"2.32. saucsa-szantósa-tapah-szvádhjájésvara-pranidhánáni nijamáh
saucsa – tisztaság; szantósa – elégedettség; tapah – lemondás; szvádhjája – az önvaló tanulmányozása; ísvara-pranidhánáni – és a meghódolás Isten előtt; nijamáh – előírások.
A tisztaság, elégedettség, lemondás, az önvaló tanulmányozása, és a Legfelsőbb Lény iránti odaadás az előírások.
Míg a tilalmak kifelé irányulnak, és harmóniát teremtenek köztünk és a környezetünk között, az előírások (nijamák) befelé irányulnak és a gyakorlás alapmedrét alkotják. A tisztaság (saucsa) a test és elme tisztaságára vonatkozik. A test tisztaságát a higiéné, a tiszta és természetes ételek fogyasztása és a függőséget okozó anyagok kerülése által érhetjük el. Az elme tisztaságát a mohóság, féltékenység, irigység, gyűlölet, harag stb. és a velük kapcsolatos érzelmek és gondolatok elkerülése által gyakorolhatjuk, jól tudva, hová vezetnek az ilyen gondolatok.
Az elégedettség (szantósa), a második előírás egy nagyon érdekes fogalom. A modern indiai szóhasználatban a „szantósa” kifejezés egyenértékű a boldogsággal. Sok száz évnyi nevelés ültette el mélyen azt a megértést az indiai elmében, hogy a boldogság a vágyakozás ellentéte, és csak akkor élhetjük át a boldogságot, ha minden sóvárgást feladunk, és teljesen elégedetté válunk.
Mennyire elüt ez a nyugati felfogástól! Azt tanítják nekünk, hogy vizualizáljuk az álmainkat, ami általában egy yachtot, magánrepülőgépet, sportkocsi-gyűjteményt, különböző égöveken fekvő luxusvillákat, 50 000 dollár értékű divatruházatot stb. jelent, és mindezt úgy kell elképzelni, hogy a pezsgő végtelen folyamával mossuk le. Miután befejeztük az álmaink vizualizálását, motiválni kellene magunkat. Igen, rendelkezünk az akaraterővel és a képességgel a változásra. Igen, rendelkezünk a képességgel és az intelligenciával ahhoz, hogy megtegyük, amit kell. és semmi sem állíthat meg.
Miután mozgásba hoztuk a motivációs folyamatot, tervet készítünk a cél elérésére. Utána olyan vehemenciával lendülünk cselekvésbe, hogy minden, ami köztünk és a célunk között van, az vagy száműzetik, vagy keresztülgázolunk rajtuk, legyen az ellenfelek, versenytársak, konkurens cégek, külföldi kormányok és kultúrák, bennszülött törzsek, érintetlen tájak, vagy kihalófélben lévő állatfajok, növényféleségek.
Pontosan ez a hozzáállás tette képessé a nyugati kultúránkat arra, hogy leigázzon és szétdúljon szinte minden országot a világon, és felfalja őket. Boldoggá váltunk ettől a folyamattól? Aligha, inkább még mohóbbá. Ha felismernénk, hogy az összes boldogság, amit keresünk, már eleve a szívünkben van, akkor nem kellene átkutatnunk és elpusztítanunk érte az egész világot. A béke az elégedettséggel kezdődik. Csak akkor leszünk léggé csendesek, hogy meghalljuk, mit kell tenni, ha elégedettek vagyunk a mosttal. Máskülönben ezt a csendes hangot elnyomja az eltúlzott és elképzelt igényeink kiabálása.
A további három előírást már említettük a krijá-jóga, vagyis a cselekvés jógája leírásánál. Mivel a 2.1. szútrában már le voltak írva, itt megelégszünk egy rövid áttekintéssel. A lemondás (tapasz) az a képesség, hogy szembenézzünk a nehézségekkel. Még ha nehézségeket is tapasztalunk a gyakorlás során, nem szabad feladni. A sikeres gyakorlók is keresztülmehetnek akár több évig tartó nehéz időszakokon. Az ilyen nehézségek közepette válik belőlünk igaz jóga-kutató, máskülönben sekélyes amikor-jólesik-gyakorlók maradunk. ilyenkor fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy mi az, amit hajlandók vagyunk feladni, hogy elérjük a szabadságot. Számítanunk kell rá, hogy amikor gyakorolunk, fognak olyan dolgok történni, amik próbára tesznek bennünket. A gyakorlás tisztító hatása időnként kellemetlen lehet, a múltbeli tetteink függvényében.
A negyedik előírás az önvaló tanulmányozása (szvádhjája), ami Vjásza szerint a szent Óm szótag zengetése. Először hangosan énekeljük, utána csendben, utána pedig halljuk. Az önvaló tanulmányozásának másik aspektusa Vjásza szerint a móksa-sásztra, vagyis a felszabadulással kapcsolatos szentírások tanulmányozása. Elvileg ez az Upanisadokat és a belőlük származó rendszerek tanulmányozását jelenti, például szánkhja, jóga és védánta.
Az utolsó előírás a Legfelsőbb Lény (Ísvara) iránti odaadás. Az, hogy a forma nélküli határtalan tudatnak (nirguna brahmannak), vagy egy formának adjuk át magunkat, mint Krisna, a keresztények Istene, vagy az Anyaistennő (szaguna brahman) elsősorban a gyakorló személyiségétől függ. Az összes forma és a forma nélküli is érvényes. Az odaadás azt jelenti, hogy minden tettünkkel meghódolunk a Legfelsőbb Lény előtt. Azt, hogy ez a meghódolás nem egy lényegtelen, járulékos technika, az 1. 29. szútra is alátámasztja, ahol Patandzsali azt mondja, hogy a Legfelsőbb Lény iránti meghódolásból származik a szamádhi és a jóga kilenc akadályának megszűnése."
2 megjegyzés:
Megkérdezhetem hogy szerinted mikor lehet igazán elégedett az ember? Hogyan értelmezed az elégedettséget, szerinted hogyan valósítható meg az igazi tartós Boldogság és elégedettség? :)
Már írtam erről, az elégedettség azt jelenti, hogy örülünk annak, amit elértünk, és van türelmünk kivárni, amíg elérjük azt, amit beterveztünk. Az igazi tartós boldogságot és elégedettséget pedig akkor találjuk meg, amikor megálapodunk az önvalóban.
Megjegyzés küldése