"2.22. kritártham prati nastam-apjanastam tad-anja-szádháranatvát
kritártham – a személy, akinek a célja beteljesült; prati – felé; nastam - megsemmisült; api – bár; anastam – nem megsemmisült; tat – az; anja – mások; szádháranatvát – mivel közönségesek.
Bár a látott nem nyilvánul meg tovább a felszabadult purusa szempontjából, megnyilvánulhat tovább azok számára, akik még a megkötöttség állapotában vannak.
Tekintsük át a saivita teremtéselméletet! Itt a Brahman, a végtelen tudat két pólussal rendelkezik. Az egyik Siva, aki a számkhja tudat-elvét képviseli, a másik pedig Sakti, aki a számkhja természet-elvét képviseli. Siva a koronacsakrában helyezkedik el, amit a földön a Kailash hegy képvisel. A Sakti az ürességen, intellektuson, egón, éteren, levegőn, tűzön, vízen és földön keresztül sűrűsödik és kristályosodik ki, és végső soron a kígyó-erőként (amit Saktinak vagy Kundalininek is neveznek) nyugszik összetekeredve a gyökércsakrában.
A fontos tény az, hogy amikor a Sakti a gyökércsakrában pihen, akkor az öntudatosság elveszik, és a világ megnyilvánul. Ez az evolúció folyamata. Amikor belekezdünk a jóga folyamatába, akkor elősegítjük a Sakti kifinomodását és felemelkedését a csakrákon és elemeken keresztül, amíg össze nem kapcsolódik a szeretőjével, a tudattal, Sivával. Ezen a ponton felébred az öntudat, és a világgal kapcsolatos tudatosság megszűnik. Az itt leírt rendszer a kasmír saivizmus, amelyet Vasugupta és Abhinavagupta mesterek hoztak létre. Az ő munkájuk képezte a tantrikus filozófia alapját.
A tantrikus iskolák ugyanazokat a kategóriákat használják, mint Patandzsali, és az eredeti számkhja. A különbség annyi, hogy megszemélyesítik őket, és egy szexuális metaforába, vagyis Siva és Sakti egyesülésébe öltöztetik. A tantra kialakulása idején sok ember úgy érezte, hogy a régi iskolák intellektuálisan túlzottan elvontak. Az a taktika, hogy a számkhja kategóriáinak emberi arcot és szexuális azonosságot adtak, sikeresnek bizonyult. És azt is szépen megmagyarázta, hogy miért veszíti el a jelentőségét a világ annak számára, aki felébredt. Emlékeznünk kell azonban arra, hogy ez nem egy teljesen új dolog, hanem az ősi bölcsesség új interpretációja.
A saivizmus egy bhakti-ösvény, személyes istenségekkel, és mégis ugyanarra a következtetésre jut, mint az analitikus számkhja-megközelítés. Az advaita bölcsei, mint például Ramana Maharishi is alátámasztják, hogy a világgal kapcsolatos tudatosság megszűnik annak számára, aki az önvaló fényét látja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése