A három tenger

Vasárnap reggel Kanyakumáriba indultunk, ami India legdélibb pontja. Én már kétszer megjártam, de Orsi is szerette volna látni. Ugyanannál az utazási irodánál fizettük be, ahol a Ponmudi utat, ezúttal reménykedve, hogy nem hagy ki semmit a sofőr az úticélok közül.

Rögtön a palotával kezdtük, ami Padmanabhapuramban volt. A 17. századból származott, Marthandavarma király lakott benne. A palota hétfőnként zárva van, ezért tettük vasárnapra a kirándulást. Szép volt, főleg a földszinti táncterem, amit szép faragott oszlopok díszítettek. Utána a Suchindram templom felé vettük az utat, ahová negyed egyre értünk. Ilyenkor a fő oltár már zárva szokott lenni, így azt nem is láttuk. Van egy hatméteres Hanumán-múrti abban a templomban, meg sok más múrti is, csakhogy mindegyik egy-egy sötét kamra mélyén lapul, és fekete kőből van kifaragva, így egy szál gyertya fényénél nem lehet túl sokat látni belőlük. A templom előtt két jókora, szanaszét faragott szekér állt, biztos valami felvonulásra viszik majd a múrtikat.

Egyébkét itt Keralában nagyon sok keresztény templom van, mindenfelé adventi bulik, karácsonyi készülődés, több méteres télapók és trópusi karácsonyfák láthatók. Ha valaki csak Keralát látja Indiából, akkor nem is gondolná, hogy itt azért a hinduizmus a legelterjedtebb vallás, az iszlám és a kereszténység csak utána jön.

Egy óra felé megérkeztünk Kanyakumáriba, ahol viharos szél fogadott, és jól felkorbácsolta a vizet. Olyannyira, hogy a kompok nem is közlekedtek, így nem tudtunk kimenni a Vivekananda Rock-ra, ahogy az előző két alkalommal. Ezen a szigeten meditált Swami Vivekananda. Helyette megnéztük a Gandhi Memorial-t, amely azon a helyen áll, ahol Gandhi hamvait beleszórták a tengerbe. Még egy kicsit bazároztunk, megáztattuk a lábunkat a vízben a három tenger találkozásánál. A templom délután négyig zárva volt, így akörül is csak kívülről tettünk egy kört.

Itt aztán volt mindenki - láb nélküli leprás koldus, félkarú tenyérjós, mindenféle orákulumok, szadhuk és torzszülemények. Az egyiknek térdig érő raszta haja volt, és sáfrányszínű ruhában üldögélt. A déli csücsök nem annyira népszerű a külföldi turisták körében, ide inkább az indiai zarándokok és turisták jönnek, de azok szép számmal. Fél három felé visszaindultunk, és így Kovalamban volt még időnk fürdeni egyet, és este elmenni vacsorázni.  

Hétfőn ki kellett pihenni az utat, úgyhogy délelőtt ejtőztünk, délben futottunk egyet, délután meg kimentünk a strandra, de mire kijöttem a vízből, már el is kezdett szemerkélni az eső, ami amolyan londoniasan el sem állt egészen estig. Így shoppingolással, ajándékok beszerzésével múlattuk az időt.

kedden újra dupla edzés, jóga plusz kalari is volt már. Valamiért azt tapasztalja az ember, hogy minél többet alszik, annál nehezebben megy a kelés, de azért lenyomtuk a gyakorlást. Ma Linóék beelőztek, pont előttünk mondták el a mantrát 5 óra 51-kor. Ambarish még betett egy-két szivatós lépést a Kalariba, de azért túléltük. Délelőtt ismét nagy bealvás a borongós időben, most már jó lenne azért, ha sütne is egy kicsit, amíg még itt vagyunk.

Ilyenkor le is hűl az idő egy kicsit, reggel már egyenesen fázunk gyakorlás közben. Délelőtt ismét borús volt az idő, úgyhogy punnyadás volt, délben futottunk három kört a parton, majd kimentünk a strandra. A napozás megint kudarcba fulladt, viszont úsztam egy jót a csendes tengerben. Remélhetőleg az utolsó két nap azért még napos lesz, különben fehéren megyek haza.