"Például ha egy gyerek állatokat vagy más gyerekeket kínoz, azt várjuk el a szülőktől, hogy kijavítják a gyerek viselkedését. Ez a kijavítás kellemetlen lehet a gyereknek, de az állatok, a környező közösség, és hosszabb távon a gyermek is jobban jár vele. A negatív tettek tudatalatti benyomásokat (szamszkárákat) hagynak, amelyek a gyerek karmikus tárházban (karmásaja) gyűlnek össze, és több szenvedést és negatív tettet okoznak. Az igazságot úgy kell elmondani, hogy elkerüljük a bántást, de néha elkerülhetetlenül kellemetlen lesz.
A harmadik jama a nem-lopás (asztéja). Ez nem csak azt jelenti, hogy nem tulajdonítjuk el azt, ami másé, hanem azt is, hogy nem vágyunk a vagyonukra. Ha valaki más vagyonára vágyunk, az annak a következménye, hogy nem valósítottuk meg a tudat űr-természetét. Mivel mi vagyunk a tartály, amelyben a tárgyak megjelennek, nem tudjuk sem elutasítani, sem összegyűjteni őket.
A negyedik jama a szexuális önmegtartóztatás (brahmacsarja). Vaszistha Risi szerint „A családosok számára a szexuális önmegtartóztatás azt jelenti, hogy csak a törvényes parterükkel élnek nemi életet.” (Vaszistha-szamhitá 1.44.) A családosok azok az emberek, akik a társadalomban élnek, és általában van munkájuk és családjuk. Az ő ellentétük a szerzetesek és remeték, akik számára a teljes önmegtartóztatás van előírva. A jógik nagy része családos volt és a társadalom része. India 1931-es Birodalmi Jegyzéke szerint akkoriban több, mint egy millió jógi élt Indiában. A jógik majdnem fele nő volt, és sokuknak családja is volt. Ez eloszlathatja azt a legendát is, hogy a jógát csak férfiak gyakorolták.
Amikor K. Pattabhi Jois-t megkérdezték a brahmacarya jelentéséről, azt mondta, hogy azt jelenti, hogy csak egy partnerünk van. A jógikus hozzáállás a párkapcsolathoz az, hogy nem úgy fogyasztjuk a másik személyt, mint egy tárgyat, hanem felismerjük a partnerünk isteni mivoltát.
Jágjavalkja Risi így fejezi ki ezt a Brihad-Áranjaka Upanisadban: „A férjet nem fizikai formaként kell látni, hanem halhatatlan tudatként (átmanként). A feleséget nem testnek kell látni, hanem halhatatlan tudatnak.” A jógában a partnerkapcsolat célja az egymásban lakozó isteni természet felismerése. Ez kizárja az alkalmi szexet. A probléma itt az, hogy általában az egyik partner (legtöbbször a nő) többre vágyik, mint csak a szexre. Az ilyen partner megbántva érzi magát, ha elhagyják. Ebben az esetben az alkalmi szex az erőszak egyik formája.
Nézzük azt az esetet, amikor két partner önszántából alkalmi szexbe bocsátkozik. Mondhatnánk azt, hogy ebben az esetben semmi erőszak nem történik. Fontoljuk meg azonban a következőt: számos írás karma-múdraként, vagyis a karma pecsétjeként írja le a szexuális együttlétet. Erőteljes karmikus köteléket hoz létre a partnerek között, még akkor is, ha annyira érzéketlenné váltunk, hogy ezt nem érezzük többé. Ez a karmikus kötelék a két partner finomfizikai testének összekapcsolódása által jön létre. Köznyelven ezt a kapcsolatot „a szív húrjainak” nevezzük. Még hosszú idővel azután is érezni lehet, hogy a két partner különvált egymástól. Amikor létrejön ez a kapcsolat, akkor egy bizonyos karmikus kötelezettség alakul ki a másik irányába, különösen abban, hogy gondoskodunk róla, érzelmileg támogatjuk, és éreztetjük vele, hogy szeretjük. Swami Shivananda egészen odáig ment, hogy kijelentette: minden egyes szerelmi kapcsolat következtében újjá fogunk születni, hogy elégedetté tegyük az illetőt egy házassági kapcsolattal. Akár igaz ez, akár nem, ha folyamatosan „szíveket törünk össze”, akkor előbb vagy utóbb ez vissza fog ütni ránk.
Az upanisadokban a brahmacsarja kifejezés más jelentéstartalommal bír. A Mundaka Upanisad szerint: „A tényleges önvalót csakis az igazság, fegyelem, tudás és brahmacsarja által érhetjük el.” A kortárs ortodox szerzők az ilyen kijelentésekben is cölibátusként értelmezik a szót, de ez nem állja meg a helyét, mert a legtöbb önvalót elért ember India történelme során, például az ősi risik, gyakran több feleséggel is rendelkeztek, és néha több, mint száz gyerekük volt. Az upanisadikus kontextusban a brahmacsarja a Brahmanban (a tudatban) történő elmerülést jelenti. Ez az elmerülés vezet az önvaló eléréséhez. Tudjuk azonban azt, hogy Patandzsali nem ezzel a jelentéssel használja a brahmacsarja szót, mivel igazi számkhjaitaként sohasem használja a „Brahman” szót a tudat jelölésére. Az utolsó jama a mohóságtól való mentesség. Nem szabad a dolgok gyűjtésére koncentrálni. Nem szabad másoknak hiányt szenvedniük amiatt, hogy mi gyűjtögetünk. Nem szabad függeni a tárgyaktól. Élvezhetjük azt, ami jogosan a miénk, de nem szabad ragaszkodnunk a vagyontárgyainkhoz. Ha valamilyen balszerencse folytán elveszítjük azt, amink van – mondjuk zuhan a részvénypiac – akkor nem szabad siránkozni miatta, hanem el kell engedni. Nem szabad semmi olyan ajándékot elfogadnunk, amit azért kapunk, hogy manipulálhatók legyünk, például megvesztegetésképpen."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése