"Ezzel kapcsolatban azonban meg kell említenünk az egyik legtragikusabb félreértést az indiai gondolkodás történetében. A Chandogya Upanishad azt mondja: „A kimondott igazság ne legyen bántó”. Ezt úgy értelmezték félre, hogy „A kimondott igazság ne legyen kellemetlen”, ami biztatás a hízelgésre és mézesmázos beszédre. Az eredményt a mai Indiában is megfigyelhetjük. Ha útmutatást kérünk az utcán, az emberek haboznak kimondani az igazságot („Bocsánat, de nem tudom”), mivel az kellemetlen volna, ehelyett sokszor rossz irányba igazítanak útba. Az igazságra csak tíz perccel később jövünk rá, amikor rossz helyre érkezünk. Ez pedig sokkal kellemetlenebb.
Ezt a problémát a Mahábhárata egyik híres története illusztrálja. Judhisthirát, India jog szerinti királyát egy csaló kockajáték során megfosztja a tróntól gonosz unokatestvére, Durjódhana. Bár sok lehetősége adódik, hogy egyenesen megbeszélje ezt az unokatestvérével, mégsem teszi, mivel Dharma, a helyes cselekvés Istenének mitikus fia. Úgy hiszi, nem lenne helyes, ha kellemetlen helyzetbe hozná Durjódhanát azáltal, hogy megmondja neki, hogy milyen személy is ő valójában. A kockajáték során Judhisthira elveszíti a feleségét, India királynőjét, Draupadít, aki egy nagyon szenvedélyes hölgy. A gonosz Durjódhana testvérei rabszolgaként a hajánál fogva vonszolják Draupadít az udvar színe elé, és megpróbálják levetkőztetni és megbecsteleníteni. Judhisthira és a testvérei nem avatkoznak közbe, mert azt hiszik, kellemetlen dolog lenne megmondani Durjódhanának azt, amit bármelyik igazmondó férj mondana bárkinek, aki a hajánál fogva rángatná a feleségét és megpróbálná levetkőztetni.
De, mivel nem mondták ki a kellemetlen igazságot, India történelmének legnagyobb katasztrófája elindul a megvalósulás felé, melyből India sohasem állt talpra. Annyira meggyengült a védereje, hogy idővel elfoglalták a buddhisták, muszlimok és a keresztények, minekutána darabokra esett.
Draupadí megbecstelenítésének jelenetét végignézték az idősebb lelki vezetők, Bhísma és Dróna mesterek. Bár nem kedvelik Durjódhanát, egyikük sem lép közbe, és nem mondja ki a kellemetlen igazságot a jelleméről. Bhísmát és Drónát nagy tisztelet övezi, és mivel ők csendben maradnak, mindenki azt gondolja, hogy Durjódhana cselekedeteiben semmi kivetnivaló nincs. Durjódhana tizenkét év száműzetésre ítéli Judhisthirát, testvéreit és Draupadít. Tizenkét éven keresztül koldusként kell élniük az erdőben, a tizenharmadik évet pedig álruhában kell tölteniük. Tizenhárom év után meglesz a joguk mindent visszakapni. Természetesen elképzelhetjük, hogy tizenhárom év után Durjódhana belekényelmesedik a vagyonba és a hatalomba, és kineveti az öt testvért, amikor visszakövetelik a birodalmat.
Az öt testvér ismét kellemetlennek találja azt, hogy konfrontálódjon Durjódhanával, aki igaztalan. Ekkor Draupadí képtelen ezt tovább elviselni. Sírva és átkozódva kitör magából, és felfedi az öt testvér igaztalanságát, akik semmit nem tettek, hogy megvédjék a becsületét. Elképzelhetjük, hogy mennyire kellemetlen volt a helyzet öt hősünk számára.
De a kellemetlenség nem ér itt véget. Draupadí legjobb barátja, de az is lehet, hogy az egyetlen barátja véletlenségből éppen a Legfelsőbb Lény, aki Krisna formájában véletlenül szintén jelen van. Krisna az öt testvér helyett azt a szörnyű fogadalmat veszi, hogy mindenkit elpusztít, aki jelen volt azon az emlékezetes napon, és nem avatkozott közbe, amikor Draupadít a hajánál fogva ráncigálták az udvar színe elé. Sőt, megfogadja, hogy mindenkit elpusztít, aki a gonosztevők pártját fogja.
A Mahábhárata hátralévő fejezeteiben szemtanúi leszünk annak, hogy Krisna beteljesíti ígéretét. A valaha összegyűjtött legnagyobb katonai erő érkezik a csatatérre, és összesen két és fél millió harcos lép be a halál mindent felőrlő száján. Valójában majdnem az egész indiai harcos és arisztokrata osztályt kiirtották azokban a napokban, aminek következtében India többé nem tudta megvédeni magát és az idegen gyarmatosítók könnyű prédájává vált. Az Indiát érő külső hódítások a világ leggazdagabbnak tartott kulturális örökségét. A Nalandai egyetem önmagában valószínűleg a legnagyobb könyvtárral rendelkezett a bolygón, a mogul hódítás alatt semmisült meg. Nyolc hónapig égett, mire csak a hamu maradt belőle.
Mindez csupán azért történhetett meg, mert néhány embernek helytelen volt a megértése az igazmondás kellemetlenségéről. Ha Judhisthira, Bhísma és Dróna őszintén megmondta volna Durjódhanának, amit gondolt róla, akkor eleinte kellemetlenül érezte volna magát, de elképzelhető, hogy felismerte volna a hibáit, és megváltoztatta volna a döntéseit. Valószínűleg a legtöbb támogatója, mint befolyásolható apja, Dhritarástra, elpártoltak volna tőle, és csak a legelvetemültebbek tartottak volna ki mellette, mint a legjobb barátja, Karna. Dhritarástra nélkül nem lettek volna elég erősek ahhoz, hogy ekkora felfordulást okozzanak, és az egész indiai történelem másképpen alakult volna.
Az az elképzelés, hogy az igazságnak kellemesnek kell lennie, a helytelen felfogásból ered, és fel kell adni. az eredeti elképzelés az volt, hogy az igazmondást nem szabad mások bántására vagy megsértésére használni, de ha elhallgatjuk az igazságot, csak azért, mert kellemetlen, az még ártalmasabb lehet, mint ahogyan Durjódhana esetében is láttuk. Az őszinte kommunikáció eleinte kellemetlen lehet, még krízist is okozhat, de később gyógyulást indíthat el."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése