Golden Hills

Orsi gépe már jó, így most arról már tudok blogolni. Eseménydús volt az elmúlt két nap is. A jógában kezdünk egy sztenderd szintre beállni, mert bár a far- és combizomfájás már elmúlt, a Kalari azért továbbra is erőteljesen igénybe veszi a csípő- és mély hátizmainkat. Ezáltal a szuptakúrmászana még annyira sem megy, mint otthon ment, dehát minden alakul, ha máskor nem, majd otthon újra menni fog :-) Kicsit hűvös is van már reggelente, ahogy megyünk bele a decemberbe, nem nagyon tudunk megizzadni jóga közben. Ez a 36 fokos teremhez képest azért szintén hátráltató tényező.

Lino Miele is megérkezett Kovalamba, bár mi nem találkoztunk vele, Padma mondta. A szomszédos Peacock Hotel tetején tartja reggelente a Mysore órákat, háromnegyed hétkor halljuk, ahogy kórusban mondják az Ashtanga-mantrát a résztvevők. Mi akkor már a sorozat közepe felé szoktunk járni Padmánál.

Ambarish minden nap hozzátesz egy-két dolgot a Kalari-gyakorláshoz, már a botos küzdelmet is elkezdtük. Az alap gyakorlatsort próbálja egyelőre belénk verni Orsival, utána gondolom jönnek majd a különböző permutációk.

Hétfőn bementünk Trivandrumba Padmával, hogy megvegyük az esküvői felszerelést. Szárit Orsinak, dhótit és inget nekem. Pénteken lesz a szertartás, addig még izgulhatunk egy-két napot. Hétfő délután még némi strandolásra jutott időnk, és befizettünk egy útra keddre.

Kedden reggeli után jött a taxis, és elindultunk a Ponmudi nevű helyre, amit Golden Hills-nek is neveznek. Az Agastya-hegyek közé tartozik ez a hegylánc, ami Kerala déli részén húzódik. Agastya egy ősi bölcs volt, aki egy Agastya-nadi című asztrológiai írást is alkotott, ez Bhrigu sorskönyvéhez hasonlít némileg. Cardamom Hillsnek is nevezik, mivel fahéj és karadmom is bőven terem rajtuk. Mi például teacserjét, borsot meg szegfűszeget találtunk az út szélén. De a zöld tealevélnek egyáltalán nincs is tea-íze.

A hegytetőre felérve csináltunk néhány ászana-fotót, ha a technika nem mond csődöt, hamarosan fel is töltünk belőlük. Utána a Kallar folyó felé vettük az útirányt, amely egy szép vízesséssel folyik ki a sziklák közül. A parkba beérve mintegy órás mászással lehet felérni a vízeséshez, egzotikus trópusi fák, liánok, hatalmas sziklatömbök között kanyargó hegyi ösvényen.

Láttunk kis piros farkú gyíkokat, szép lepkéket, arasznyi, ujj vastagságú fekete százlábúakat, meg még egy vaskosabb kígyót is a bokrok között tekergőzni. Na akkor egy kicsit felment az adrenalin, de szerencsére nem az volt a sors könyvében megírva, hogy kígyómarástól haljunk meg 2012-ben :-) Úgyhogy ma is adtunk az Indiana Jones-feelingnek, a vízesésnél meg a dzsungelben még készült egy pár jógás fotó is.

Hazafelé be volt ütemezve még egy palota megtekintése Koikkalban is, de azt a sofőr elkummantotta, és utólag bemondta, hogy már zárva volt. Több se kellett, este visszaköveteltünk egy kis pénzt a befizetett útból, aztán irány a Karuna vegetáriánus étterem.  Kicsit lepirult a vállunk ma is, de lassan azért már csak bebarnulunk.