal, kitartással vagy őszintességgel van, hanem a céltudatossággal. A fenti lépések hozzásegítenek ahhoz, hogy kijelöld, illetve megtaláld a céljaidat, és a hozzájuk vezető utat. Jó útkeresést 2013-ra!