Odaát

Nem sokára megjelenik Schobert Norbi könyve "Negyven perc odaát" címmel. A közelmúltban ugyanis szívműtéten és némi komplikációkon esett át, és bár a részleteket nem ismerem pontosan, bizonyára ő is megélte azt, hogy meglegyintette a halál hűvös lehellete, egy pillanatra (vagy néhány percre) magához ölelte, aztán elengedte. Nekem magamnak még nem volt halálközeli élményem, de akikről tudok, hogy átéltek ilyet, szinte egytől egyig másképpen szemlélik a világot, önmagukat és embertársaikat, mint előtte.

Maharishi Patandzsali azt írja, hogy öt szenvedésforrás (klésa) van, ami az elmének szenvedést okoz: avidjá (tudatlanság), aszmitá (egoizmus), rága (ragazskodás), dvésa (ellenszenv) és abhinivása (halálfélelem). Ezek közül a tudatlanság az összes többi gyökere, és a halálfélelem a legerősebb. vagyis még azok is félnek a haláltól, akik már nagyon bölcsek. Csak azok képesek megszabadulni a halálfélelemtől, akik megvalósították önmagukat, mint az örök és elpusztíthatatlan tudatot. Ekkor rájönnek, hogy úgysem azonosak semmivel, ami átmeneti, sem a testtel, sem az elmével, sem a rokoni kapcsolataikkal, társadalmi és vagyoni helyzetükkel stb, és ami átmeneti, az egyszer nem volt a miénk, és egyszer nem lesz a miénk. A következő hozzászólást kaptam az egyik, félelemmel kapcsolatos Facebook-posztomra:

"De lehetseges legyozni a halalfelelmet. En egy mellrak tulelo vagyok. Ket es fel evvel ezelott diagnoztizaltak es azelott allandoan rettegtem a raktol. Ugy ahogy a fenti idezetben leirtak magneskent huztam magamhoz azt amitol a legjobban rettegtem. Ma mar egyaltalan nem felek a raktol, nem is gondolok ra, mert mar atestem rajta es megtanultam egyutt elni azzal a tudattal, hogy en sem elek orokke, bar most mar mindent megteszek, hogy az immunitasom eros maradjon. Megprobalok egyensulyban elni, bar ezt meg mindig nehez megvalositani, de minden nap probalom. A diagnozisom es muteteim utan kezdtem el yogazni ami rendkivul sokat segitett a felgyogyulasomban. Amikor kemo terapiara jartam a yoga adta vissza a kiegyensulyozott legzesemet es a lelki egyensulyomat. Gauranga Das--- sokat segitettel az idezeteiddel, a pozitiv hozza allasoddal, pedig en csak igy a FB-rol ismerlek es nem szemelyesen. Talan egyszer amikor Pesten leszek eljovok az Atmaba yogazni. Udvozollek titeket New York-bol!"

A jóga segít. Segít legyőzni a félelmeinket, segít visszaadni a hitet abban, hogy elérhetjük, amit szeretnénk. Segít elengedni a ragaszkodásokat, elfogadni a megváltoztathatatlant, megváltoztatni a megváltoztatót, és különbséget tenni a kettő között. Patandzsali szerint a jóga legnagyobb ajándéka a vivéka-khjáti, vagyis a megkülönböztető tudás. Én biztos vagyok benne, hogy az, aki egész életében jógázik, idősebb korára nem azon fog görcsölni, hogy "Nem megy az egykezes páva, pedig tíz éve még ment", hanem őszinte és nyitott szívvel, szeretettel elfogadással fognak tudni örülni minden egyes pillanatnak, minden egyes élménynek, találkozásnak, lehetőségnek, hogy kimutassák a szeretetüket mások iránt, vagy elfogadják másokét. 

Ha öregen halunk meg, ha fiatalon, nem fog felkészületlenül érni a halál, és nem fogunk rettegni sem attól, hogy mi vár ránk, sem attól, hogy mennyi mindent kell itt hagyni ezzel a földi porhüvellyel együtt. Hiszen a lényeg, az élmények, a szándék, a tudat, a fejlődés velünk maradnak, hogy következő életünkben bevégezhessük azt, amit elkezdtünk ebben. 

Pénteken pedig arról fogok írni, hogy szerintem mi fog történni december 21-én, ha már mindenki ezen a témán lovagol.