Ászana vs meditáció

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A modern (és különösen a modern nyugati) jóga-gyakorlók könnyen arra a következtetésre jutnak, hogy a jógapózok puszta gimnasztika-gyakorlatok, amelyeknek nincs különösebb spirituális vagy filozófiai jelentősége. E könyvnek az egyik célja az, hogy kijavítsuk ezt a félreértést, és egyértelműsítsük, hogy az ászanák egy spirituális kultúra részeit képezik, amelynek célja nem kevesebb, mint hogy a gyakorlóit eljuttassa a teljes és abszolút szabadság állapotába, amelyben megvalósítják legbelső isteni potenciáljukat.

A modern emberek többsége számára csupán az, hogy ülnek és meditálnak, általában nem elég semmilyen maradandó spirituális fejlődés vagy változás eléréséhez. Ha csak az ülő meditációt, vagy az önvaló iránti tudakozódást, vagy a szentírások tanulmányozását gyakoroljuk, könnyen becsaphatjuk magunkat a fejlődési szintünkkel kapcsolatban. A valódi tudás nem olyan dolog, ami csak az ember elméjében jelenik meg; fizikai dimenzióval is rendelkezik. Az örmény misztikus, Georg I. Gourdijeff a következő szavakkal fejezte ki ezt: „A valódi tudás kémiai természetű.” Azt értette ez alatt, hogy a hiteles tudásnak van biokémiai és bioelektromos összetevője, szubsztanciája. Ez az az összetevő, amit a tradicionális jógik sziddhinek neveznek, amit néha „természetfeletti képességnek” vagy „bizonyítéknak” fordítanak. Az ászana fekteti le az alapot azon a biokémiai és bioelektromos változások eléréséhez a testünkben, amelyek szükségesek a valódi tudás eléréséhez.

A meditációban ülés csak azok számára elégséges, akik alkalmasak a gjána-jóga gyakorlására. Az első fejezetben közelebbről is megvizsgáljuk a „gjána-jóga” kifejezést, de röviden arra utal, hogy a felszabadulást csupán annak a ténynek kontemplálásával érik el, hogy a valódi önvalónk azonos a végtelen, tiszta tudattal, anélkül, hogy bármilyen más technikára hagyatkoznának. A gjána-jógát és a hozzá kapcsolódó ülő meditációt (amikor egyenesen ülünk, úgy, hogy a fejünk, nyakunk és gerincünk egy vonalban van), akkor tudjuk gyakorolni, ha az intelligenciánk teljesen mentes a radzsasz (szenvedély) és tamasz (tudatlanság) hatásától. Ha nem befolyásolnak ezek az állapotok, akkor belevághatsz a szamádhi elérésébe az ülő meditáció által. Ha viszont az intellektusod a radzsasz és tamasz között oszcillál, mint az enyém (közte néhány tisztább pillanattal), akkor az ászana-gyakorlás számodra is hasznos lehet.

(A jóga tanítása szerint az intellektust három guna (minőség) alkotja: tamasz (tompaság), radzsasz (szenvedély) és szattva (bölcsesség). Az első két tulajdonságot le kell csökkenteni a gyakorlás, tanulás és odaadás segítségével – amelyeket Patandzsali krijá-jógának nevez.)

Richard Freeman, „Yoga Matrix” című gyűjteményében ahhoz hasonlította a pózok gyakorlását, mintha egy finom fésűvel kifésülnénk a testünket. A radzsaszikus és tamaszikus gondolatok és érzelmek olyan benyomásokat hagynak a testi szöveteinkben, amelyek valószínűbbé teszik a radzsaszikus és tamaszikus állapotok megismétlődését. Ezektól a benyomásoktól a pózok gyakorlása által szabadulhatunk meg, és így a pózok medret alkotnak a magasabb jógikus technikák számára.

(Egyes modern oktatók azt állítják, hogy amikor Patandzsali az ászanákról írt, csak a meditációs ülőhelyzetre gondolt. De Vjásza kiemelte a Jóga-szútrához fűzött kommentárjában, hogy a pózok a jógában nem csak azt jelentik, hogy egyenes fejjel, nyakkal és gerinccel ülünk, hanem a jógikus ászanák teljes készletének gyakorlását.)"