A szemfüles próféták azóta módosították a decemberi dátumhoz fűződő ezoterikus motívumokat, most már nem világvégéről, hanem korszakváltásról van szó, amelybe, ha akarjuk, ha nem, észrevétlenül átcsusszantunk 2012. 12. havában. Egyesek egyenesen kijelentik, hogy idén decemberben a felső erők döntése alapján az emberiség rezgésszintje átlépte a 21 Hz-es határt, bármit is jelentsen ez.
Érdekes ez a feltételezés, hogy az ember tudatszintje csak úgy magától fejlődik, növekszik, mint a gomba a kiadós eső után. Nos, én úgy gondolom, hogy magától, automatikusan, vagyis anélkül, hogy tudatosítanánk, tudatosan koncentrálnánk rá és gyakorolnánk, semmi sem fog megtörténni, különösen a tudati fejlődés nem.
Ahogy már többször is elmondtam, én nem hiszek egy olyan aranykor eljövetelében, amelyben valamilyen varázsütésre mindenki, karmájától és vágyaitól függetlenül felébred, és elkezdi tudatosan élni az élete minden pillanatát, mindig emlékezve arra, hogy ő egy örök szellemi lélek, és minden más, a test, az elme, az egó, az érzékek és az érzéktárgyak csupán átmeneti csomagolás, amelyet, ha ügyesek vagyunk, a jóga által képezve magunkat, felhasználhatunk arra, hogy "kicsomagoljuk" a lelkünket, megfosszuk az átmeneti fedőrétegektől.
Azt gondolom tehát, hogy a külső körülményektől többé-kevésbé függetlenül, mindenkinek önmagának kell megküzdenie az aranykorért, és akkor fog az bekövetkezni a számára, amikor megérdemli, vagy inkább egy kis idővel azután, amikor már éppen feladná. Azt szokták mondani, hogy az ember akkor szánja rá magát a változásra, amikor a változás fájdalma kisebb lesz, mint az ugyanolyannak maradás fájdalma.
Nem hiszem tehát, hogy azt fogjuk észrevenni 2013-ban, hogy az emberek hirtelen tömegesen megváltoztak, és sokkal tudatosabbak lettek. Az aranykor mindenkinek egyénileg akkor jön el, amikor a karmája megengedi, amikor kiharcolja magának.
A karácsonyi ünnep kapcsán azon gondolkodtam, hogy élményeket és érzelmeket ajándékozni sokkal jobb dolog, mint tárgyakat. Évek óta számos olyan ajándékot kapok, amelyek teljesen fölöslegesek, használhatatlanok a számomra. Idén volt az első olyan karácsony, amikor igazán örültem mindannak, amit kaptam, mert mindegyiket hasznosnak találtam. De még ennél is fontosabb az a szeretet, ami mögötte van. Igazából a szeretet az, amit mindannyian keresünk, amire mindannyian szomjúhozunk, és ha kapunk belőle eleget, ha nem, akkor is kötelességünk megosztani másokkal, szeretni és szolgálni másokat.
Nem az a szegény ember, akit nincs aki szeressen, hanem az, aki nem tud szeretni, nem tudja megosztani az örömét másokkal. Ezt tanítja meg nekünk a jóga, és ha sikerül megtanulnunk, akkor egyre inkább azt fogjuk észrevenni, hogy minden szeretet, mindenkiben és minden élethelyzetben fel tudjuk ismerni az önzetlen és indokolatlan szeretetet.
Patandzsali azt mondja, hogy a prakriti célja az, hogy megtanítsa a purusát eredeti önvalójának megismerésére. A prakriti ezt a különböző élményeken keresztül teszi lehetővé a lélek számára. Ezeknek az élményeknek a szenvedés és élvezet megfelelő arányú keverékét kell képviselnie, az egyéni szamszkáráknak (előző benyomásoknak) és vászanának (feltételekhez kötöttségnek) megfelelően. Az anyagi természetre azt is szoktuk mondani, hogy az egyik tüskével ki tudjuk piszkálni a másikat, vagyis azokat a benyomásokat, melyek a prakritihez való ragaszkodást előidézték, újabb benyomásokkal tudjuk megváltoztatni, amelyek a felszabadulás felé visznek.
Amikor a lélek eléri a kaivalját (felszabadulást), akkor az elme működése megszűnik, így nem érhetik további élmények. ebben az állapotban a tudat csupán jelen van, tapasztal, tudatosít, és mindezt önmagától teszi, mindenféle különösebb cél nélkül. Ugyanakkor eközben olyan mértékű eksztázist tapasztal a szamádhiban, ami messze felülmúl és ezért elfeledtet minden előző élményt és élvezetet. Úgyhogy további sikeres élményeket és a felszabadulás felé törekvést kívánok mindenkinek 2013-ra is, ne veszítsétek el a reményt és a lelkesedést, de ne is várjátok a csodát erőfeszítés nélkül. Az Önvalót csak az erősek ismerhetik meg, a gyengék örökre a önsajnálat és közöny posványában fognak fuldokolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése