"2.28. jógángángánusthánád-asuddhi-ksajé gjána-díptir-ávivéka-khjátéh
jógánga – a jóga testrésze; anusthánát – gyakorlása által; asuddhi – tisztátalanság; ksajé – megsemmisítéséből; gjána – lelki tudás; díptih – ragyogás; ávivéka-khjátéh – megkülönböztető tudás.
A jóga különböző testrészeinek gyakorlása által megsemmisülnek a szennyeződések, és felfedik a tudás és megkülönböztetés fényét.
Ez az egész Jóga-szútra kulcsmondata. Eddig a pontig Patandzsali elmagyarázta, hogy miért végezzük a gyakorlást, és meghatározta az összes megemlített fogalmat. Először leírta a szamádhit, hogy felébressze a gyakorlók érdeklődését. Utána megmutatta, hogy miért nem szabad elégedettnek lennünk a jelenlegi helyzetünkkel, mivel az tele van szenvedéssel és sötétséggel. Utána megmutatta, hogyan keletkezik a szenvedés, és végül azt, hogy mi által szabadulhatunk meg tőle.
A hátralévő szútrák java részét Patandzsali a jóga módszereinek és technikáinak szenteli. És éppen ezáltal érdemli ki a jóga azt a státuszt, hogy független filozófiai rendszernek (darsanának) tekintjük. Bár a kozmológiája 95%-ban megegyezik a szánkhjáéval, a célját pedig alig lehet megkülönböztetni a védántáétól, a módszerei teljesen egyediek. A szánkhja és a védánta túlnyomó részt az elmélkedésre, kontemplációra és intellektuális vizsgálódásra hagyatkozik, a jóga azonban a módszerek és technikák sokkal nagyobb tárházával rendelkezik.
Ajánlott az összes ágat gyakorolni valamilyen formában, az alsóbbakkal kezdve, hogy biztosítsuk a harmonikus fejlődést. Az első négy ág szilárd alapot biztosít, és megszilárdít bennünket a további dolgokhoz. Ha elhanyagoljuk őket, és azonnal a fejlett meditációs gyakorlatokba fogunk, az extrém esetekben akár skizofréniához is vezethet. A skizofrén személy jógikus szempontból nem őrült, de túl sok mindent lát, és nem képes egységbe integrálni mindent. Energetikai szinten ez azt jelenti, hogy a három felső csakra egyike vagy akár mindhárom nyitott, míg az alsó négy csakra közül egy vagy akár mind a négy zárt (kivéve a gyökércsakrát, ami a túléléssel kapcsolatos, így a bezárása halálhoz vezetne).
Különösen a hatodik (harmadik szem) és a hetedik (korona) csakra megnyitása olyan erőteljes dolgok érzékeléséhez vezethet, ami Pandora szelencéjének megnyitásához hasonlítható. Ahhoz, hogy biztonságos keretek között maradhassunk, először teljesen integrált és érett emberi lénnyé kell válnunk, amit a kettes, hármas és négyes csakrák megnyitásával érhetünk el. Különösen a negyedik, a szívcsakra megnyitása, tesz bennünket képessé arra, hogy a szeretet helyzetéből viszonyuljunk másokhoz és önmagunkhoz. Ha nem nyitjuk meg ezeket a csakrákat, az olyan, mintha megépítenénk egy ház falait és tetejét anélkül, hogy először lefektetnénk az alapokat. Ezért az az előírás, hogy először az alapozó munkát végezzük el, és alapozzuk meg magunkat az alsó négy ágban, ami szilárdító hatással rendelkezik.
Vannak azonban bizonyos problémák, amik a létra másik végével kapcsolatosak. Például az ászana gyakorlása bizonyos erőkkel ruház fel, amelyek az én-ség vagy egó (ahankára) növekedéséhez vezetnek. Ha azért gyakorolunk, hogy jól nézzünk ki a pózokban, vagy jobbak legyünk másoknál, vagy az önértékelésünket növeljük, vagy hogy kivívjuk a tanár elismerését, akkor ezek mind egoisztikus indokok. Az egoitás (aszmitá) növekszik, ha fenntartjuk a testi azonosításunkat. Idővel csökkenteni kell az egoitást a magasabb ágak gyakorlása által, aminek transzcendentáló hatása van. Más szavakkal arra tanítanak, hogy nem a test és az egó vagyunk. Ha csupán erőteljes ászana- és pránájáma gyakorlást fejlesztünk ki, akkor könnyen lépre csalhatnak a belőlük származó erők, egó-mániássá válhatunk, és még mélyebbre süllyedhetünk a feltételekhez kötött létben. Ezen egoisztikus hajlam ellensúlyozására, bizonyos pont után be kell vezetni a magasabb ágak gyakorlását. Az összes ág együttes gyakorlása megsemmisíti a szennyeződéseket, és elkerülhetjük az olyan csapdákat, mint a skizofrénia vagy egó-mánia.
Mik ezek a szennyeződések? Főként a szenvedés-források, vagyis a tudatlanság, egoizmus, ragaszkodás, ellenszenv és a félelem. Velük együtt megszabadulunk a tudatalatti benyomásoktól, az általuk okozott feltételekhez kötöttségtől, a valóság helytelen felfogásától, és a múltbeli tettekből fakadó karmától. Ezek a szennyeződések befedik a tudás fényét, és miután megsemmisültek, olyan fényesen ragyog, mint egy lámpa, amelyet előzőleg fátyol borított. A tudás fényének legmagasabb megnyilvánulása a megkülönböztető képesség (vivéka): az a képesség, hogy különbséget tudunk tenni a valóságos és valótlan, önvaló és nem-önvaló, maradandó és átmeneti között.
Így Patandzsali elmagyarázta a gyakorlás miértjeit. Most pedig a hogyanra fog rátérni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése