"Szamádhi – eksztázis
Fontos,
hogy a szamádhi
legbelső matrjoska-babáját az előző hét ág kontextusába és
keretei közé tudjuk helyezni; Patandzsali nézete szerint ugyanis a
szamádhival
együtt válik a jóga igazán érdekessé. Patandzsali a szútrái
elsöprő többségét ennek a végső ágnak szentelte. A szamádhi
a meditáció mély állapotát, vagy annak tetőfokát jelenti.
Gyümölcsének az eredeti, mély valóság megtapasztalását
tekintik. Ebből az okból kifolyólag a szamádhi
szó jobb fordítása az „eksztázis”, mint a puritán „gyönyör”
vagy a ködös „elmerülés”. De az „eksztázis” kifejezés
is rendelkezik a maga korlátaival. A görög ekstasis
szóból származik, ami azt jelenti, hogy magunkon kívül vagy
magunk mellett lenni (örömünkben). A szamádhiban
azonban az ember nem önmagán kívül van, hanem mélyen önmagában.
(E probléma kiküszöbölésére Mircea Eliade az entázis
– önmagunkon belül állni - kifejezést javasolta, e kifejezés
azonban mégsem terjedt el túlzottan.)
A
szamádhi eksztázisa nem egyszerre történik meg. A
szamádhin belül sok alfokozaton haladunk keresztül, először
könnyebb, durva fizikai tárgyakat használva a meditációhoz,
később pedig nehezebb, finom fizikai tárgyakat. És ha egyszer
elsajátítottuk a szamádhit, akkor paradoxonba ütközünk.
A szamádhi végső gyümölcsét, a felszabadulást a teljes
meghódolás és az isteni kegyelem által érjük el, és nem
erőfeszítés vagy az akaraterő által.
Milyen
intenzív a szamádhi eksztázisa?
Jágjavalkja,
a nagy bölcs, az upanisadikus bölcsek (látnokok)
legkiemelkedőbbje a következő módon magyarázta el a szamádhi
eksztázisának intenzitását:
Képzeljük
el a legmagasabb örömöt, amit egy emberi lény képes
megtapasztalni a vagyon, hatalom és szexuális élvezet együttes
elérése által. Ha megszorozzuk ezt az eksztázist százzal, akkor
megkapjuk azt az eksztázist, amelyet az őseink közül azok értek
el, akik a mennyei bolygókra jutottak. Az ő eksztázisukat
megszorozva százzal megkapjuk azt az eksztázist, amit az isteni
természeti szellemek, gandharvák (angyalok) tapasztalnak. Az
ő eksztázisukat még egyszer megszorozva százzal, Jágjavalkja
szerint elérkezünk ahhoz a maximális eksztázishoz, amit az
tapasztal, aki erényes tettei által elérte az isteni (félisteni)
állapotot (karmadévah). Még százszor nagyobb annak az
eksztázisa, aki a születése vagy a tudása által érte el az
isteni állapotot. Még százszor nagyobb annak az eksztázisa, aki
tanulmányozta a szentírásokat, és megszabadult a vágyaktól.
Ennél azonban még százszor nagyobb annak az eksztázisa, aki
megvalósította azt a tudatállapotot, amit Patandzsali „mag
nélküli szamádhinak” nevez."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése