Karma-jóga

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Karma-jóga

A karma kifejezés a kri tőből származik („tenni, csinálni”), és a karma-jóga eredeti, védikus értelmében egyszerűen annyit jelent, hogy „a cselekvés útja”. A Védák karma-kánda része, ami valószínűleg több, mint tízezer éves, különböző cselekedetekre és rituálékra vonatkozó utasításokat tartalmaz, amelyeket egy bizonyos cél elérése érdekében végrehajthatunk, mint például a vagyon vagy bármilyen vágyott tárgy elérése érdekében, vagy azért, hogy jámbor személlyé váljunk, vagy lelki célok elérése érdekében.

Körülbelül ötezer évvel ezelőtt az Úr Krisna bemutatta a karma-jóga új formáját Ardzsunának a kuruksétrai csatamezőn. Úgy írta le ezt, mint a tetteink eredményének felajánlása a Legfelsőbb lénynek. Figyeljük meg a különbséget a karma-jóga e meghatározása, valamint a karma-kánda szövegekben megfogalmazott megértés között! Krisna azt mondja nekünk, hogy ne érdekeljen a tetteink eredmények, hanem „ajánld fel a tetteid gyümölcsét Nekem”. A Védákban viszont a tettet (karmát) mindig egy bizonyos eredmény elérése érdekében hajtjuk végre. Az Úr Krisna igazából kritizálja a Védák álláspontját, amikor azt mondja: traigunja visajá védá nisztraigunjó bhavárdzsuna, ami nagyjából azt jelenti: „A Védák csak a megszerzéssel foglalkoznak, te azonban ne vágyj a nyereségre!” Manapság, e gondolat szellemében a karma-jóga fogalmat általában a másoknak felajánlott önzetlen szolgáltra értik, mint például egy asramba költözni és ellenszolgáltatás nélkül pucolni a zöldséget. Ebben a könyvben csak az eredeti, védikus értelmében fogom használni karma-jóga fogalmát, és nem a modernebb jelentésében, amit az Úr Krisna tanított.

Egy lényeges különbség a karma-jóga és a jóga két másik formája között a nyereségről való lemondás körül forog. A gjána-jóga ösvényét tradicionálisan csak azoknak oktatták, akik lemondtak a nyereség és siker bármilyen formájáról. Hasonlóképpen, a bhakti-jóga feltétele az, hogy belsőleg lemondjunk minden nyereségről, ami véletlenül az utunkba került, és hódoljunk meg vele a kiválasztott isteni formánk előtt. A karma-jóga viszont csak akkor igényli a követőitől a nyereségről és sikerről való lemondást, amikor elérték a „diszkriminatív tudás” szintjét, vagyis az „önvaló és a nem-önvaló közötti különbség ismeretének” szintjét. Ezt a szintet csak azután érjük el, amikor az utunk körülbelül 95 százalékát bejártuk. Bár a magasabb technikái közül sok a nehéz és kihívást jelentő, ebben a tekintetben a karma-jóga mégis inkább való a kezdőknek, mivel az előfeltételei kevésbé szigorúak, mint a gjána- és bhakti-jógának, és azokhoz szól, akik még nem készek arra, hogy feladják a személyes haszonra való törekvést. (Itt fontos emlékezni arra, hogy a tradicionális indiai szemszögből a lelki haszon ugyanazon a szinten áll, mint az anyagi haszon, továbbra is azt a törekvést jelenti, hogy előbbre jussunk.)

A gjána- és a bhakti-jóga szédítő magasságából nézve, amelyek célja a határtalan Brahman felismerése formával vagy anélkül, a karma-jóga egy szerény ösvény, mely szerény eredményekre törekszik a relatív világon belül, mint az egészséges test, a szilárd elme, és a tiszta intelligencia megszerzésével – persze mindegyiket azzal a céllal, hogy fokozatosan eltávolítsuk az akadályokat a lelki felszabadulás útjából. A gyakorlók azáltal érik el ezeket a célokat, hogy Patandzsali Ashtanga-jógájának nyolc ágát követik. Ezáltal az Ashtanga-jóga a karma-jóga strukturális alapja.

Bár a karma-jóga egy gyakorlati, világi megközelítés a felszabadulás elérésére, ugyanúgy a gjána- és bhakti-jóga lényegét alkotó elvek fekszenek az alapjában. Amikor a karma- vagy Ashtanga-jóga számos, részletes technikáját gyakoroljuk, emlékeznünk kell arra, hogy csupán azért tesszük ezt, mert lényegében határtalan tudat (a gjána-jóga lényege) és Isten gyermekei (a bhakti-jóga lényege) vagyunk. Ez a három út végülis ugyanahhoz a célhoz vezet el."